Sajnos az Út a Star Trek: Picard-ig projektem nem jött össze, mert csak a The Next Generation negyedik évadáig jutottam (a Picard előbb került bemutatásra, mint ahogy arra számítottam), de ez nem szegi kedvem. Miközben nézem az új sorozatot, folytatom a régieket is, mivel igencsak jól szórakozom rajtuk – ha időm engedi, meg is írom eme élményeket.

Viszont itt van ez a kis elmélkedős szösszenet, amit még novemberben írtam, de akkor éppen nem volt okom kitenni – eredendően a Discovery kritikám utánra szántam, ám az még várat magára –, most viszont van, hiszen új sorozat indult.

Eme írásában a klingonok átváltozásáról elmélkedem, megpróbálok in-universe magyarázatot adni arra, mit kereshettek a Discovery-ben redős fejű klingonok. A kérdést igyekszem több szempontból is megvizsgálni, így a valóság talaján állva, out-universe, és fiktíven, in-universe.

FIGYELEM! A CIKKBEN SPOILEREK VANNAK A STAR TREK: DISCOVERY ELSŐ KÉT ÉVADÁBÓL!

A változás

Szóval, mi itt a probléma. Nos, kezdjük a valósággal. Az eredeti sorozat, azaz a rajongói körökben The Original Seriesnek, röviden TOS-nak nevezett szériában a klingonok tulajdonképpen emberek voltak, csak olyan „űrruszkis” beütéssel. Ez nem véletlen, a Klingon Birodalom Gene Roddenberry válasza volt a hidegháborús félelmekre. Először a klasszikus sorozat Errand of Mercy (1967) című, első évados epizódjában tűnt fel a faj, ahol mindjárt háborút kezdtek a Föderáció ellen. Persze ez a 2367-ben zajló konfliktus nem volt olyan széleskörű, mint amit a Discovery-ben láthattunk, a rész végére újra fegyverszünetet kötött a két fél.

Az "eredeti" klingonok éppen megszállták az NCC-1701 USS Enterprise-t

A klingonok ezután az egész TOS alatt konstans emberiek voltak, olyannyira, hogy a második évadban lévő The Trouble with Tribblesben (1967) az egyik még ki is adta magát embernek, és, ha nincsenek a tribble-k, akkor senki sem jön rá a turpisságra. Sőt láthatóan nem bírnak különösebb emberfeletti erővel és számos jelét adták a félelemnek, miközben a becsületük is erősen megkérdőjelezhető némely esetben.

Aztán jött az első mozifilm, az idehaza Csillagösvényként ismert The Motion Picture (1979), aminek mindjárt az első perceiben megjelennek a klingonok, ám a fejük ezúttal már rücskös volt. Nem úgy, mint a későbbi filmekben és sorozatokban, a maszk még másabb, de egyértelműen innen indult a klingonok mára jellegzetes redős kobakja.

Akkoriban Roddenberry nem akart ezt megmagyarázni, ő úgy fogalmazott, hogy mindig is így néztek ki. A változás okai sem voltak prózaiak, egyszerűen a mozifilmre több pénzt kaptak, mint a sorozatra, így megalkothatták ezeket a maszkokat. És innentől a klingonok már nem voltak simafejűek, emberiek. Az új dizájn bár hatalmas változáson esett át az évtizedek alatt, még a The Next Generationben és a Deep Space Nine-ban is főszerepet vállaló Michael Dorn (Worf) maszkja is átalakult az évek során, ez a redős homlokzat állandó jellegzetesség maradt. Mígnem…

Az első újratervezett klingon a The Motion Picturesben

A probléma

Egészen a Deep Space Nine ötödik évadában megjelent Trials and Tribble-ations (1996) című részéig mindenki elfogadta Roddenberry iránymutatását, vagyis a klingonok mindig is redősfejűek voltak – ezt erősítette az is, hogy a Star Trek világán belül senki sem lepődött meg az „új” klingonok feltűnésén, senki sem tett megjegyzést erre a feltűnő különbségre.

Ám a Trials and Tribble-ations-ben a USS Defiant legénysége 2373-ból visszautazik 2268-ba, méghozzá a már említett Trouble with Tribbles című TOS epizód eseményeihez. A DS9 szereplőit bele is integrálták a klasszikus részbe, így O’Brien segíthetett Scotty-nak egy kocsmai verekedésben, Jadzia megnézhette magának Spockot, Sisko pedig autogramot kérhetett Kirktől.

Ez mind szép és jó volt, csak egyetlen probléma akadt: Odo, Bashir és O’Brien nem ismerték fel a cselekménynek helyszínt adó K-7 űrállomáson héderelő klingonokat. Amikor felvilágosították őket, egyből a redős fejű Worfnak szegezték a kérdést: mi történt? Worf viszont válasz helyett csak annyit mondott, hogy ez egy hosszú sztori, és a klingonok nem vitatják meg kívülállókkal.

Ezzel a készítők in-universe jelentették ki, hogy bizony a klingonok nem voltak mindig redős fejűek. Valami történt a TOS és a The Motion Picture között. A rejtélyre az alkotók sem adtak választ, támpontot talán csak Dr. Bashir találgatása adhatott, aki genetikai manipulálást sejtett a háttérben.

Az előtérben balra Worf, a "hagyományos" modern klingon, a háttérben O'Brien és Odo mögött két "régivágású" klingon

A problémát aztán tovább fokozta az Enterprise. Ennek első részében, a Broken Bowban (2001) szintén megjelentek a klingonok, és bár az ott látott események 116 évvel előzték meg az Errand of Mercy cselekményét, a harcos nemzet szülöttei mégis redősfejűek voltak, és az első, majd a második évad folyamán feltűnt klingonok sem lettek emberibbek.

Szóval ez a faramuci helyzet állt elő: a 2150-es években a klingonok feje redős. A 2260-as években sima, míg a 2270-es évektől kezdve már végig redős. Mindenki találgatott, hogy mi történhetett 2151 és 2271 között a klingonokkal. Sajnos az ENT készítői a sorozat elején még nem voltak partnerek a magyarázat meglelésében, a sorozat alkotópárosa, Branon Braga és Rick Berman akkoriban még bizonytalanok voltak azzal kapcsolatban, hogy ez a téma valaha is előkerül-e az Enterprise-ban.

A megoldás

Miután Manny Coto átvette Bragától és Bermantól az irányítást, a negyedik évadban a rajongók végre megkapták a választ, amire akkor már 26 éve vártak. És ez a történet bizony nem a klingonokkal, hanem az emberekkel kezdődik.

Bár a Star Trek kezdetben a mi jelenünk továbbgondolása volt, ez a huszadik század végére megváltozott. A ’60-as években ugyanis nem olyannak képzelték el a ’80-as és ’90-es éveket, mint amilyenek azok végül lettek. Így a Star Trek és a mi világunk a huszadik század végén élesen elvált egymástól.

A Trek történelmében az emberiség az 1950-es években, a hidegháború okán kezdett genetikai kísérletekbe azzal a céllal, hogy jobb embereket hozzon létre. Ezeket nevezték később fejlesztetteknek vagy augmentáltaknak. 1992-ben ezek a szuperemberek, élükön Khan Noonien Singh-gal hatalomra jutottak a Közel-Keleten és Ázsiában. Ezzel pusztító háború tört ki a normális emberek és az augmentáltak között, amiben rengeteg ember lett a fejlesztettek rabszolgája, és 35-37 millióan haltak meg.

Khan Noonien Singh, a klingon homlokprobléma közvetett és sok más baj közvetlen forrása

Khant végül 1996-ban sikerült legyőzni, viszont ő és 84 túlélő társa egy atommeghajtású, DY-100-as osztályú űrhajón, az SS Botany Bay-en elmenekült a Földről, hibernálva (az akkori űrhajók görbületi hajtómű híján alkalmatlanok voltak a csillagközi utazásra). Ezzel párhuzamosan a földi kormányok 1800 augmentált embriót – teljes titoktartásban – lefagyasztottak, mivel nem tudták, hogyan kezeljék a létük kérdését. A válság azonban nem oldódott meg, mert még mindig éltek a Földön augmentáltak, a genetikai manipuláció is tovább tartott, ez végül elvezetett a harmadik világháborúhoz.

A történet akár itt véget is érhetne. A harmadik világháború után ugyanis beköszöntött a béke, miután a civilizációnk majdnem teljesen romba dőlt. Ha maradtak is még augmentáltak, azok már nem okoztak gondot, később pedig, a vulcaniakkal történt kapcsolatfelvételt követően az egyesült földi kormány betiltotta a genetikai manipulációt. Khan és követői eltűntek az űr végtelenében, az 1800 hibernált embriót pedig áttelepítették egy denobulanokkal közös űrállomásra, a Cold Station 12-re, és eleve, a létükről csak az állomáson dolgozók tudtak, meg persze az Egyesült Föld és a Csillagflotta néhány magas rangú vezetője.

A probléma az, hogy a C-12-n dolgozott egy bizonyos Dr. Arik Soong (Brent Spinner) is. Mit ad isten, genetikus volt és hitt az emberiség genetikai úton történő fejlesztésében – ami ugye ekkortájt szigorúan tiltott. Nem is volt túl népszerű az elméletei miatt, és miután 2134-ben ellopott közel 20 embriót, szó szerint feketelistára került. Soong természetesen életre keltette „gyermekeit” és a Trialas IV-en nevelte őket, mígnem 2144-ben lecsukták, így csemetéi magukra maradtak.

Dr. Arik Soong és eugenikus csemetéi

Ha sosem jönnek el a bolygóról, mindenki örült volna, de ezek a fránya lurkók 2154-ben megtámadtak egy klingon ragadozómadarat. Egész pontosan két augmentált puszta kézzel kiirtotta az egész legénységet. Ezután kiszabadították az NX-01 Enterprise-on „vendégeskedő” Soongot, majd elhozták a C-12-n maradt embriókat. Archer és legénysége végül sikeresen legyőzte az augmentáltakat, rájuk robbantva a ragadozómadarat, Soong pedig visszakerült a dutyiba.

Ezzel el is érkeztünk oda, ahol a klingon fejprobléma megmagyarázásra kerül. A klingonoknak ugyanis nem tetszett, hogy az addig gyengének és törékenynek tűnő emberek ilyen erőre tettek szert, így miután az Enterprise megsemmisítette az augmentáltak által elrabolt ragadozómadarat, begyűjtöttek néhány embrió maradványt és visszafejtették a szekvenciákat.

A céljuk az volt, hogy klingon augmentáltakat hozhassanak létre, ám a dolog katasztrófába torkollott. Először is, az augmentált emberi DNS erősebbnek bizonyult a klingon géneknél, így megváltoztatta a beoltott klingonok fizikai és mentális képességeit. Ugyan erősebbek és intelligensebbek lettek, de eltűntek a homlokredők, csökkent a vadságuk és a harci szellemük, valamint erősödött a félelemérzetük. Végül az idegpályák elcsökevényesedtek és kínok között haltak meg.

Ez azonban még nem lett volna katasztrófa, legfeljebb a kísérlet kudarca. Viszont az egyik tesztalany levodiai influenzában szenvedett, amit az augmentált gének módosítottak, így az levegőben is elkezdett terjedni, tovább adva a fejlesztett géneket és annak minden tulajdonságát azoknak a klingonoknak, akik kapcsolatba kerültek a vírussal. A fertőzés gyorsan terjedt a kolóniák között, mire az Enterprise főorvosát bevonták, már több millió klingon szenvedett a halálos kortól.

A Nagytanács persze szokás szerint az agresszivitásban látta a megoldást, vagyis útnak indítottak egy flottát, azzal a céllal, hogy szépen-sorban szétbombázzák a megfertőzött világokat, kiirtva a lakosságot.

Szerencsére eme célnak csak az N’Vak kolónia esett áldozatául, mert az elrabolt Phlox és egy klingon tudós, Antaak sikeresen megtalálta az ellenszert, ám a vírus így is kifejtette hatását az 1. fázisban, azaz eltűntek a homlokredők, csökkent a harci szellem és nőtt a félelemérzet – magyarul több millió klingon lett emberibb. Ám mivel a 2. fázis már nem kapcsolt be, így nem lettek erősebbek, gyorsabbak és okosabbak, és persze a 3. fázis halállal végződő leépülése sem jött már el.

Antaak a gyógyulása előtt és után

Voala, az Enterprise-ban megoldódott a klingon homlok rejtélye. Így lehetséges az, hogy Archerék még redősökkel, Kirkék meg már sima fejűekkel hadakoztak.

Újabb probléma?

És most itt a Discovery, ami megint bekavart a dolgokba. A DIS első epizódja, a The Vulcan Hello (2017) 102 évvel játszódik a Divergence (2005) című epizód után, amiben megoldották a homlok kérdését, és 10 évvel előzi meg a Dagger of the Mindot, amiben ugye először láthattunk klingonokat, sima fejjel. Elviekben a klingonoknak a Discovery-ben is simafejűeknek kéne lenniük, de nagyon nem azok. Sőt az alkotók teljesen átalakították a fajt, sokkal idegenebbek, mint eddig bármikor.

De nem csak a küllemük változott meg, hanem a hajóik és a ruházatuk is teljesen más lett, jószerivel a harcos kultúrájuk és a nyelvük kivételével mindent átszabtak. Más a fülük, az orruk, csúcsosabb a fejük, teljesen kopaszok, és bizony redős a homlokuk. Simafejű pedig egy szem sincs a sorozatban, legalábbis az eddig leadott két évad egyikében sem láthattunk – bár az is tény, hogy fel sem ismernénk őket, ha csak nem közlik, hogy ők klingonok.

Ez a redizájn végül nem vált be, és a készítők a második évadra elkezdték fokozatosan visszaváltoztatni a klingonokat. Kinőtt a hajuk, megjelentek a D-7-es űrhajók, de azért a visszalépés nem volt hatalmas, hiszen szép számmal maradtak redizájnolt klingonok is, és a viseletük sem változott nagyot – megmaradt a gótikus stílus. Ugyanakkor legalább valami koncepció mentén elkezdtünk haladni, amit valamilyen formában kibonthatnak később (a harmadik évadban nem valószínű, a Picard-ban sem hiszem, hogy ezt a kérdést érintik).

De vajon mindez ellentmond az eddigieknek? Hiábavaló volt az Enterprise igyekezete a probléma megoldásában? Jó kérések, lássuk, van-e válasz rá.

A fertőzés mértéke

Először is vizsgáljunk meg néhány olyan tényt, amit nem rágtak korábban a szánkba, de bizony ott van a Star Trek sorozatokban. Kezdjük az elején, Bashir, O’Brien és Odo csodálkozásával.

A tény, hogy a Föderáció két tagjának gőze sem volt arról, hogy a klingonoknak valaha volt sima homloka, holott a klingonok közel száz évig voltak az ellenségeik, majd több mint száz éven át a szövetségesük, azért elég fura. Ha ez a simafejűség az egész fajra jellemző lett volna, akkor arról maradnak feljegyzések, és jegyezte volna a történelem, amit a Csillagflotta tisztjei, akiknek akadhat dolga a klingonokkal, nyilván tanulmányoznak. Még ha az okokat nem is ismerik, akkor is tudniuk kéne, ha egy teljes faj megváltozott volna alig 104 évvel a diskurzusuk előtt (kronológiailag utoljára a TOS The Savage Curtain című epizódjában láthattunk sima fejű klingont, ami 2269-ben játszódott, két évvel ezután pedig megjelentek a redős fejűek).

Klingon ragadozómadár az Enterprise-ban

Bashir és O’Brien reakciója tehát arról tanúskodik, hogy ez a dolog nem köztudomású a Csillagflottában, ami pedig csak úgy lehetséges, ha ez nem volt jellemző az egész fajra. Ezt pedig az Enterprise is alátámasztja, ugyanis a témával foglalkozó duplarész mindkét epizódjában megemlítik, hogy a vírus csak milliókat fertőzött meg.

Milliókat! Mi emberek itt, a Földön lassan 8 milliárdan vagyunk. Akkor képzeljük el, hogy a 2150-es években hány milliárd klingon létezhetett egy olyan csillagközi birodalomban, ami akkor már 1300 éve fennállt, és több tucat bolygón uralkodott.

Nézzük szembe a dologgal: még ha 100 millió klingonról is van szó, akkor is valószínűleg a teljes faj töredékét érte el a fertőzés. Ugyanakkor az Enterprise-ban Antaak és K’Vagh tábornok mindig csak milliós tételről beszélt, sosem szóltak több tíz- vagy százmilliós méreteket öltő fertőzésről. Pedig Phlox noszogatására ilyen számokat simán bedobhattak volna. Szóval esélyes, hogy a fertőzöttek száma a 10 milliót sem érte el. Hogy érthető legyen, mennyire kis számról van szó, elmondom, hogy a 2019-es felmérések szerint Magyarországon 9,7 millióan élnek, míg az emberek 7,5 milliárdan vannak összesen.

Klingon ragadozómadár a Discovery-ben

Tehát az egész Klingon Birodalomra kivetítve a dolgot látható, hogy a népesség töredéke lett fertőzött, azaz simafejű. Ezt amúgy az Affliction/Divergence epizódpáros is alátámasztja, hiszen a Nagytanács és a sterilizálásra küldött hajók legénysége sem volt fertőzött, ami azt jelenti, hogy a vírus még az anyabolygót, a Qo'noS-t sem érte el – különben a sterilizálást ott kezdik, de erről említést sem tettek.

Na, most, az is biztos, hogy a fertőzötteknek csak kis hányada űrutazó. Ők ugyanis nem quarianok, hogy az egész faj az űrben töltse el az életét, főleg nem azok, akik direkt kiköltöztek egy kolóniára. A 2150-es és a 2250-es évek között pedig nem sűrűn jártak emberek klingon világokon, és a fordítottja sem volt jellemző. Szóval az emberek és a klingonok között csak az űrben, illetve független kolóniákon lehetett kapcsolat. Arra pedig ilyen kis számnál minimális az esély, hogy simafejű klingonba fut bele az ember gyermeke.

Ezt tetézi még egy olyan információ, amit a Discovery adott hozzá a képlethez. A The Vulcan Hellóban Georgiou kapitány azt mondja, hogy szinte senki sem látott klingont már vagy egy évszázada. Ez a kijelentés 102 évvel az augmentált vírus elszabadulása után történt, amit később Anderson admirális is megerősített.

Klingon ragadozómadár a Star Trek 3-tól kezdve a TNG-DS9-VOY éra végéig

Tehát nagyon úgy tűnik, hogy a simafejű klingon kialakulása és a háború kitörése közötti 102 évben alig-alig volt találkozás a klingonok és a Föderáció között. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a teljes népességnek csak a töredéke változott át, és azoknak csak egy bizonyos hányada űrutazó, akkor belátható, hogy ebben a 102 évben nagyon-nagyon kicsi volt annak az esélye, hogy egy föderációs és egy sima fejű klingon összefusson. Viszont hatalmas nagy esélye van annak, hogy redős fejűvel találkozzanak, mert azokból még mindig több milliárd lehet, és a hajóikon valószínűleg abból van több – sőt, megkockáztatom, a legtöbb hajón csak redősfejű klingon van. Így már érthető, hogy Bashir és O’Brien miért pislogott olyan nagyon a simafejű klingonok láttán.

Na de mi van 2256 után?

Jogos a kérdés, hiszen a TOS-ban, ami 2267 és 2269 között játszódik, egyetlen redős fejűt sem láthattunk, csak sima fejűt. Nos, erre a magyarázat maga a USS Enterprise, egészen pontosan az, hogy az eseményeket eme hajó legénységének szemszögéből követhetjük nyomon.

Az Enterprise egy ötéves küldetésen van, de ezt nem random, a galaxisban ide-oda cikázva teljesíti, hiszen térhajtómű ide vagy oda, az utazás még így is napokba vagy hetekbe telhet. És az Enterprise bizonby egy előre meghatározott területen és pályán haladva végezte a felfedezést, amiről csak akkor tért le, ha valami érdekesbe futott vagy parancsot kapott – ezt rengeteg részben megerősíti, nem egyszer maga Kirk mondja, hogy térjenek vissza a kijelölt járőrútvonalra. És a klingonok viszonylag sűrű (mindössze hat esetbeli) feltűnését figyelembe véve, ez a pálya a Föderáció-Klingon Birodalom határ mentén húzódik.

Azt is érdemes megjegyezni, hogy a hat feltűnésből három olyan klingonok nevéhez köthető, akik amúgy is szerettek együtt portyázni, így esélyes, hogy Kor, Khang és Koloth eleve közeli területeken vagy ugyanazon a területen voltak.

Ezeket figyelembe véve nem elképzelhetetlen, hogy az Enterprise ötéves útja alatt abban a három évben, amit mi is figyelemmel kísérhettünk, az űr egy olyan szegletében járt, amit a simafejű klingonok uraltak vagy legalábbis gyakrabban előfordultak ott, mint máshol. Mivel ez a Birodalom határán van, végképp nem elképzelhetetlen, hogy a simafejűek kiszorultak a peremvidékre.

Az az elképzelés, hogy a simafejű klingonokat kitaszította vagy legalábbis másodrendű polgárrá degradálta a Birodalom, támogatja néhány apróság a sorozatokban is. Először is, Worf a Trials and Tribble-ations-ben azt mondta, hogy a klingonok erről nem beszélnek a külvilágiakkal. Ez egyértelművé teszi, hogy a simafejű klingonok léte még a 2370-es évek végén is szégyenletes dolog a szemükben. Ez nem is csoda, hiszen a saját kudarcuk miatt egy betegség majdnem leterítette a nagy klingon civilizációt, és a faj csak külsősök, egy denobulán és egy gyenge ember segítségével menekült meg. Ám ez a megmenekülés sem dicsőséges, hiszen több millió fajtársuk változott át, lett gyengébb és emberibb.

Azt is tudjuk, hogy a klingonok nagyon büszkék arra, hogy klingonok, emiatt vetnek meg minden más fajt, sőt ez a büszkeséggel telt fajgyűlölet az, ami miatt kitört a háború 2256-ban. Képzeljük el, miképpen reagált ez a faj arra, hogy több millióan megváltoztak. Hiába mondogatta Antaak és K’Vagh, hogy a fertőzöttek a szívükben még klingonok, egy olyan faj, ami még Worfot is megvetette, mert emberek nevelték fel, hogyan bírna elviselni olyanokat, akik nem hasonlítanak rájuk? Ráadásul a simafejűek a faj egyik legsúlyosabb hibájára és gyengeségére emlékezet mindenkit.

És ez bizony félelemként megjelent már azelőtt a fertőzöttekben, hogy a dolog eszkalálódott. Antaak és az egyik fertőzött harcos, Laneth is kifejezte abbéli aggodalmát a Divergence-ben, hogy a Birodalom kitaszítja őket a külsejük miatt. Nehéz elképzelni, hogy ez nem így lett. A klingon, legalábbis a 2100-as és a 2200-as években nem ilyen toleráns faj.

Sokkal-sokkal valószínűbb, hogy a fertőzöttek elvesztették pozíciójukat, de legalábbis hatalmuk meggyengült és a társadalmuk perifériájára szorultak. Majdnem biztosra veszem, hogy a Birodalom abban a 102 évben, amit izoláció közeli állapotban töltöttek (aminek szintén oka lehet a vírus), hatalmas átalakuláson esett át, hiszen egy ilyen csapás nem múlik el nyomtalanul. A Nagy Házak tagjai válhattak egyik napról a másikra „korcsokká”, a katonai vezetők megvetés tárgyává. Fellángolhattak a belviszályok, a Birodalom pedig minden szinten átalakulhatott: politikai, társadalmi, katonai, még kulturális szinten is.

Gowronnál rondább klingont semmilyen genetikai kísérlet nem tudna készíteni :)

Véleményem szerint összefüggés van az augmentált vírus, a klingon hajók és ruházatok átalakulása, valamint a Birodalom szétforgácsolódása között, és ez vezetett oda, hogy T’Kuvma megpróbálta egyesíteni őket a közös ellenség, a Föderáció ellen. A huszonnégy Nagy Ház huszonnégy irányba húzott, és akkor még ott vannak a kis házak és a feltételezhető szakadás a simafejű és a redősfejű klingonok között. Egyszerűen számomra elképzelhetetlen, hogy egy ilyen büszke faj egy ilyen elemi erejű kataklizma után ne változott volna meg radikálisan.

Még a haj leborotválása is lehet afféle kinyilatkoztatása annak, hogy ők maguk az igazi klingonok – legalábbis a DIS alkotói onnan eredeztették ezt a kopaszságot, hogy a klingon hitvilág középpontjában álló Kahless felment a Kri'stak vulkánhoz, ahol haját leborotválta és azt a lávába ejtve megkovácsolta az első klingon kardot, azaz a bat'leth-et. Ezt a mitológiai történetet a The Next Generation hatodik évadában ismerhetjük meg, a Rightful Heir című epizódban.

Szóval, egy olyan, a faji identitást is veszélyeztető kataklizma után, amilyet az augmentált vírus okozott, nem lenne csoda, ha a klingonok egy nagyobb része a vallásba menekül, és például azzal jelzi „tisztavérűségét”, hogy Kahless-t, vagyis a legfőbb vallási alakjukat és a klingon identitás atyját mímeli egy belviszályoktól terhes időben.

A simafejűek kitaszítását amúgy a Discovery is támogatja, annak ellenére, hogy nem szerepel egy sem a sorozatban. Egyrészt, a Nagy Tanács minden tagja redősfejű, akárcsak a Nagy Házak vezetői, pedig a sorozatban szerepel a Kor Ház, aminek prominens tagját, Kort a TOS-ban és a Deep Space Nine-ban is láthattuk – és pont ezért tudjuk, hogy Kor egy vírusfertőzött leszármazottja, mert az eredeti sorozatban még simafejű, a DS9-ban meg már redős. Vagyis Kor apja, Rynar lehetett az, aki megfertőződött. És talán éppen ezért vezeti Kol-Sha és fia Kol a Kor Házat a Discovery-ben, akik redős fejűek, és nem Kor vagy az apja, Rynar (ha még él).

Másrészt, a DIS első évadának utolsó részében, a Will You Take My Hand?-ben a Qo'noS-on látni olyan grafitit, amire klingonul a következő van írva: „anyád lapos homlokú”. Ez is jelzi, hogy a sima kobakra utalás a kultúrában már sértésként is jelen van, ami csak megerősíti, hogy a sima fejűek megítélése a Birodalomban nem pozitív.

L'rell a kancellárság előtt és közben - talán a változás plasztikai, esetleg genetikai manipuláció eredménye? Egy kancellár asszonynak mégiscsak ki kell néznie valahogy!

Aztán a dolgok elkezdtek megváltozni, miután L’Rell kancellár irányítása alatt újra egységessé vált a Birodalom, így a válság idején felvett szokások és jegyek szépen kikophattak a társadalomból és a simafejűek fontosabb pozíciókat is betölthettek, például az említett Korból, Khangból és Koloth-ból Dahar mester lehetett.

Létezhettek egymás mellett

Tehát akkor mindez után kijelenthetjük, hogy valójában a DIS/TOS idején is voltak redősfejű klingonok, sőt szinte teljesen biztos, hogy a Birodalomban több milliárdan voltak ők, míg a simafejűekből csak alig néhány millió. Mivel a számuk kevés volt és azok java valószínűleg nem volt űrutazó, csak kevés esetben történt kontaktus köztük és a Föderáció között.

Bár ezeket nyilván lejegyezték, egyik sem volt oly mértékben szignifikáns, hogy nagyobb nyomot hagyjon a történelemben, ráadásul a szégyenük miatt a klingonok is igyekezték titkolni, ezért nem tudott erről Bashir és O’Brien. És ugyanúgy a kis szám és a ritka találkozás az oka annak, hogy Kirk, Georgiou vagy éppen Burnham nem lepődik meg a redők láttán.

Az Enterprise-ban a klingonok szájából elhangzó félelmek, valamint a klingonokról megtudott közel 300 éves ismeretek pedig azt feltételezik, hogy a faj valószínűleg másodrendű polgárrá tette a simafejű klingonokat, vagy szándékosan a Birodalom peremkerületére szorította őket, míg a hatalomból teljesen kitúrták ezt az „alfajt”.

Klingon flotta a Föld küszöbén - talán a hajók diverzitása mögött a klingon identitás összeomlása áll?

Akik persze ezt nem feltétlen hagyták szó nélkül, így szintén feltételezhető, hogy belső viszályok, esetlegesen házak közötti háborúk is kitörhettek, ami részben oka lehet annak, hogy a Föderáció és a Birodalom között a kapcsolat egy évszázadon át ritka, bár így is ellenséges volt. Továbbá ez lehet az oka a Birodalom szétszakadásának, a kulturális átformálódásnak és végül T’Kuvma színre lépésének. Az ellentéteket pedig L’Rell uralkodása alatt oldhatták fel, vagy legalábbis ekkor kezdett el erőteljesen újra az összefogás útján járni a Klingon Birodalom.

Másság

Még szeretnék kitérni a Discovery-ben látott klingonok fizikai másságára, ami leginkább a csúcsos fejben érhető tetten. Mivel korábban láttunk kopasz klingont Chang tábornok (Star Trek VI: The Undiscovered Country) képében, és neki nem volt csúcsos feje, egyértelmű, hogy ez nem a faj sajátossága, hanem valami mutáció eredménye. (Már azon kívül, hogy az alkotók eredeti szándéka a redizájn volt, de ezen elhibázott döntéssel nem tudok mit kezdeni, csak elismerhetem. Viszont abból nem születik ilyen hosszú cikk, szóval ne tudjuk le ennyire egyszerűen.)

Bár az alkotók úgy tűnik, erre nem igazán akarnak választ adni – bár persze még adhatnak, hiszen az ENT esetében is a negyedik évadig kellett várnunk a simahomlok problémájának megoldására –, azért talán itt is lehet in-universe magyarázattal szolgálni. Persze ez esetben sokkal inkább kell a fantáziámra támaszkodnom, de azért próbálok a sorozatokban látottakra hagyatkozni.

Qo'noS fővárosa a 2100-as években (Enterprise)

Szóval, mind az Enterprise, mind a The Next Generation bizonyítja, hogy a klingonok hajlamosak a genetikával játszadozni, hogy még jobb harcosok lehessenek. Eleve az egész simafejűség ezért alakult ki, de később, egész pontosan 2369-ben odáig merészkedtek, hogy klónozták Kahless-t a már említett Rightful Heir című TNG epizódban.

Amikor 2154-ben beütött a krach, valószínűleg a klingon tudósok nem ültek a hátsójukon tehetetlenül, hanem nekiálltak valahogy visszájára fordítani ezt az egészet. Még a baj okozója, Antaak is a homlokrekonstrukciót választotta új karrierjeként.

Az is biztos, hogy Antaak sugallata ellenére a simafejűség nem szimplán kikopott, hanem genetikai úton sikerült a visszájára fordítani. Erre a bizonyíték a már említett Khang, Kor és Koloth triója, akiket mindkét változatban láthattunk, vagyis biztos, hogy genetikai módosítás miatt alakultak át, nem pedig egyik napról a másikra alakultak át természetes módon.

A Mo'Kai ház rezidenciája a Qo'noS-on a 2200-as években

Fontos adalék, hogy Khang a Day of the Dove-ban (1968) még simafejű, míg a Voyager harmadik évadában látott Flashback (1996) című részben már redősfejű. Előbbi 2268-ban játszódik, míg utóbbi egy 2293-ra történő visszaemlékezést mesél el, olyan eseményeket, amik párhuzamba futottak a Star Trek VI: The Undiscovered Country-ban látottakkal. Vagyis a klingonok valahol ebben a 25 évben oldották meg a simafejűek problémáját.

Megsaccolni, hogy mikor találták meg a megoldást sajnos lehetetlen, mert az első hat filmben feltűnő klingonok egyikéről sem tudjuk, hogy eleve redősfejűek voltak vagy korábban akadt köztük simafejű is. Talán az adhat kiindulási alapot, hogy a V’Ger krízisben látott klingon 2271-ben legalább annyira eltér a faj eredeti állapotától, mint a DIS-ben látott csúcsos fejűek, így van annak egy szemernyi esélye, hogy 2271-ben még nem volt gyógymód, csak kísérletek arra.

És talán ezek a kísérletek már egy évszázada folytak, aminek lehettek hatásai az egész társadalomra – tovább rongálva a Klingon Birodalom fentebb ecsetelt, amúgy sem rózsás helyzetét.

Bár ez már színtiszta spekuláció, de tételezzük fel, hogy a nyilvánvaló kudarc és civilizációs tragédia ellenére a klingonok nem tettek le arról, hogy augmentált klingonokat hozzanak létre, ezzel párhuzamosan a klingon külsőségeket is megpróbálták visszafordítani. Rengeteg sorozatepizód és több film is mutatja, hogy a klingonokat könnyű fanatizálni, és magasról tojnak a következményekre.

T’Kuvma esztelen és alaptalan gyűlölete a Föderáció felé és Kruge parancsnok megszállottsága a Genesis bolygóval kapcsolatban remek példák. De fel lehet hozni a Qo'noS holdjának, a Praxisnak a sorsát, amit oly mértékben próbáltak meg kiaknázni, hogy mind az elsődleges idővonalon, mind a Kelvin-idővonalon sikerült felrobbantaniuk. És bár emiatt újra a kihalás veszélye fenyegette őket (139 évvel az augmentált vírus kihalási fenyegetése után), képesek voltak szövetkezni a Föderáció tisztjeivel azért, hogy ne legyen béke a két fél között – mit sem törődve azzal, hogy ezzel halálra ítélik saját fajukat.

Qo'noS fővárosa a 2300-as években

És a példák sora nem áll meg itt, csak én hagyom abba a sorolásukat, mert úgy érzem, ez is bizonyítja, hogy csak azért, mert valami nem sikerült elsőre és pusztulás közeli helyzetbe hozta a klingonokat, attól még nem adják fel. Könnyen lehet, hogy abban a 102 évben, amíg nem mutatkoztak, még egy-két genetikai kísérlet elszabadult, ami fizikális változást okozott.

És a visszaalakításba pillanthatunk be a DIS-ben és a The Motion Picture-ben is. Persze jöhet a kérdés, hogy mégis hogyan lehetnek ilyen változások olyan rövid idő alatt, amit például L’Rell esetében tapasztalhatunk, elvégre a DIS első évada végén még csúcsos fejű, a második évad elején meg már nem az. Nos, kérem, a simafejűség is igen gyorsan kialakult, az ENT-ben látottak alapján néhány nap alatt már igencsak szembetűnőek a változások, de bizonyos esetben akár azonnal is jelentkezhetnek (mondjuk az valószínűleg nem a mutálódott vírus, hanem az eredeti augmentációs kísérletek miatt volt).

Emellett akár esztétikai beavatkozások is állhattak a háttérben. Mint írtam, az Enterprise-ban Antaak is felvetette a homlokrekonstrukció lehetőségét, a Discovery-ben pedig láthattuk, hogy a klingonok képesek egy fajtársukat emberré alakítani. Szóval a klingon plasztikai sebészet sem járhat gyerekcipőben. L’Rell ráadásul kancellárként már valószínűleg jobb orvosi ellátásban részesülhetett, mint két ház kétes megítélésű tagjaként, és talán még némi „hiúság” is közrejátszhatott.

Mindent összevetve, nem teljesen lehetetlen megmagyarázni azt, miért ennyire mások a klingonok. 102 évig alig-alig találkoztak velük, a Föderáció jószerivel semmit sem tud róluk. Burnham sem ismerte fel se a hajót, se Rejacot, aki szembekerült vele a Sarcophaguson. Csak azért tudta, hogy klingonokba botlott a USS Shenzhou, mert meglátta Rejac szkafanderén a Birodalom jelvényét.

Az ülés berekesztve

Tehát, mindez után én ki merem jelenteni, hogy semmit sem ír felül az, hogy a Discovery-ben is vannak redősfejű klingonok, éppen ellenkezőleg, a Deep Space Nine-ban és az Enterprise-ban elhangzottak is azt bizonyítják, hogy a fertőzés nem érte az egész fajt, csak kis hányadukat. Továbbá emellett szól az a tény is, hogy 2269 után három évvel már láthattunk redősfejű klingont, ami vagy azt jelenti, hogy eleve létezett a két homlokzat egymás mellett, vagy a klingonok ebben a három évben megtalálták, vagy legalábbis buzgón dolgoztak az ellenszeren. A DIS előtt nyilván az utóbbi felé hajlottam, de azóta elfogadhatónak tartom az első lehetőséget is.

Worf maga is ékes példája a klingon maszkok folyamatos változásának

Továbbá, szerintem az augmentált vírus elszabadulása komoly válságot okozott a Birodalomban minden szinten, ami nem csak szétzüllesztette a társadalmukat, de radikálisan meg is változtatta, emiatt annyira más a DIS elején az öltözködésük, a hajóik vagy éppen az építészetük. Ebből a válságból végül L’Rell vezette ki őket.

Ugyanígy látok abban rációt, hogy a klingonok nem hagytak fel a genetikai kísérleteikkel, és még egy-két melléfogásuk volt, ami megmutatkozott a faj küllemén. Ezek hatásait, akárcsak a simafejűséget valamikor 2257 és 2293 között sikerült teljesen visszafordítani, és ezzel visszaállítani a klingonokat eredeti valójukra, ám ezt is genetikai úton oldották meg.

Persze tudom, hogy mindez nem kielégítő válasz, és nem is feltétlen tény, hiszen a sorozatban a fele sincs mindebből kijelentve vagy megmutatva. Ennek ellenére úgy érzem, hogy az egymás mellett élő sima- és redősfejű klingonok valamint a vírus káros társadalmi hatásai olyan elméletek, amiket szilárd alapokra építkezve építettem fel. Ami a küllemet illeti, az valóban inkább fantazmagória, de hát valójában az egész Star Trek az.

Persze nyilván az alkotók elkerülhették volna mindezt, ha a Discovery-ben nem változtatják meg a klingonokat. Vagy ha a Deep Space Nine-ban nem lepődnek meg a szereplők a simafejű klingonok láttán. Vagy ha a The Motion Picture-ben nem tervezik át őket. De megtörtént. Megtörtént a trillekkel, a romulanokkal és a telaritákkal is, noha nem ilyen radikális módon.

Ám én őszintén szólva, nem bánom. Egyrészt érdekesebbé teszi a sorozatot, nekem is van miről írni és agyalni. És amíg élvezem a sztorikat, addig tulajdonképpen nem kerítek neki nagy feneket. Elvégre, a Star Trek egyszer már túlélte a klingonok áttervezését, a franchise nem lett rosszabb tőle.