Mivel ettől a naptól kezdve digitálisan megvásárolható az Alien: Romulus, gondoltam, összedobok néhány érdekességet a filmről. Főleg apró részletekre koncentráltam, és olyan dolgokra, amiket ugyan már régóta ismertünk, de eddig vagy nem voltak a hivatalos Alien-kánon részei, vagy csak filmekben sosem jelentek meg.
FIGYELEM, A CIKK SPOILERES, SZÓVAL, HA MÉG NEM LÁTTAD A FILMET, SAJÁT FELELŐSSÉGRE OLVASS TOVÁBB!
Most már több mint egy hete, hogy láttam az Alien-franchise legfrissebb etapját, az Alien: Romulust, amely sorrendben a hetedik film a szériában, időrendileg meg a negyedik, hiszen a Prometheus, az Alien: Covenant és az Alien után játszódik eme kis ifjúsági kaland cselekménye.
A történet dióhéjban: pár huszonéves szeretne eltűnni az LV-410-en létesített bányakolóniáról, a Jackson’s Starról. Ezen ifjak egyike az elárvult Rain Carradine (Cailee Spaeny) és a „bátyja”, Andy (David Jonsson). Hősnőnket a Weyland-Yutani Crp. lényegében túszul ejtette a bolygón az egyoldalúan megváltoztatott munkaszerződésével. A szerencséje azonban fordulni látszik, amikor régi barátja, Tyler Harrison (Archie Renaux) felkeresi azzal, hogy befogtak egy jelet az LV-410 keringési pályáján. Egy WYC űrhajó jelét, ami úgy tűnik, leselejtezve, kihaltan és tehetetlenül sodródik. Szóval szabad a pálya, el lehet vinni róla mindent, ami egy több éves űrutazáshoz szükséges. A sikeres akcióhoz nem kell más, csupán Andy, mivel ő egy leselejtezett és újraprogramozott WYC android, és így bejuttathatja a kis csapatot a hajóra. Ám az orbitális pályán hamar kiderül, hogy az a hajó valójában egy titkos űrállomás, a Renaissance. És nem Rainék az egyetlenek, akiknek nem kéne ott lennie.
Innentől spoiler!
Megérkezett a Netflixre a Jurassic-univerzum következő felvonása, a Jurassic World: Chaos Theory című animációs sorozat. A széria folytatja a Jurassic World: Camp Cretaceous hat főhősének, a Nublar Sixnek a sztoriját. De még hogy! Az új sorozat hat évvel játszódik az előző felvonás előtt, ami azt jelenti, hogy Darius Bowman (Paul-Mikél Williams), Brooklynn (Kiersten Kelly), Kenji Kon (Darren Barnet), Yasmina „Yaz” Fadoula (Kausar Mohammed), Benjamin „Ben” Fitzgerald Pincus (Sean Giambrone) és Sammy Gutierrez (Raini Rodriguez) már nem tinik, hanem ifjú felnőttek, önálló életet élnek, és megpróbálnak boldogulni egy olyan világban, ahol a dinoszauruszok a mindennapi élet részei.
És itt az utolsó különbségek összefoglaló is, ha valakit még érdekelne. Összességében a The Last of Us sorozatról az a véleményem, hogy a játékadaptációk hosszú sorában messze ez a legjobb produkció, bár tegyük hozzá, a léc sosem volt túl magasan. Szomorú, hogy nagyon-nagyon sok film vagy sorozat még az sem képes megugrani, nem is kell messzire menni, csak nézzük meg a tavalyi, Resident Evilnek csúfolt akármit, amit a Netflix produkált (vagy bármelyik élőszereplős Resident Evil alkotást).
Ugyanakkor az eredeti műnek minden szempontból ez csak egy fellúgozott kivonata, olyan változtatásokkal, amik szerintem inkább ártottak, mint használtak, és akkor még ott van az az ominózus harmadik rész, ami nálam örök példa lesz arra, hogy kell egy sorozathoz abszolút fölösleges, de legalább baromi unalmas epizódot csinálni. Szóval, ha valaki kiváncsi a The Last of Us-ra, akkor inkább a játékkal ismerkedjen meg, sokkal nagyobb élmény. Viszont, ha valaki nem játszik, akkor a sorozatot is előveheti, bár sajnos az közelében sincs az eredeti mesterműnek. De most lássuk, miben tért el a széria vége a játék befejezésétől.
Ám előtte még jöjjön a szokásos figyelmeztetés. A cikk szigorúan az aktuális epizódra és a játék ide vonatkozó szakaszára koncentrál, szóval ha nem láttad még a The Last of Us: Look for the Lightot, nem játszottál a The Last of Us Part 1-gyel (vagy az eredeti játékkal, esetleg a remaster változattal), és nem akarsz megtudni a sztorira vonatkozó részleteket, akkor ne olvass tovább!
Kicsit megcsúszva (ma van az utolsó epizód, én meg az uccsó előttivel foglalkozom), de itt a múlt heti rész és a játék közti különbségek. Megjegyzem, néhány korábbi epizódhoz képest (Long, Long Time; Left Behind) szerintem ez egész jól sikerült, lényegében mindent áthoztak a játékból, amire szükség volt ahhoz, hogy ezt a fejezetet adaptálják. Az a kevés meg, amit változtattak, nem volt annyira lényeges. Lássuk is, mik ezek.
De előtte még jöjjön a szokásos figyelmeztetés. A cikk szigorúan az aktuális epizódra és a játék ide vonatkozó szakaszára koncentrál, szóval ha nem láttad még a The Last of Us: When We Are in Needet, nem játszottál a The Last of Us Part 1-gyel (vagy az eredeti játékkal, esetleg a remaster változattal), és nem akarsz megtudni a sztorira vonatkozó részleteket, akkor ne olvass tovább!
Annak ellenére, hogy az e heti The Last of Us epizód egy aprócska DLC-t igyekezett feldolgozni, hatalmas változtatások történtek a játékhoz képest. A sztori egy jelentős részét kivágták, míg másutt megtoldották olyan dolgokkal, amik nem szerepeltek az eredeti Left Behind DLC-ben. Lássuk is, mi lett másképpen elmesélve.
De előtte még jöjjön a szokásos figyelmeztetés. A cikk szigorúan az aktuális epizódra és a játék ide vonatkozó szakaszára koncentrál, szóval ha nem láttad még a The Last of Us: Left Behindot, nem játszottál a The Last of Us Part 1-gyel (vagy az eredeti játékkal, esetleg a remaster változattal), és nem akarsz megtudni a sztorira vonatkozó részleteket, akkor ne olvass tovább!
Újabb epizóddal gazdagodott a The Last of Us című sorozat, amely jóvátehetetlenül közelít a vége felé. Ennek hála az események kezdenek összesűrüsödni, ám ez nem feltétlen a vég közelsége miatt van. Legalábbis én úgy érzem, hogy néhány esemény összemosása annak is köszönhető, hogy egy teljes epizódot elpazaroltak egy olyan történetre (Long Long Time), aminek végül semmi foganatja sem lett, sőt ez az epizód még rá is tett egy lapáttal azáltal, hogy ama epizód (állítólagos?) indítékát is kihúzta. Na de, most nem kritizálni jöttem, hanem azt összeszedni, miben lett más a Kin, mint a The Last of Us Part 1 eme szakasza.
De előtte még jöjjön a szokásos figyelmeztetés. A cikk szigorúan az aktuális epizódra és a játék ide vonatkozó szakaszára koncentrál, szóval ha nem láttad még a The Last of Us: Kint, nem játszottál a The Last of Us Part 1-gyel (vagy az eredeti játékkal, esetleg a remaster változattal), és nem akarsz megtudni a sztorira vonatkozó részleteket, akkor ne olvass tovább!
A múlt hét során két The Last of Us epizódot is kaptunk a Super Bowl miatt - cserébe ezen a héten egyáltalán nincs új rész. És egy nagyon jól sikerült művel gazdagodtunk, bár az tény, hogy ez sem követte szigorúan a játék cselekményét. Bár az itteni változtatások jobban megindokolhatóak, mint néhány korábbi. Lássuk is, min alakult másképpen a sorozatban.
De előtte még jöjjön a szokásos figyelmeztetés. A cikk szigorúan az aktuális epizódra és a játék ide vonatkozó szakaszára koncentrál, szóval ha nem láttad még a The Last of Us: Please Hold to My Handet, nem játszottál a The Last of Us Part 1-gyel (vagy az eredeti játékkal, esetleg a remaster változattal), és nem akarsz megtudni a sztorira vonatkozó részleteket, akkor ne olvass tovább!
Bokros teendőim miatt ez az összefoglaló most kicsit később érkezett meg, de talán jó alapanyagnak fog szolgálni a holnap érkező új részhez. A változtatások ezúttal is elég markánsak voltak, talán erőteljesebbek is, mint az előző részben, ahol lényegében két ismert szereplővel meséltek el egy teljesen új történetet, míg itt az ismert szereplőket az ismert, de sok szempontból újraértelmezett sztoriba helyezték be. Lássuk is, min változtattal.
De előtte még jöjjön a szokásos figyelmeztetés. A cikk szigorúan az aktuális epizódra és a játék ide vonatkozó szakaszára koncentrál, szóval ha nem láttad még a The Last of Us: Please Hold to My Handet, nem játszottál a The Last of Us Part 1-gyel (vagy az eredeti játékkal, esetleg a remaster változattal), és nem akarsz megtudni a sztorira vonatkozó részleteket, akkor ne olvass tovább!
Korábbi cikkek a témában:
A héten olyan epizódot kaptunk, ami az eddigi legnagyobb változást hozta a játékhoz képest. Úgy is mondhatnám, hogy ezt a cikket akár letudhatnám így: a cím kiírásától a stáblistáig minden megváltozott. De az egyszerű megoldásoknak nem mindig vagyok híve, pláne, ha írásról és olyan témáról van szó, amit szeretek vagy egyenesen rajongok érte. A The Last of Us pedig ilyen. Szóval a szokásos formában itt vannak az újabb különbségek.
De előtte még jöjjön a szokásos figyelmeztetés. A cikk szigorúan az aktuális epizódra és a játék ide vonatkozó szakaszára koncentrál, szóval ha nem láttad még a The Last of Us: Long Long Time-ot, nem játszottál a The Last of Us Part 1-gyel (vagy az eredeti játékkal, esetleg a remaster változattal), és nem akarsz megtudni a sztorira vonatkozó részleteket, akkor ne olvass tovább!