Lustaságom miatt kicsit (nagyon) megkésve, de jöjjön a folytatása az Alien-univerzummal kapcsolatos "Gyakran Ismételt Kérdésekkel" és azok lehetséges válaszaival (az 1. részt itt olvashatjátok). Bár az Alien: Earth már túlvan hét részen (a hetediket e cikk közzétételekor még nem láttam), és jó pár kérdés felmerült, amíg a sorozat nem ér az évad végére, továbbra sem fogok ezekkel foglalkozni. Egyrészt mert lehet, hogy maga a széria szolgál válaszokkal (ahogy az meg is történt már néhány esetben), másrészt azért, mert nekem is át kell majd gondolnom ezeket. Lássunk is neki.

A Weyland-Yutani tudott az Űrutas jeléről, és ha igen, honnan?

Nos, sajnos ez egy olyan kérdés, amit az Alien nem válaszol meg, mert a jelenetet, amiben szerepelt volna, rengetegszer átírták és még a vágás során is elég kíméletlenül bántak vele. A szétvert Ash lett volna az, aki elmondja, honnan értesült a Társaság az adásról, sőt még azt is felvázolta volna, hogy a cégnek sikerült azt megfejtenie és ebből kiderült minden a xenomorph-okról, illetve igazolta Ripley feltevését, hogy az adás nem SOS volt, hanem figyelmeztetés.

A jelenet egy része bekerült a könyvbe, részinformációt pedig a VHS kiadás hátoldaláról kaphatunk – ezen szerepel például, hogy a cég földi antennái fogták a jelet. Persze ez nyilván elég gáz infóközlési metodika. Később azért kaptunk jobb változatot is, amikor a Prometheust elkezdték promotálni különböző vírusmarketinggel, mint például a filmbeli cégek valódi honlapjaival.

Ezek sajnos már megszűntek létezni, de itt-ott még fellelhetőek archivált változatok, például a yutani.studio honlapja, ami jelen esetben releváns. Itt szerepel ugyanis egy Peter Weylandtól származó szöveg ipari kémek által készített átirata, amiből kiderülnek fontos részletek.

E szerint a Weyland Társaság mélyűrt kutató antennái valamikor 2088-ban vagy 2089-ben a Zeta II Reticulit pásztázva befogtak egy halvány, alig érzékelhető jelet, amit aztán megfejtettek. Ez felkeltette Peter Weyland érdeklődését. A jel ugyanis a rendszer egyik holdjáról, a 2039-ben szintén a Weyland Társaság szondái által felfedezett LV-426-ról jöttek.

Még lelkesebb lett a Zeta II Reticulival kapcsolatban, amikor 2089-ben Dr. Shaw és Dr. Holloway felkeresték azzal, hogy idegen életre utaló jeleket találtak földi barlangrajzokon, amik a Zeta II Reticuliba mutatnak, méghozzá az LV-223-ra. Weyland legnagyobb örömére ez a hold ugyanúgy a Calpamos körül keringett, mint az LV-426, ami iránt érdeklődött. Shaw és Holloway tehát csak reménykedett abban, hogy van valami abban a rendszerben, Weyland biztosan tudta. Ezért is engedélyezte a Prometheus-projektet és költött rá hatalmas összegeket.

A fő kutatási helyszín az LV-223 lett, remélve, hogy ott nagyobb kincsre lelnek, de Weylandnak volt terve arra is, hogy az LV-426-ot szintén ellenőrizzék. Tervébe egyedül Davidet avatta be, kettőjükön kívül senki, még Weyland lánya, Vickers sem tudott arról, hogy a szomszéd holdon is lehet valami.

A sors fintora, hogy Peter Weyland végül az LV-223-on talált rá az idegenekre, ám a Mérnök azon nyomban megölte. Persze valószínűleg akkor sem jártak volna jobban, ha az LV-426-ra mennek.

Az viszont egyelőre rejtély, hogy ha a Weyland Társaság már a 2080-as évek vége óta tudott az LV-426-ról érkező adásról, akkor miért csak harmincegynéhány évvel később, 2120-ban küldte oda a USCSS Nostromót. Nos, erre a kérdésre lehet, hogy az Alien: Earth-ben kell keresnünk a választ.

Az LV-426 telepesei miért nem fogták azt a jelet, ami odacsalta a Nostromót?

Erre valójában már két válasz is született. Az elsőt James Cameron szolgáltatta az Aliens bővített változatával, amiben láthattuk az Űrutasok (vagy Mérnökök) lezuhant hajóját. Ám az Alienben látottakhoz képest a patkó egyik szára letört az eltelt 57 év folyamán a tektonikus mozgások miatt. Cameron ezzel magyarázta, hogy a jel megszűnt. Az űrhajó egyszerűen megrongálódott.

A második magyarázatot az Alien: Isolation hozta el. Ebben a USCSS Anesidora nevű roncsvadász hajó megtalálta a Nostromo fekete dobozát, és visszakövette az útvonalát az LV-426-ra, ahol megtalálták a lezuhant idegen hajót. Természetesen az Anesidora legénysége is felfedezte a megkövült Űrutast, majd a kapitánya, Henry Marlow kicsit elvándorolt a csontváztól, és rálelt egy afféle műszerpultra, amin babrálni kezdett, sikeresen lekapcsolva a jeladót.

Honnan tudta a WYC, hogy hol van a Nostromo roncsa?

Erre a válasz a fent ecseteltből következik. Míg Marlow és legénysége a roncs idegen hajón kutakodott, a kapitány felesége, Catherine Foster úgy járt, mint Kane. Leereszkedett a tojáskamrába, ahol aztán a beleegyezése nélkül orális kapcsolatba került egy arctámadóval. Fostert visszavitték az Anesidorára, ahol gyorsan hibernálták, majd elvitték a Zeta I Reticuliban lévő, leszerelés alatt álló kereskedelmi állomásra, a korábban már említett Szevasztopolra. Marlow lefizette a biztonságiak fejét, Sinclairt, hogy az megszegve a karantén szabályt felengedje az űrállomásra Fostert és orvosi ellátásban részesülhessen.

Erről az apró szabálysértésről az állomást vezető Ransome is értesült, aki ahelyett, hogy megfenyítette volna rakoncátlan beosztottjait, inkább élénken érdeklődni kezdett a Nostromo szintén az állomásra hozott fekete doboza és az idegen parazita iránt. Olyannyira, hogy értesítette a Weyland-Yutanit.

A Társaság 24 óra alatt megvásárolta a SeegSontól az állomást és útnak indította oda egy csapatát, majd az Apollo nevű fedélzeti számítógéppel lezárta a Szevasztopolt, a fedélzeti Working Joe androidokkal pedig elkezdték eliminálni a xenomorph-ra veszélyes elemeket, azaz az embereket.

A Társaság háromfős csapata egy Christopher Samuels nevű szintetikusból, a cég egy végrehajtó adminisztrátorából, Nina Taylor-ből és egy specialistából, Amanda Ripley-ből állt, aki az akkor már két évtizede eltűnt Ellen Ripley lánya volt.

Hogy rövidre fogjam: a Szevasztopolon elszabadult a pokol. Ripley csak a lepucolt fekete dobozt találta meg, ugyanis Ransome letörölte, hogy így zsaroljon ki magának menekülési utat. Az adatokat azonban már feltöltötték az Anesidora számítógépébe, ami kapcsolatban állt a Szevasztopol számítógépével, APOLLO-val. Imigyen a Társaság megszerezhette a Nostromo fekete dobozának adatait, így a hajó pusztulásának pontos koordinátáit is.

Azonban az Alien: Romulusnak hála van egy másik lehetséges magyarázat, bár akár össze is köthető az előzővel: ha elég jó megfigyelő vagy, két jelenetben is észreveheted a USCSS Nostromo mentőhajóját, a Narcissust. Bezony, a Renaissance állomáson ott volt Ellen Ripley és Jonsey. Szóval lehetséges, hogy a Társaság tudta, nagyjából hol pusztulhatott el a Nostromo. Elvégre azt tudták, hogy letért a Thedus-Föld útvonalról, hiszen ők utasították Ash-t arra, hogy térítse el a hajót. Tehát ez, ha másra nem, arra jó volt, hogy leszűkítsék a kutatást a végtelen űrhöz képest egy relatíve kis szektorra, teszem azt, pár millió kilométeres területre.

(Bár tudjuk, hogy a Föld és az LV-426 között 39 fényév a távolság, és ezt a Nostromo Lambert számításai szerint 10 hónap alatt tette volna meg, nem tudni, a hajó ténylegesen mekkora távolságot tett meg az Acheronról történt felszállástól a felrobbanásig. Hiszen még azt sem tudjuk, felgyorsult-e FTL sebességre, illetve az sem ismert, mennyi idő telt el a felszállástól a robbanásig.)

Tehát, nagyjából meghatározhatták, hol veszett el a Nostromo, és az automata szondák átnézhették azt a területet 20 év alatt, illetve azokon a pályákon is végigrepülhettek, amiken a hajó az LV-426-ról a Föld felé haladhatott. Így végül rátalálhattak a Narcissusra, aminek adatait felhasználva már pontosan meghatározhatták, hol vannak a Nostromo roncsai és hol dobta ki Ripley a lényt a kompból. Ezt az elméletet alátámasztja az, hogy Rook tudott arról, hogy a lény nem semmisült meg a Nostromóval, hanem Ripley kilökte a Narcissusból.

(Ugyanakkor erre az Alien: Isolation eseményei után is rájöhettek, hiszen Amanda Ripley hallotta az anyja neki szóló üzenetet, amit Ellen Ripley már a Narcissus fedélzetén rögzített. Ez a felvétel mégis valahogy a Nostromo fekete dobozáról került elő, mintha a repülési rögzítő még a hajó felrobbanása után is kapcsolatban állt volna a komppal.)

Természetesen a Nostromo fekete dobozának adatai is elvezethették a Társaságot a Narcissushoz, azon ugyanis még rajta kellett lennie, hogy a komp mikor és hol vált le az anyahajóról és milyen irányba távozott. Ebből már ki lehet számolni a lehetséges pályákat. Aztán a Narcissus megtalálásával még inkább leszűkíthették a kutatási területet arra vonatkozólag, hol lehet maga a lény.

Honnan tudott Rook a fekete léről és arról, hogy Peter Weyland meghalt a Prometheus-küldetés során?

Az Alien: Covenant-hoz elkészült Advent című kisfilmből kiderült, hogy David 2104-ben részletes üzenetet küldött a Weyland-Yutaninak, benne egyebek mellett a saját kísérleteinek leírásával. A Társaság így értesülhetett az A0-3959X.91 – 15-ös kemikália létezéséről és annak hatásairól. Ugyanebben az üzenetben David beszél arról, mit művelt Shaw-val, mire készül a USCSS Covenant utasaival és különösen Danielsszel.

Ami Weyland sorsát illeti, nyilván voltak a Weyland Társaságnál olyanok, akik tudták, hogy a cég ura és parancsolója nem halt meg természetes úton, hanem elutazott a USCSS Prometheusszal. Azzal a hajóval, ami az Alien: Romulus idejében már 49 éve eltűnt. Ennek tudatában – és pláne David üzenete után – bárki joggal feltételezheti, hogy a hajó, annak teljes személyzete és minden utasa elpusztult, beleértve Peter Weylandot is.

Miért nem mentek vissza az LV-223-ra?

Erre sajnos nincs válasz, és ez a legnagyobb ellentmondás a Prometheus és a folytatások között. Eleve megkérdőjelezhető az, hogy az LV-223 és az LV-426 ugyanazon bolygó, a Calpamos körül kering. Bár mindkét filmben egy gyűrűs bolygót látni, az Alienben és az Aliensben a Calpamosnak három holdja van, míg a Prometheusban látott bolygónak a hologramon csak két hold jutott. Fizikai képtelenség, hogy 2093 és 2122 között a Calpamosnak született egy harmadik holdja. Persze erre fogcsikorgatva, de adhatjuk azt magyarázatul, hogy a hologram készítői lefelejtették a harmadik holdat – ugyanakkor miért tették rá a másodikat? Egyedül az LV-223 volt fontos azon a prezentáción. De ez lehet egy magyarázat, még ha kicsit izzadtság szagú is.

Felmerül az a kérdés is, hogy a Calpamost megközelítő USCSS Prometheus miért nem fogta az LV-426-ról érkező jelet. Nos, a fent ecseteltek alapján feltételezhető, hogy ez Davidnek köszönhető. Mivel Peter Weyland titkolta az LV-426-tal kapcsolatos információkat, így sanszos, hogy David egyszerűen úgy állította be a hajó számítógépét, hogy az ne vegyen tudomást a jelről.

Annak viszont továbbra sincs semmi értelme, hogy a Weyland-Yutani az LV-426-tal vesződik. Miért küld a cég titokban egy teherhajót egy ismeretlen jel után, amikor tudják, hogy a forrás tőszomszédságában idegen technológiákat rejtő hold lapul? És miért tökölődnek évtizedekig az emberi életre alkalmatlan LV-426 terraformálásával, amikor a mellette lévő LV-223 terraformálás nélkül is közel alkalmas az emberi élet fenntartására? Nem lenne költséghatékonyabb az LV-223-at belakni, ahol eleve idegen technológiák kincsesbányája van, aztán onnan kolonizálni az LV-426-ot? Ebben az esetben nem kellett volna 20 évet várni arra, hogy a telepesek „véletlenül” rátaláljanak a roncsra, hiszen az LV-223-on nagy valószínűséggel sokkal előbb megtalálták volna a Mérnökök telepét. Már csak azért is, mert a lényegesen barátságosabb környezetben a terraformálás nem tartott volna évtizedekig, így gyorsabban megkezdődhetett volna a holdon a terjeszkedés. Ráadásul hegyméretű épületeket könnyebb felfedezni, mint egy ezekhez képest kicsi roncsot.

Miért nem vette észre senki más a Renaissance állomást?

Senki sem állított olyat az Alien: Romulus során, hogy senki más nem vette észre. Ugyanakkor Tyler maga mondta, hogy szokatlanul magas orbitális pályán kellett berakodniuk egy teherhajót, ezért látták meg ők. Viszont ez még nem jelenti azt, hogy a teherhajó legénysége nem látta meg ugyanakkor, csak ők nem foglalkoztak vele. Mert miért érdekelné őket egy másik, elhagyatott teherhajó? És persze, ahogy a Renaissance közeledett az LV-410 felé, valószínűleg úgy érzékelték egyre többen. Ám attól, hogy valaki lát valamit, még nem biztos, hogy oda is akar vagy tud menni.

A különbség az mindenki más és hőseink között, hogy csak Rainéknek volt meg az oka, eszköze és lehetősége, hogy felmenjenek a Renaissance-ra. Volt okuk, hogy elinduljanak, elég elszántságuk és bátorságuk, hogy végigcsinálják, amit elkezdtek, céljuk, amiért végig akarták csinálni, hajójuk, amivel megközelíthették az állomást, és akadt egy átprogramozott WYC androidjuk, ami hajlandó volt segíteni nekik, hogy bejussanak az állomásra és képesek legyenek áthaladni rajta.

Rainék miért hitték azt, hogy a Renaissance egy elhagyatott űrhajó?

Ennek megválaszolásához kicsit szemfülesnek kell lenni, de a válasz ott van a filmben. Amikor Tyler elmagyarázza a lakhelyén Rainnek, hogy hogyan fedezték fel a Renaissance-t, mutatnak egy monitort (lásd a képet lent), amin a következő két lényeges infó olvasható le az állomásról: USCSS Renaissance, A-osztályú teherhajó. Az „A-osztályú teherhajó” részt remélhetőleg nem kell elmagyaráznim. A USCSS pedig a United States Cargo SpaceShip (Egyesült Államok Teherűrhajója) rövidítése.

Magyarán a WYC meghamisította a Renaissance transzponder jelét, hogy az arra tévedők kiszuperált teherhajónak higgyék, legalábbis addig, amíg nem kerül vizuális távolságba. Ehhez hozzá kell még tenni, hogy az állomás alapvetően a hajózási útvonalakon kívül esett, így elvileg csak akkor fedezhették volna fel, ha valaki letér az útvonalról. De mivel a csillagközi űrhajókat a célállomásig robotpilóta vezérli, ennek kicsi a valószínűsége.

Ugyanakkor a megsérült állomás zuhanni kezdett az LV-410 felé, így végül szenzortávolságba ért, és a USCSS Corbelan IV – amely, mint fentebb írtam, a megszokottnál magasabb pályán álló űrhajót rakodott be – befoghatta a jelét.

Az pedig, hogy az LV-410 fölött egy teherhajó sodródik, teljesen általános, hiszen ez egy bányavilág, tucatjával fordulhatnak meg arrafelé a Nostromóhoz hasonló vontatók és vontatmányaik. És az sem fura, hogy azt hiszik, ottmaradt leszerelt vagy tönkrement hajó, hiszen manapság is bevett gyakorlat, hogy a hajók hátramaradnak ott, ahol használhatatlanná váltak. Példának okáért a Seawise University (eredeti nevén RMS Queen Elizabeth) 1972 januárjában kigyulladt és az oldalára dőlve megfeneklett a Hong Kong-i Victoria Harbourben. Évekig rozsdásodott ott, míg végül 1975-ben teljesen szétszedték. Ez a gyakorlat valószínűleg az Alien világában is megmaradt, hiszen egyszerűbb egy használhatatlanná vált hajót hátrahagyni valahol az űrben, mint szétszedni vagy visszavontatni a fényévekre lévő Földre.

Hogy tudtak Rainék csak úgy elmenni a bolygóról?

Mint írtam, az LV-410 egy bányavilág, ahol folyamatos a kitermelés és az áruszállítás. A USCSS Corbelan IV csak egyike azoknak a bányászati vontatóknak, amiknek a mindennapi feladata a kitermelt nyers érc felvitele az orbitálison várakozó, a Nostromo vontatmányához hasonló automata feldolgozókba, hogy aztán egy hajó visszavontassa azokat a Földre. Ki tudja, talán még a Nostromo is járt az LV-410-en a maga idejében.

És, amikor Rain és Andy megérkeznek Tylerék lakhelyéhez, láthatjuk is, amint a Corbelan IV éppen leszáll több azonos típusú hajó közé, és rácsatlakozik a konténerre. Illetve az égen is elhúzott néhány űrhajó a Jackson’s Star jelenetekben. Szóval a bányászvontatók folyamatos jövése-menése teljesen mindennapos itt. Ergo a külső szemlélők valószínűleg nem is gyanították, hogy lopják a hajót. Számukra csak annyi volt, hogy egy újabb vontató szállt fel és ment a dolgára. Persze nyilván vannak hivatalos szervek, amik felügyelik ezt a nagy forgalmat, de erre is van két megoldás.

Az első: a Corbelan IV az első feltűnésekor a szemünk láttára kapcsolódott össze egy érccel megpakolt konténerrel (a film végén Rain ezt dobja le). Logikus a következtetés, hogy eztán azt felvitte volna az orbitálisra egy előre meghatározott ütemterv alapján. Innen már nem nagy ugrás azt feltételezni, hogy hőseink ezt használták ki. Az ütemtervnek megfelelően szálltak fel, így a hatóságok már csak akkor fogtak gyanút, amikor a Corbelan IV elhagyva a légkört a nyílt űr, nem pedig a kijelölt vontató felé vette az irányt.

A második: a hatóságok észrevették a szállító ellopását, csak mire odaértek, már nem tehettek semmit, a Corbelan IV felszállt.

Akármelyik válasz az igaz, egy biztos: az Alien-univerzumban nem lebeg minden bolygó fölött két csillagromboló, hogy üldözőbe vegyék az engedély nélkül távozó teherhajókat. Nincsenek űr-vadászgépek sem. Szóval legfeljebb egy másik vontatóval vehették volna üldözőbe a Corbelan IV-et, ami meg teljesen felesleges külső szemszögből nézve. A hatóságok csak annyit tudhattak, hogy néhány fiatal ellopott egy csillagközi utazásra akkori állapotában alkalmatlan szállítót. Valószínűleg azt hitték, elmentek bulizni vagy ilyesmi, és majd visszajönnek, hiszen mást nem tehetnek. Az LV-410 a kolónián belül is nehezen élhető volt, azon kívül valószínűleg élhetetlen, a hajóval meg még a rendszerből sem tudtak volna kijutni hibernátorok híján. Ennek tudatában felesleges lett volna utánuk küldeni egy másik vontatót és kockáztatni annak épségét. Aztán nyilván rájöttek, hogy a Corbelan IV már nem tér vissza, de újfent, addigra már nem lehetett mit tenni.

Ha ennyire titkos a Renaissance állomás, hogyan tudott néhány tini ilyen könnyen bejutni?

Ezzel a kérdéssel szeretnék tisztázni egy iszonyú ostoba kritikát: az Alien: Romulusban nem tinédzserek szerepelnek. Sajnos ezt a film kritikusai nagyon sokszor előcibálják, teljesen alaptalanul. A tinédzser tizenháromtól tizenkilencig terjedő életkor, a Romulus szereplői viszont mind túlvannak a 20. életévükön. A főhős, Rain korát ráadásul pontosan ismerjük, hála a filmnek, amiben jól olvashatóan szerepel a születési dátuma: 2121. február 18. Szintén jól látható, hogy a sztori 2142. február 9-én indul, vagyis 9 nappal Rain 21. születésnapja előtt. A fő cselekmény pedig Rook szavai szerint 170 nappal ezután játszódik, vagyis Rain már kábé fél éve betöltötte a 21-et. Kizárt, hogy tininek nevezzük. És, csak, hogy tisztázzuk: Ripley sem volt sokkal öregebb az Alien idején, mert bár dátum szerint kereken 30 évesnek számított, a sok hónapokon vagy éveken át tartó hibernációnak hála biológiailag sokkal fiatalabb volt már az első filmben is, mint 30 (csak a Föld-Thedus-LV-426 úttal nagyjából 3 évet ki lehet vonni a biológiai korából).

Ami a kérdés többi részét illeti: adja magát, hogy miért, csak kicsit gondolkodni kell józan paraszti ésszel. Először is, elég egyértelműen benne van a filmben, hogy az állomást Rook üzemen kívül helyezte, ráadásul meghibásodott. Mindezen túl a teljes személyzet halott. Vagyis semmiféle biztonsági rendszer vagy tisztviselő nem állhatja útját a csapatnak. Emellett azért így sem volt annyira egyszerű, hiszen a szabad közlekedést csak és kizárólag egy kulcs, azaz Andy biztosította számukra. Ha ő nincs velük, már a bejáraton sem lépnek át. Nem mellesleg, szintén jól látható, hogy hőseink nem egy zsilipen vagy hangáron keresztül jutottak be, hanem egy szervizjáratot használtak, vagyis lényegében besurrantak az „ablakon”, nem pedig a főbejáraton át mentek be. És bárki számára világos lehet, hogy kulccsal egyszerű bemenni a hátsó ajtón vagy ablakon egy őrizetlen, elhagyatott és súlyosan megrongálódott létesítménybe. 

Miért telik a Corbelan IV-nek 9 évbe eljutnia az Yvaga III-ra, amikor a Nostromo 10 hónap alatt eljutott volna a Földre?

A kérdést két dolog indukálja. Az egyik az, hogy az LV-410 valószínűleg relatíve közel lehet az LV-426-hoz, ugyanis az Echo szonda 2142. február 9-én szedte össze a Narcissusról kilőtt idegent, majd 170 nap múlva, azaz kevesebb, mint 6 hónappal később Rain és társai megérkeztek az űrállomásra. Azt tudjuk, hogy az LV-426 39, az LV-410 pedig 65 fényévre van a Földtől, de azt nem tudjuk, hogy milyen messze vannak egymástól, illetve a Földhöz képest hol helyezkednek el a Tejútrendszerben. Plusz az Alien és az Alien: Romulus cselekménye között 20 év telt el, ami alatt az FTL hajtóművek fejlődtek. Emellett valószínű, hogy a relatíve kicsi, automata Echo 203-as szonda gyorsabban tud repülni, mint egy emberi legénységgel bíró, nagyobb űrhajó.

A másik az, hogy Bjorn szavai szerint az Yvaga III az LV-410-hez legközelebb eső rendszer, vagyis elvileg közelebb kell lennie, mint az LV-426-ot rejtő Zeta II Reticulinak. Itt viszont meg kell említenünk, hogy Bjorn kijelentése rendkívül specifikus. Először is a legközelebb eső lakható rendszerre gondolt, hiszen mi értelme lenne olyan rendszert számításba vennie, ahol nincs emberi életre alkalmas kolónia. A Zeta II Reticuliban pedig ekkor még nincsenek emberek, a Hadley’s Hope-ot csak 15 évvel a Romulus cselekménye után alapítják meg. Hovatovább, Bjorn a lehetőségeiket az alapján is szűkítette, hogy a célrendszer a Társaság befolyása alatt van-e vagy sem. Ergo a kijelentését úgy kell értelmezni, hogy az Yvaga III az LV-410-hez legközelebb eső lakható, a Weyland-Yutanitól független bolygó. Ebben a formában pedig megeshet, hogy az Yvaga III messzebb van az LV-410-től, mint a Föld. És ezzel máris adtunk egy lehetséges választ a kérdésre. Ugyanakkor van még egy válasz, ami össze is köthető ezzel, hiszen nem zárják ki egymást.

Akárcsak a Nostromo mentőhajója, a Corbelan IV is csupán egy komp. Elsődleges feladata a kibányászott érc felvitele az LV-410 orbitális pályáján várakozó feldolgozóegységekre. Mindkét komp rendelkezik úgynevezett alacsony teljesítményű FTL hajtóművel, ám emiatt csillagközi utazásra csak végszükség esetén érdemes őket használni. A Narcissus esetében is problémás volt, hogy csak két embert képes hosszú távú útra elvinni – Lambertnek és Parkernek ezért kellett ugyanolyan hűtőegységeket pakolnia, mint amilyet Tayler és Bjorn is szerzett. A Corbelan IV pedig egyáltalán nincs felszerelve hibernátorokkal, ezért vettek a fedélzetre egy EEV-t (Emergency Escape Vehicle – vészhelyzeti mentőjármű).

Mivel nem csillagközi utazásra épült, a Corbelan IV, akárcsak a Narcissus, nagyon lassú hajó. Sokkal lassabb, mint a csillagközi áruszállításra felépített Nostromo.

A cikk hamarosan folytatódik...

Kapcsolódó cikkek:

• Alien (A nyolcadik utas: a halál)
• Aliens (A bolygó neve: Halál)
• Alien 3 (A végső megoldás: a halál)
• Alien Resurrection (Alien 4 – Feltámad a Halál)
• Prometheus – A harmadik esély
• Alien: Covenant – A franchise sorsa most nem halál
• Alien: Romulus
• Érdekességek az Alien: Romulusról
• Alien idővonal 1. – Út a Prometheusig
• Alien idővonal 2. – Idegen életjelek
• Alien idővonal 3. – Totális háború
• Alien idővonal 4. – Feltámadás