Január 24-én rajtol el a Star Trek: Picard. Nem mondom, szoros lesz, ha addig tényleg meg akarok nézni minden eddigi Star Trek művet. Az Enterprise és a Discovery már letudva, a TOS 2. évadát kezdem. Utána már nincs sok hátra, csak 13 film és három sorozat. :D

Na de, itt az új trailer, amiben Picard, Before/Data és Hetes mellett két új ismerős is feltűnik. Vagy, ha azt a hologramot nézzük, akkor három.

A Jurassic World: Fallen Kingdomban a dinoszauruszok kitörtek izolált világukból és rászabadultak az ember lakta területekre. Ahogy Ian Malcolm megmondta a Jurassic Parkban, az élet utat tőr magának, korlátokat dönt le, fájdalmasan, néha veszedelmesen. Eme fájdalmakról és veszedelmekről szól a Universal kisfilmje, a Battle at Big Rock, amiben egy kempingező család kerül az elszabadult dinoszauruszok közé. A film bár rövid, igen látványos és bizony félelmetes.

A kisfilmet Colin Trevorrow, a Jurassic World direktora rendezte és ő is írta Emily Carmichaellel közösen.  A főszerepben André Hollandot (Castle Rock), Natalie Martinezt (New York-i helyszínelők), Melody Hurdöt és Pierson Salvadort láthatjuk.

Két Star Trek cikk között becsúszik egy-egy Star Wars iromány is, már csak azért is, mert ha van, amit jobban szeretek a Star Treknél, az a Star Wars, és én még a Disney éra filmjeit sem utálom, ahogy a prequeleket is imádtam. Tudom, „ha nem értek hozzá, ne írjak SW blogot”. Muhahahahaaa!

Szóval, tegnap befutott egy új trailer, egész pontosan a hétvégi D23 Expón leadott videót csodálhattuk meg. Mindenki, köztük én is egy újabb „Behind the Scene” videóra számítottunk, amilyet a maguk idejében ez idő tájt kaptunk a The Force Awakenshez és a The Last Jedihoz is. Hát nem így lett, a D23 Special Look ugyanis egy második teasernek felel meg, ami egyrészt megidézi a múltat, másrészt új jeleneteket és WTF momentumokat villantott meg a The Rise of Skywalkerből. És, ahogy az első teaser esetében, ezúttal is készültem egy kis elemzéssel.

Pár hete értem a „végére” a Star Trek: Enterprise-nak, így az Út a Star Trek: Picard-ig vállalkozásom első szakasza lezárult. Az idézőjelet azért tettem oda a végére szóhoz, mert a hivatalos utolsó részt, a These Are the Voyages...-t nem néztem meg, azt ugyanis nem tartom a sorozat részének. Bár a főcím mást sugall, ez a rész a The Next Generation egy megkésett felvonása, hiszen a főszereplő William Riker és Deanna Troi, a történet a The Pegasus című TNG epizód kibővítése, az ENT főszereplői pedig csak mellékszereplők, ráadásul nem is hús-vér valójukban, hanem hologramként vannak jelen, hiszen a cselekmény 209 évvel az ő idejük után játszódik. Szóval, a These Are the Voyages...-t majd megnézem ott, ahová való, a The Pegasus előtt. De most hagyjuk a The Next Generationt, jöjjön helyette az Enterprise.

A Picard első nagy trailere után merész vállalkozásra szántam el magamat: a premierig végig akarom nézni az összes Star Trek élőszereplős tévésorozatot (tehát a TAS kimarad) és filmet, méghozzá életemben először időrendben és angolul. Vagyis az Enterprise-tól kezdve a Star Trek: Nemesisig, illetve azt követve a Kelvin-idővonal filmjeit, mert bár nem részei az elsődleges idővonalnak, amin a Picard játszódni fog, szerves részét képezik a Star Trek univerzumnak, hiszen Spock és Nero nélkül nem létezhetne, a Romulus pusztulása pedig fontos eleme lesz Jean-Luc Picard új kalandjának.

Mivel nem bírok magammal, aludni meg még annyira sem, gondoltam írok kicsit részletesebben a Star Wars IX: The Rise of Skywalker teaser traileréről. Ilyet még úgysem csináltam.

Szóval, a trailer folytatta az ep7-8 útját, az egyik fontos szereplő egymaga kerül a kamera elé, és liheg. Szép húzás, pláne annak tükrében, hogy a The Force Awakens teaserét Finn kezdte a sivatagban, az ep9 teaserét pedig Rey ugyanúgy a sivatagban. Szép párhuzam.

Megérkezett a Star Wars 9. részének trailere, vele együtt a cím is: The Rise of Skywalker. Bár a sztoriból semmit nem tudtunk meg, a narráció és a végén lévő kacaj bizony alaposan megüti az embert.

Hosszú volt az út eddig. Hat évvel ezelőtt készült el A júdás császár hagyatéka első változata, azóta megért egy tucat átírást, finomítást, javítást, de április 23-án végre elér a könyvesboltok polcaira. Sőt, a Tuan Kiadó honlapján már elő is rendelhető a Mysterious Universe sorozat következő darabja, méghozzá 25%-os kedvezménnyel.

Sőt, április 27-én a Könyvfesztiválon akár találkozhatsz is velem és a Mysterious Universe jeles íróival, úgymint Anthony Sheenard, Harrison Fawcett, Dave Howard és Michael Walden. Mindnyájan ott leszünk a Tuan Kiadó pavilonjánál és várunk téged szeretettel.

De hadd ejtsek pár szót a könyvről is: A júdás császár hagyatéka a Mysterious Universe egy eddig jószerivel ismeretlen korszakában, a Kolóniaháborúk korában játszódik. Az emberiség már lerázta magáról a von Anstettenek igáját, kirajzott az űrbe, új világokat hódít meg, és nap mint nap újabb csodás technológiákat talál fel, miközben újra felfedezi a mágia hatalmát. Ám, ahol hatalom van, ott hatalmasságok is akadnak, akik önös érdekből nem restek akár háborút is szítani, hogy még több hatalomra tegyenek szert.

Christophe Beck hajdan ilyen embereket szolgált, mígnem a szert nem tett egy hatalmas hírszerzési adatbázisra, aminek hála hirtelen ő lett a Byzantium-rendszer legkeresettebb személye. Politikusok, forradalmárok, orgyilkosok és katonák üldözik, és az egyetlen ember, akire számíthat, az egykori ellensége, az Árnyékbrigád rettegett ezredese, Artyom A. Rozsenko. A két férfi egy olyan macska-egér játékba keveredik bele, ahol nehéz megmondani, ki a jó és ki a rossz, ki a barát és ki az ellenség.

Három franchise van, amiért rajongok, ebben a sorrendben: Star Wars, Jurassic Park, Alien. Alienből kereken húsz éven át nem készült új, önálló film, csak két gyatra crossover mozi, amiről annyi jót elmondhattam, hogy volt bennük alien, meg egy spin-off a Prometheus képében, amit csak sokadik megtekintésre tudtam úgy-ahogy elfogadni. Aztán jött az Alien: Covenant, ami viszont piszkosul tetszett.

A Star Warsszal szerencsésebb a helyzet, hiszen a Revenge of the Sith-et azóta követte két animációs sorozat és hát már a negyedik új mozifilmnél járunk a Solo: A Star Wars Story-val, amiről talán egyszer itt is írok, de annyit azért elárulhatok, hogy bár semmit sem vártam tőle (egyáltalán nem is vártam) nagyon tetszett.

És itt a Jurassic Park. Az utolsó dinoszauruszos mozi, a Jurassic Park III csak egy pár évvel fiatalabb, mint az Alien Resurrection, azért xenomorph-ot a Covenant előtt is láthattunk videojátékokban és persze az AVP-filmekben. Az őslényparkba viszont több mint tíz év alatt csak egyszer mehettünk vissza, egy videojátékban, a Jurassic Park: The Game-ben. De hát a dínók a nagyvásznon az igaziak, nem egy középszerű játékprogramban.

Az idővonal és a idomítható Velociraptorok után jöjjön a Jurassic World és a Fallen Kingdom cselekményének szempontjából fajsúlyosabb eset: az Indominus rex és az Indoraptor, azaz a hibrid dinoszauruszok létezése. Mert hát mi ez a két állat? Genetikusok által létrehozott hibrid lények, nem pedig „valódi” dinoszauruszok, mint azok, amiket eddig láthattunk. De mi szükség egy teljesen új lényre, amikor itt vannak a dínók? Ahogy Owen is mondta: „ez elég hűha”.

"A felfedezés erőszaktétel a természeten" – Dr. Ian Malcolm

Először is tisztázzuk, miből kutyulták össze a hibrid vonalat látványosan behozó Indominus rexet. Nos, az állatot hét dinoszauruszból (Giganotosaurus, Majungasaurus, Carnotaurus, Rugops, Therizinosaurus, Tyrannosaurus rex és Velociraptor) és három ma is élő állatból (tintahal, levelibéka, üregi vipera) kotyvasztotta ki az első parkot létrehozó tudósok vezetője, és a második parkban is ugyanazt a szerepkört betöltő Dr. Henry Wu és csapata. (Az Indoraptor alkotóelemei egyelőre ismeretlenek, azon kívül, hogy van benne Velociraptor és az Indominus-projekten alapul.)