Korábbi cikkek a témában:

• Különbségek a The Last of Us Part 1 és a The Last of Us: When You're Lost in the Darkness között, plusz néhány érdekesség
• Különbségek a The Last of Us Part 1 és a The Last of Us: Infected között, plusz néhány érdekesség
• The Last of Us – A bosszú ára (a sorozatra nézve ez spoileres cikk)

A héten olyan epizódot kaptunk, ami az eddigi legnagyobb változást hozta a játékhoz képest. Úgy is mondhatnám, hogy ezt a cikket akár letudhatnám így: a cím kiírásától a stáblistáig minden megváltozott. De az egyszerű megoldásoknak nem mindig vagyok híve, pláne, ha írásról és olyan témáról van szó, amit szeretek vagy egyenesen rajongok érte. A The Last of Us pedig ilyen. Szóval a szokásos formában itt vannak az újabb különbségek.

De előtte még jöjjön a szokásos figyelmeztetés. A cikk szigorúan az aktuális epizódra és a játék ide vonatkozó szakaszára koncentrál, szóval ha nem láttad még a The Last of Us: Long Long Time-ot, nem játszottál a The Last of Us Part 1-gyel (vagy az eredeti játékkal, esetleg a remaster változattal), és nem akarsz megtudni a sztorira vonatkozó részleteket, akkor ne olvass tovább!

Korábbi cikkek a témában:

• Különbségek a The Last of Us Part 1 és a The Last of Us: When You're Lost in the Darkness között, plusz néhány érdekesség
• The Last of Us – A bosszú ára (a sorozatra nézve ez spoileres cikk)

Megérkezett a The Last of Us sorozat második része, ami nekem személy szerint kicsit jobban is tetszett, mint az első rész. Talán azért, mert az egyik kedvenc szakaszomat dolgozta fel (bár pont a kedvenc helyszínem kimaradt), és jobban is igazodott a játékhoz, mint az előző felvonás, ami eme íráson is tette érhető, hiszen sokkal kevesebb pont szerepel benne, mint az előzőben. Na de lássuk, mi változott a játékhoz képest.

De előtte még jöjjön a szokásos figyelmeztetés. A cikk szigorúan az aktuális epizódra és a játék ide vonatkozó szakaszára koncentrál, szóval ha nem láttad még a The Last of Us: Infectedet, nem játszottál a The Last of Us Part 1-gyel (vagy az eredeti játékkal, esetleg a remaster változattal), és nem akarsz megtudni a sztorira vonatkozó részleteket, akkor ne olvass tovább!

Elindult a The Last of Us tévésorozat, és a When You're Lost in the Darkness című első epizód egész jól adaptálta a játék elejét. Persze nem szolgalelkűen, képkockáról képkockára, jó pár dolgot megváltoztattak, de a fontos események, párbeszédek és szereplők megmaradtak. Viszont ez jó apropó arra, hogy újra írjak egy blogposztot, amit nem tettem már lassan 3 éve. A poén, hogy az utolsó posztom szintén a The Last of Us játékokhoz köthető.

Szóval, lássuk, miben más a játék, mint a sorozat első epizódja. Nem kell félni, csak az epizódot érintő dolgokat írtam össze, semmi olyat, ami későbbi részekre utalna. De azért álljon itt a figyelmeztetés:

Ha nem láttad még a The Last of Us: When You're Lost in the Darkness-t, nem játszottál a The Last of Us Part 1-gyel (vagy az eredeti játékkal, esetleg a remaster változattal), és nem akarsz megtudni a sztorira vonatkozó részleteket, akkor ne olvass tovább.

A The Last of Usszal ugyan nem sokkal a megjelenése után egy röpke pár órás játék erejéig megismerkedtem, de teljesen csak tavalyelőtt tudtam végigvinni, ugyanis egészen addig nem volt PlayStationöm. Kis csoda, hogy az évek alatt semmilyen spoilerbe nem futottam bele, így a játék az első egy-két órát leszámítva (ami már eléggé elvarázsolt ahhoz, hogy PS4-est akarjak venni) teljesen újnak hatott, magával ragadott és rabul ejtett.

Két dolog van, ami nagyon tetszett ebben a játékban. Az első, hogy bemutatja, mennyire színessé válik az emberiség, ha egy apokalipszis során elveszik a társadalmi szabályok fékezőereje, és mindenki, de tényleg mindenki képes a legtisztább elemi ösztönhöz visszatérni: a túléléshez. A The Last of Us ezen a téren nem finomkodott és nem kendőzött el semmit. Volt itt emberekre vadászó, azokat megölő és a cuccaikat már-már ipari méretben begyűjtő frakció, akadtak olyanok, akik a kannibalizmusban találták meg a túlélés módját, mások egy katonai mini államot építettek, megint mások a terrorizmusban látták a megváltást.

És ott voltak Jackson lakói is, akik kis közösségükben viszonylag sikeresen visszaállították a társadalmi normákat – bár ezt az első játék inkább csak sejteti, mint láttatja, hiszen magába a városba nem mehetünk el, csupán távolról csodáljuk meg. Ugyanakkor Tommy, Maria és a többiek viselkedéséből a vízerőműnél egyértelműen leszűrhető, hogy Jackson egy kicsiny paradicsom a pokol közepén.

Ám mindez nem változtat azon, hogy a The Last of Us világa szélsőségesen brutális, a benne megismerhető emberek – nagyon kevés kivételtől eltekintve – pedig jelenlegi társadalmunk normái szerint nem jók. Ugyanakkor mégiscsak emberek. És ez alól Ellie és Joel Miller sem kivétel.

A Star Trek: Picard 17 éve az első olyan Star Trek mű, ami folytatja a már megismert eseményeket, nem pedig visszaugrik a múltba (legyen az az elsődleges vagy a Kelvin idővonalon). Ez viszont azt is jelenti, hogy sok mindenre kell választ adnia, hiszen az utolsó film, a Nemesis története is immár 20 évre van a Picard cselekményétől, és erről a 20 évről csak annyit tudtunk meg, hogy a Romulus és a Remus elpusztult (Star Trek). Lássuk, mit tudhatunk meg az első részből, mi történt az elsődleges idővonalon Shinzon legyőzése óta.

FIGYELEM, AZ ÍRÁS SPOILERES!!!

Sajnos az Út a Star Trek: Picard-ig projektem nem jött össze, mert csak a The Next Generation negyedik évadáig jutottam (a Picard előbb került bemutatásra, mint ahogy arra számítottam), de ez nem szegi kedvem. Miközben nézem az új sorozatot, folytatom a régieket is, mivel igencsak jól szórakozom rajtuk – ha időm engedi, meg is írom eme élményeket.

Viszont itt van ez a kis elmélkedős szösszenet, amit még novemberben írtam, de akkor éppen nem volt okom kitenni – eredendően a Discovery kritikám utánra szántam, ám az még várat magára –, most viszont van, hiszen új sorozat indult.

Eme írásában a klingonok átváltozásáról elmélkedem, megpróbálok in-universe magyarázatot adni arra, mit kereshettek a Discovery-ben redős fejű klingonok. A kérdést igyekszem több szempontból is megvizsgálni, így a valóság talaján állva, out-universe, és fiktíven, in-universe.

FIGYELEM! A CIKKBEN SPOILEREK VANNAK A STAR TREK: DISCOVERY ELSŐ KÉT ÉVADÁBÓL!

Az első rész simán csak k*rvajó volt. Ebben a részben látványban is több volt a Star Trek, mint a Discoverykét évadjában, de persze ennek fő oka az, hogy a régi karakterek szerepében nem új, hanem a régi színészeket láttuk. Plusz az sem utolsó, hogy itt nincsenek áttervezett hajók, a régi egyenruhák sem újradizájnolva köszönnek vissza, és rengeteg utalás történik korábbi eseményekre, ami nagyon szépen becsatornázza a sorozatot és érzed, hogy igen, ez az ismert események folytatása.

FIGYELEM, AZ ÍRÁS SPOILERES!!!!

Január 24-én rajtol el a Star Trek: Picard. Nem mondom, szoros lesz, ha addig tényleg meg akarok nézni minden eddigi Star Trek művet. Az Enterprise és a Discovery már letudva, a TOS 2. évadát kezdem. Utána már nincs sok hátra, csak 13 film és három sorozat. :D

Na de, itt az új trailer, amiben Picard, Before/Data és Hetes mellett két új ismerős is feltűnik. Vagy, ha azt a hologramot nézzük, akkor három.

A Jurassic World: Fallen Kingdomban a dinoszauruszok kitörtek izolált világukból és rászabadultak az ember lakta területekre. Ahogy Ian Malcolm megmondta a Jurassic Parkban, az élet utat tőr magának, korlátokat dönt le, fájdalmasan, néha veszedelmesen. Eme fájdalmakról és veszedelmekről szól a Universal kisfilmje, a Battle at Big Rock, amiben egy kempingező család kerül az elszabadult dinoszauruszok közé. A film bár rövid, igen látványos és bizony félelmetes.

A kisfilmet Colin Trevorrow, a Jurassic World direktora rendezte és ő is írta Emily Carmichaellel közösen.  A főszerepben André Hollandot (Castle Rock), Natalie Martinezt (New York-i helyszínelők), Melody Hurdöt és Pierson Salvadort láthatjuk.

Két Star Trek cikk között becsúszik egy-egy Star Wars iromány is, már csak azért is, mert ha van, amit jobban szeretek a Star Treknél, az a Star Wars, és én még a Disney éra filmjeit sem utálom, ahogy a prequeleket is imádtam. Tudom, „ha nem értek hozzá, ne írjak SW blogot”. Muhahahahaaa!

Szóval, tegnap befutott egy új trailer, egész pontosan a hétvégi D23 Expón leadott videót csodálhattuk meg. Mindenki, köztük én is egy újabb „Behind the Scene” videóra számítottunk, amilyet a maguk idejében ez idő tájt kaptunk a The Force Awakenshez és a The Last Jedihoz is. Hát nem így lett, a D23 Special Look ugyanis egy második teasernek felel meg, ami egyrészt megidézi a múltat, másrészt új jeleneteket és WTF momentumokat villantott meg a The Rise of Skywalkerből. És, ahogy az első teaser esetében, ezúttal is készültem egy kis elemzéssel.