Mivel ettől a naptól kezdve digitálisan megvásárolható az Alien: Romulus, gondoltam, összedobok néhány érdekességet a filmről. Főleg apró részletekre koncentráltam, és olyan dolgokra, amiket ugyan már régóta ismertünk, de eddig vagy nem voltak a hivatalos Alien-kánon részei, vagy csak filmekben sosem jelentek meg.

FIGYELEM, A CIKK SPOILERES, SZÓVAL, HA MÉG NEM LÁTTAD A FILMET, SAJÁT FELELŐSSÉGRE OLVASS TOVÁBB!

Filmben először

Az Alien: Romulusban rengeteg olyan kifejezés hangzik el vagy olvasható, amikkel korábban csak képregényekben, könyvekben vagy videójátékokban futhattunk össze ilyen-olyan módon, filmben sosem tűntek fel se írott, se kimondott formában.

Valamiféle xenomorph

A xenomorph kifejezést először az 1986-os Aliensben (A bolygó neve: Halál) használták, bár a kontextus alapján James Cameron ezt egyfajta általános tudományos névként alkalmazta az idegen lényekre, és nem kifejezetten a savas vérű szörnyeteg számára találta ki. Ezután a nevet sokáig nem is hallhattuk más filmben. Aztán 2004-ben kiadták az Alien³ (A végső megoldás: a halál) kibővített változatát, ami majdnem félórányi új jelenetet tartalmazott, és ebben Ripley újra használta a xenomorph kifejezést, ezúttal már specifikusan a lényre.

Az XX121 kiegészítés 2014-ben került a xenomoprh név után, James A. Moore A fájdalom folyója című, kánonnak számító regényében olvashattuk először. Érdekesség, hogy eredetileg nem ehhez a könyvhöz találták ki. A Xenomorph XX121 nevet S. D. Perry alkotta meg a kánon műveket összefoglaló Alien: The Weyland-Yutani Report című művében, Moore tőle vette át, ám a kiadó végül a Fájdalom folyóját néhány hónappal előbb adta ki, mint a The Weyland-Yutani Reportot. (A Fájdalom folyója egy másik érdekessége, hogy ebben említik meg először azt, hogy Amanda Ripley is találkozott a xenókkal, ami szándékos utalás a könyv után pár hónappal később megjelent Alien: Isolationre.)

Tíz évvel a Fájdalom folyója és a The Weyland-Yutani Report után végre filmben is elhangzott az idegen szörnyeteg hivatalos neve, jóllehet, a korábbiaktól ellentétben megfordítva, azaz XX121 Xenomorph.

Idegenek mag

A Plagirus Praepotens lényegében maga a Prometheusban megismert fekete lé természetes formája. Az arctámadó ezt az anyagot juttatja be a gazdaszervezetbe, ahol a kemikália átírja a test DNS-ét, egyúttal a környező biomasszát (magát a szervezetet és az áldozat által bevitt élelmet) felhasználva megformálja a xenomorph embriót, azaz a mellkasrobbantót. Az anyag koncentráltan és nagymennyiségben van jelen az arctámadókban – a Renaissance állomás kutatói ezért használtak mesterségesen létrehozott arctámadókat –, de természetesen a kifejlett lények is tartalmazzák, egyebek mellett ez teszi lehetővé, hogy hihetetlen gyorsan alkalmazkodjanak bármilyen környezethez.

A Plagirus Praepotenst Alex White találta ki a 2018-ban megjelent regényéhez, az Alien: Hidegkohóhoz. Egy interjúban azt is elárulta, hogy elképzelése szerint ez az anyag a forrása a Prometheusban és az Alien: Covenantban feltűnt fekete kemikáliának. Viszont a könyv és az interjúban elhangzottak sem számítottak kánonnak, de így, hogy Rook megemlítette, ez a probléma megszűnt.

A fekete lé

És ha már szóba került a Prometheusban és a Covenantban megjelent fekete mutagén anyag, meg kell említeni azt is, hogy a Romulus az első mozifilm, amiben láthatjuk a hivatalos nevét: A0-3959X.91 – 15. Ezt ugyan nem mondják ki, csak egy monitoron láthatjuk a Romulus Bétalaborban (lásd a lenti képet). Az, hogy a „fekete lé” neve ilyen sokáig nem tűnt fel filmben, már csak azért is fura, mert eredetileg a Prometheus marketinganyagához találták ki, és olyan, kánonnak számító csatolt művekben olvashattuk, mint például a Weyland Crp. hivatalos honlapja, de ugyanígy használták a Covenant csatolt műveiben is. Mégis a Romulus az első film, amiben feltűnik az A0-3959X.91 – 15 kifejezés.

A bolygó neve nem Halál

A holdnak, ahol a lezuhant hajót találták, az 1979-es Alienben (A nyolcadik utas: a Halál) még nem volt semmilyen neve. A jól ismert LV-426 megnevezést James Cameron találta ki az Aliens-hez. Ugyanakkor a rendező egy másik nevet is adott neki a görög mitológiából: Acheron. Ezt azonban se az Aliens-ben, se a későbbi filmekben nem használták, egyedül könyvekben tűnt fel, például Alan Dean Foster két regényében, A bolygó neve: Halálban és A végső megoldás: a halálban, illetve A. C. Crispin Feltámad a Halál című könyvében. Hovatovább, a Prometheus marketingkampányában használt, már említett Weyland Crp. honlapon is LV-426 Acheron néven szerepelt a hold. Filmben viszont egészen a Romulusig nem is sugallták azt, hogy lenne egy másik neve, ám a fenti képen, amin a Plagirus Praepotens és az A0-3959X.91 – 15 szerepel, olvasható az Acheron szó is.

A mesterséges személy

Rook vajon ugyanolyan típusú android, mint Ash volt, vagy csak ugyanúgy azonos az arcuk, mint Davidnek és Walternek, miközben teljesen más modellek? Nos, a válasz az, hogy valószínűleg Rook szintén egy, a Hyperdyne System által gyártott 120/A2-es lehetett. Erre újfent egy monitor képe utal, amit Rook rebootoloásakor mutatnak, és látható rajta a következő szöveg: Synthetic Personnel Series A2.

De van egy másik nyom is. Amikor kiderül, hogy egy android végzett Bjorn anyjával közvetett módon, Rain megemlíti, hogy az androidok nem tudnak ártani az embereknek. Nos, az Aliensben Bishop maga mondja, hogy ez csak az újabb modellekre jellemző, amikben már vannak viselkedés gátlók, ám az A2-esek „mindig is zűrösek voltak”. Így adja magát, hogy a Weyland-Yutani egy viselkedés gátló nélküli régebbi modellt állított rá az enyhén szólva is etikátlan és életveszélyes xenomorph kísérletekre.

A magyarok már a kolóniákon vannak

Az Alien: Romulust Magyarországon forgatták, így óhatatlanul is került bele hazánkból egy kis szeletke. Először is, az LV-410-en lévő kolónia, a Jackson’s Star utcáin magyar beszédet is lehet hallani. A legjobban azok a gyerekek érthetőek, akik megtámadják Andy-t, ők ékes édes anyanyelvünkön ekézik az androidot. Egy másik jellegzetesség pedig az, amikor Rain, Andy és Tyler egy hosszú lépcsősoron megy le. Bár kapott egy ablakot és néhány kisebb módosításon is átesett, jól felismerhető benne a budapesti metró egyik állomásának mozgólépcsője. Bár én nem vagyok pesti, egy helyi lakos talán tudja azonosítani a képről, hogy melyik állomás lehet ez.

Szigony

Azt nem igazán tudni, miért van szükség egy űrkompon szigonyvetőre, mindenesetre Ripley egy ilyen segítségével lőtte ki az idegent a Narcissusból. A szigony érdekessége, hogy egy bakit eredményezett. Az idegen lény vérének már az Alienben szét kellett volna azt marnia, ennek ellenére még a vezeték is épségben maradt, mi több, visszarántotta az idegent a komphoz. A szörnyetegbe szorult szigony a Romulusban is jelen van még, látható a kimúlt bestia testében. A másik felét, azaz a pisztolyt, amiből kilőtték, az Aliens elején láthatjuk, ahol még mindig be van szorulva a Narcissus zsilipjébe.

Ments minél gyakrabban!

A Romulust rendező Fede Álvarez maga is elismerte, hogy az Alien: Isolation című videójáték nagyban hatott a film sztorijára. Ezt vizuálisan is tetten érhetjük a több jelenetben is kiszúrható, a falra szerelt telefonkészülékek képében. Eme kütyük az Isolationben mentési pontokként szolgáltak, azaz, ha az idegen elkapta szegény Amanda Ripley-t, akkor a játékos a legutóbb használt telefonkészüléktől folytathatta a játékot. Álvarez egy interjúban elmondta, hogy telefonkészülékek mindig azelőtt tűnnek fel, hogy hőseink halálos veszélybe kerülnek, ezzel akarta sugallni, hogy menteniük kellett volna.

Az arctámadók új válfaja

A jobb megfigyelőknek feltűnhet, hogy a filmben szereplő arctámadók kicsit másképpen néznek ki, mint a korábbi filmben feltűnt testvérkéik. Álvarez külön kívánsága volt, hogy kapjon némi redizájnt az arcot oly barátságosan átölelő szörnyike, és erre jó oka volt. Vizuálisan is érzékeltetni szerette volna, hogy ez egy alternatív változat, a filmben ugyanis nem tojásból kelnek ki, hanem biomérnökök alkották úgynevezett bionyomtatással, ami afféle klónozás. Ez nem csak arra magyarázat, miért sötétebb a színűk, simább a farkuk, miért vannak apró karmok a lábukon, hanem arra is, hogy miért képes olyan gyorsan implantálni az embriót. Érdekesség, hogy az Alien: Covenant-ban is mesterségesen teremtett arctámadókat láthatunk, ami szintén megmagyarázza, miért olyan hipergyors az implantálás (még a Romulusban látottaknál is sokkal gyorsabb), csak Ridley Scott abban a filmben semmivel sem utalt erre. Azok az arctámadók egy az egyben úgy néznek ki, mint elődeik.