Új hét, új The Last of Us epizód, bár ha így folytatják a lejtmenetet, nem biztos, hogy a harmadik évadot kedvem lesz nézni. Az e heti epizód alulmúlta a szerintem tankönyvbe illően elcseszett 1x03 Long, Long Time-ot. Egy ponton kész voltam kinyomni és telepíteni a játékot, csak azért, hogy kitisztítsam a fejemből a mérget és lássak minőségi The Last of Us-t. Na de, ez itt nem kritika akar lenni, hanem összehasonlítás, és mit ad isten, módosításokból újfent akadt bőven.

Viszont ezzel kapcsolatban egy kis elmélkedést még engedjetek meg. Egyrészt, ebben az évadban feltűnően sok az olyan változtatás, amit aztán egy fél mondattal visszaállítanak arra a helyzetre, ami a játékban volt. A Part 2 márciusban játszódik, a második szezon decemberben kezdődött, hogy aztán legyen egy három hónapos időugrás, így már a sorozat is márciusban játszódhat. Mi értelme volt előbbre tenni akkor? Abby azt mondta, hogy a W.L.F. egyfajta kód mentén él és nem ölnek fegyverteleneket, mire a következő részben prezentálták, hogy simán megölnek fegyvertelen gyerekeket is. Mi értelme van így Abby mondatának? A Szerafitákat úgy hozták be a sztoriba, mintha békés vallási csoport lenne, erre a következő részben ugyanolyan brutális szadistáknak mutatják őket, mint a játékban. Mi értelme egy változtatásnak, ha aztán a következő részben visszaállítják azt, ami a játékban van?

A másik, hogy a készítők miért nyírnak ki minden rejtélyt tudatosan? Előre elmondtak mindent Abby-ről, előre elmondtak mindent a Szerafitákról… Mindent elmondanak előre ahelyett, hogy a játékhoz hasonlóan elmesélnék a cselekmény során. Azt kell, mondjam, hogy Craig Mazin egy pocsék sorozatíró. Már a Chernobyl-ban is voltak erőteljesen megkérdőjelezhető írói húzásai, de ott még többé-kevésbé megkötötte a kezét a valóság (mondjuk még ezzel együtt is sikerült több ízben felrúgnia a történelmi és tudományos tényeket, és kolosszális baromságokat belevinnie a szériába). De itt… Nagyon érezhető, hogy lövése sincs arról, hogyan kéne karaktert vagy sztorit építeni. Pedig hozott anyagból dolgozik, mégis, művészien herél ki mindent, ami a The Last of Us-t azzá teszi, ami. De legalább a díszletek hűek a játékhoz. Most viszont már tényleg vége a kritikának, lássuk, mit nem sikerült ezúttal megvalósítani.

Előtte viszont: a cikk szigorúan az aktuális epizódra és a játék ide vonatkozó szakaszára koncentrál, szóval, ha nem láttad még a The Last of Us: Day One-t, nem játszottál a The Last of Us Part 2-vel, és nem akarsz megtudni a sztorira vonatkozó részleteket, akkor ne olvass tovább!

Na tudjuk le gyorsan a The Last of Us harmadik részének összehasonlítását is, mielőtt megtekintem az Andor új részeit, aztán megint elveszek egy hétre. De még előtte egy gyors változásjelentés.

A Future Days-t feldolgozó cikkben kihagytam egy fontos különbséget, ami nem más, mint a Part 2 és a második évad kezdése közti marginális változás. Ezt nemrég beleírtam, aki kíváncsi rá, ide kattintva azonnal elolvashatja. Most pedig jöjjön a The Path.

De előtte a legfontosabb közlemény: a cikk szigorúan az aktuális epizódra és a játék ide vonatkozó szakaszára koncentrál, szóval, ha nem láttad még a The Last of Us: Path-ot, nem játszottál a The Last of Us Part 2-vel, és nem akarsz megtudni a sztorira vonatkozó részleteket, akkor ne olvass tovább! 

EGYÉKissé lemaradva – hiszen ma jött ki a harmadik rész –, de folytatom a The Last of Us összehasonlító cikksorozatom. A második epizód, a Through the Valley is adott témát, hiszen bár egy igen fontos epizód volt mind a játék, mind a sorozat szempontjából, bőven akadtak eltérések minden téren. Egyik-másik elég jól sikerült, volt egy szörnyen nevetséges és amatőr húzás, és persze továbbra is azt lehet mondani, hogy ez csak egy The Last of Us Light, egy lebutított, finomított, eladhatóbb változat. Ugyanakkor összességében ez a rész a jobb epizódok közül való. Persze továbbra is vallom, hogy aki a The Last of Usszal akar megismerkedni, az inkább a játékot válassza először, ha teheti, aztán tekintse meg ezt a sajátságos módon értelmezett feldolgozást. Na, de most jöjjön a lényeg.

Ami fontos: a cikk szigorúan az aktuális epizódra és a játék ide vonatkozó szakaszára koncentrál, szóval, ha nem láttad még a The Last of Us: Through the Valleyt, nem játszottál a The Last of Us Part 2-vel, és nem akarsz megtudni a sztorira vonatkozó részleteket, akkor ne olvass tovább! 

Nos, eljött az idő, folytatódott a The Last of Us című HBO-sorozat, ami élőszereplős formában igyekszik adoptálni a(z először) 2020-ban megjelent The Last of Us Part 2 című videójátékot. A 2013-ban kiadott (majd 2023-ban Part 1 alcímmel remake-elt) első részt az azonos című sorozat első évada dolgozta fel, véleményem szerint elég lightos formában. Nem csak a játék világának durvasága veszett oda, de a főhősök, Joel és Ellie is mintha egy finomított változata lenne eredeti önmaguknak, ráadásul nem egy olyan változtatást hoztak, ami a sztori kárára vált. Gondolok itt a teljesen fölösleges és sehová sem vezető, a két főhőst kispadra ültető harmadik részre. De ugyanígy az sem volt épp díjazandó számomra, hogy a pittsburgh-i eseményeket áthelyezték Kansas City-be, ahol bemutattak egy kurta forradalmat egy, a szerepében abszolút hiteltelen új karakter prezentálásával.

Ami azt illeti, sokáig lehetne sorolni a különbségeket. És én soroltam is (lásd a linkeket a cikk végén), hiszen egész cikksorozatot dobtam össze arról, mik a különbségek a The Last of Us című sorozat és az annak alapjait szolgáló játék között. Most pedig szándékomban áll folytatni ezt a második évaddal. Ugyan nem terveztem, nem is érdekelt az HBO alkotásának további sorsa, de, amikor megláttam a Maxon, hogy elérhető az első epizód, csak nem hagyott nyugodni a kisördög, és már csak azért is megnéztem az első részt, hogy tudjam, mit változtattak meg. Nem kellett csalódnom, adtak elég anyagot egy újabb irományhoz.

Fogjunk hát neki a már jól ismert figyelmeztetéssel: a cikk szigorúan az aktuális epizódra és a játék ide vonatkozó szakaszára koncentrál, szóval ha nem láttad még a The Last of Us: Future Dayst, nem játszottál a The Last of Us Part 2-vel, és nem akarsz megtudni a sztorira vonatkozó részleteket, akkor ne olvass tovább!

Mivel ettől a naptól kezdve digitálisan megvásárolható az Alien: Romulus, gondoltam, összedobok néhány érdekességet a filmről. Főleg apró részletekre koncentráltam, és olyan dolgokra, amiket ugyan már régóta ismertünk, de eddig vagy nem voltak a hivatalos Alien-kánon részei, vagy csak filmekben sosem jelentek meg.

FIGYELEM, A CIKK SPOILERES, SZÓVAL, HA MÉG NEM LÁTTAD A FILMET, SAJÁT FELELŐSSÉGRE OLVASS TOVÁBB!

Most már több mint egy hete, hogy láttam az Alien-franchise legfrissebb etapját, az Alien: Romulust, amely sorrendben a hetedik film a szériában, időrendileg meg a negyedik, hiszen a Prometheus, az Alien: Covenant és az Alien után játszódik eme kis ifjúsági kaland cselekménye.

A történet dióhéjban: pár huszonéves szeretne eltűnni az LV-410-en létesített bányakolóniáról, a Jackson’s Starról. Ezen ifjak egyike az elárvult Rain Carradine (Cailee Spaeny) és a „bátyja”, Andy (David Jonsson). Hősnőnket a Weyland-Yutani Crp. lényegében túszul ejtette a bolygón az egyoldalúan megváltoztatott munkaszerződésével. A szerencséje azonban fordulni látszik, amikor régi barátja, Tyler Harrison (Archie Renaux) felkeresi azzal, hogy befogtak egy jelet az LV-410 keringési pályáján. Egy WYC űrhajó jelét, ami úgy tűnik, leselejtezve, kihaltan és tehetetlenül sodródik. Szóval szabad a pálya, el lehet vinni róla mindent, ami egy több éves űrutazáshoz szükséges. A sikeres akcióhoz nem kell más, csupán Andy, mivel ő egy leselejtezett és újraprogramozott WYC android, és így bejuttathatja a kis csapatot a hajóra. Ám az orbitális pályán hamar kiderül, hogy az a hajó valójában egy titkos űrállomás, a Renaissance. És nem Rainék az egyetlenek, akiknek nem kéne ott lennie.

Innentől spoiler!

Megérkezett a Netflixre a Jurassic-univerzum következő felvonása, a Jurassic World: Chaos Theory című animációs sorozat. A széria folytatja a Jurassic World: Camp Cretaceous hat főhősének, a Nublar Sixnek a sztoriját. De még hogy! Az új sorozat hat évvel játszódik az előző felvonás előtt, ami azt jelenti, hogy Darius Bowman (Paul-Mikél Williams), Brooklynn (Kiersten Kelly), Kenji Kon (Darren Barnet), Yasmina „Yaz” Fadoula (Kausar Mohammed), Benjamin „Ben” Fitzgerald Pincus (Sean Giambrone) és Sammy Gutierrez (Raini Rodriguez) már nem tinik, hanem ifjú felnőttek, önálló életet élnek, és megpróbálnak boldogulni egy olyan világban, ahol a dinoszauruszok a mindennapi élet részei.

• Különbségek a The Last of Us Part 1 és a The Last of Us: When You're Lost in the Darkness között, plusz néhány érdekesség
• Különbségek a The Last of Us Part 1 és a The Last of Us: Infected között, plusz néhány érdekesség
• Különbségek a The Last of Us Part 1 és a The Last of Us: Long Long Time között, plusz néhány érdekesség
• Különbségek a The Last of Us Part 1 és a The Last of Us: Please Hold to My Hand között, plusz néhány érdekesség
• Különbségek a The Last of Us Part 1 és a The Last of Us: Endure and Survive között, plusz néhány érdekesség
• Különbségek a The Last of Us Part 1 és a The Last of Us: Kin között, plusz néhány érdekesség
• Különbségek a The Last of Us Part 1 és a The Last of Us: Left Behind között, plusz néhány érdekesség
• Különbségek a The Last of Us Part 1 és a The Last of Us: When We Are in Need között, plusz néhány érdekesség
• The Last of Us – A bosszú ára (a sorozatra nézve ez spoileres cikk)

És itt az utolsó különbségek összefoglaló is, ha valakit még érdekelne. Összességében a The Last of Us sorozatról az a véleményem, hogy a játékadaptációk hosszú sorában messze ez a legjobb produkció, bár tegyük hozzá, a léc sosem volt túl magasan. Szomorú, hogy nagyon-nagyon sok film vagy sorozat még az sem képes megugrani, nem is kell messzire menni, csak nézzük meg a tavalyi, Resident Evilnek csúfolt akármit, amit a Netflix produkált (vagy bármelyik élőszereplős Resident Evil alkotást).

Ugyanakkor az eredeti műnek minden szempontból ez csak egy fellúgozott kivonata, olyan változtatásokkal, amik szerintem inkább ártottak, mint használtak, és akkor még ott van az az ominózus harmadik rész, ami nálam örök példa lesz arra, hogy kell egy sorozathoz abszolút fölösleges, de legalább baromi unalmas epizódot csinálni. Szóval, ha valaki kiváncsi a The Last of Us-ra, akkor inkább a játékkal ismerkedjen meg, sokkal nagyobb élmény. Viszont, ha valaki nem játszik, akkor a sorozatot is előveheti, bár sajnos az közelében sincs az eredeti mesterműnek. De most lássuk, miben tért el a széria vége a játék befejezésétől.

Ám előtte még jöjjön a szokásos figyelmeztetés. A cikk szigorúan az aktuális epizódra és a játék ide vonatkozó szakaszára koncentrál, szóval ha nem láttad még a The Last of Us: Look for the Lightot, nem játszottál a The Last of Us Part 1-gyel (vagy az eredeti játékkal, esetleg a remaster változattal), és nem akarsz megtudni a sztorira vonatkozó részleteket, akkor ne olvass tovább!

• Különbségek a The Last of Us Part 1 és a The Last of Us: When You're Lost in the Darkness között, plusz néhány érdekesség
• Különbségek a The Last of Us Part 1 és a The Last of Us: Infected között, plusz néhány érdekesség
• Különbségek a The Last of Us Part 1 és a The Last of Us: Long Long Time között, plusz néhány érdekesség
• Különbségek a The Last of Us Part 1 és a The Last of Us: Please Hold to My Hand között, plusz néhány érdekesség
• Különbségek a The Last of Us Part 1 és a The Last of Us: Endure and Survive között, plusz néhány érdekesség
• Különbségek a The Last of Us Part 1 és a The Last of Us: Kin között, plusz néhány érdekesség
• Különbségek a The Last of Us Part 1 és a The Last of Us: Left Behind között, plusz néhány érdekesség
• The Last of Us – A bosszú ára (a sorozatra nézve ez spoileres cikk)

Kicsit megcsúszva (ma van az utolsó epizód, én meg az uccsó előttivel foglalkozom), de itt a múlt heti rész és a játék közti különbségek. Megjegyzem, néhány korábbi epizódhoz képest (Long, Long Time; Left Behind) szerintem ez egész jól sikerült, lényegében mindent áthoztak a játékból, amire szükség volt ahhoz, hogy ezt a fejezetet adaptálják. Az a kevés meg, amit változtattak, nem volt annyira lényeges. Lássuk is, mik ezek.

De előtte még jöjjön a szokásos figyelmeztetés. A cikk szigorúan az aktuális epizódra és a játék ide vonatkozó szakaszára koncentrál, szóval ha nem láttad még a The Last of Us: When We Are in Needet, nem játszottál a The Last of Us Part 1-gyel (vagy az eredeti játékkal, esetleg a remaster változattal), és nem akarsz megtudni a sztorira vonatkozó részleteket, akkor ne olvass tovább!

• Különbségek a The Last of Us Part 1 és a The Last of Us: When You're Lost in the Darkness között, plusz néhány érdekesség
• Különbségek a The Last of Us Part 1 és a The Last of Us: Infected között, plusz néhány érdekesség
• Különbségek a The Last of Us Part 1 és a The Last of Us: Long Long Time között, plusz néhány érdekesség
• Különbségek a The Last of Us Part 1 és a The Last of Us: Please Hold to My Hand között, plusz néhány érdekesség
• Különbségek a The Last of Us Part 1 és a The Last of Us: Endure and Survive között, plusz néhány érdekesség
• Különbségek a The Last of Us Part 1 és a The Last of Us: Kin között, plusz néhány érdekesség
• The Last of Us – A bosszú ára (a sorozatra nézve ez spoileres cikk)

Annak ellenére, hogy az e heti The Last of Us epizód egy aprócska DLC-t igyekezett feldolgozni, hatalmas változtatások történtek a játékhoz képest. A sztori egy jelentős részét kivágták, míg másutt megtoldották olyan dolgokkal, amik nem szerepeltek az eredeti Left Behind DLC-ben. Lássuk is, mi lett másképpen elmesélve.

De előtte még jöjjön a szokásos figyelmeztetés. A cikk szigorúan az aktuális epizódra és a játék ide vonatkozó szakaszára koncentrál, szóval ha nem láttad még a The Last of Us: Left Behindot, nem játszottál a The Last of Us Part 1-gyel (vagy az eredeti játékkal, esetleg a remaster változattal), és nem akarsz megtudni a sztorira vonatkozó részleteket, akkor ne olvass tovább!