Lightspeed 3.0

"Az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyermekkor szellemét." - by Thomas Huxley

Aliens (A bolygó neve: Halál)

2017. május 12. 16:49 - Dzséjt

alens_poster.jpg2017 vagy 1979, tökmindegy, ha valami sikeres, azt folytatni kell. Ez a tendencia máig irányelv Hollywoodban, és máshol is. És bizony a banánfejű, savas vérű, kétpofájú, éjfekete űrszörny első mészárlása igencsak sikeresnek bizonyult, ráadásul az Alien sikoltott a folytatásért, hiszen bár a Nostromo legénységét drasztikusan megritkító idegent Ripley kivágta a légzsilipen át az űrbe, magán a bolygón több ezer tojás maradt kiaknázatlanul.

Az 1980-as évek közepén járunk, ekkortájt egy csillag volt születendőben. A moziban ezekben az években (1984) adták a The Terminator (A halálosztó) című filmet, amit az ifjú tehetség, James Cameron írt és rendezett. A 20th Century Fox fejesei annyira érdekesnek találták Cameron munkáját, hogy megbízták az Alien 2 szkriptjének elkészítésével, illetve, a The Terminator sikerétől függően a rendezői szék is az övé lehetett. És micsoda remek döntés volt ez! David Giller, az Alien producere, aki az Aliens alatt csak executive producerként működött közre, imádta a történetet, úgyhogy Cameron zöld utat kaphatott. A régi bandából visszatért Giller, Walter Hill, és Sigorney Weaver (bár az első szkript verzióban Ripley nem lett volna központi karakter, és Weaver sem rajongott az ötletért, hogy újra szembe menjen az alienekkel). Más nem. Még H. R. Giger, az alien teremtőjét, illetve Bolaji Badejo, az idegen alakítóját sem kérték fel egy újabb körre. Szóval az Aliens teljes vérfrissítést kapott.

Innentől spoiler!

Csillagközi invázió

Kevés folytatás mondhatja el magáról, hogy jobb az eredetinél. Szerintem az Aliens ezek közé tartozik. Az első, amiben köröket ver elődjére, az a történet, pedig az Alien sztorija sem volt gyenge. Látszólag minden ott kezdődik, ahol abba maradt. A Nostromo kereskedelmi teherűrhajó mentőkabinja, a Narcissus sodródik a nyílt űrben. Fedélzetén a kalamajka két hibernált túlélője: Ellen Ripley fedélzeti tiszt és Jonesy macska. A járművet befogja egy nagyobb masina, majd kisvártatva Rip otthon ébred. Azaz nem egészen, csak a Föld körül keringő Gateway Űrállomás kórházában. A megérkező Carter J. Burke (Paul Reiser) lendületből sokkolja szegény nőt, illetve a nézőt. Bár látszólag ott folytatódott a sztori, ahol abbamaradt, valójában eltelt ötvenhét év. Eztán jön a második pofon, valahogy Ripley-be is belekerült egy dög, ami ezt az alkalmat választotta kibújásra… Na jó, ez csak álom, de ad egyfajta kezdő ízt a filmnek. Még tíz perce sem megy, de már két meglepetés is érte az embert, ráadásul az álomszekvencia vége eléggé vérfagyasztó.

aliens_narcissus.jpg

A sztori eztán szépen körüljárja először a Társaság eltusolási eljárását, amelyben szépen mindent Ripley-re kennek. Közben megtudjuk, hogy a bolygó már több mint húsz éve lakott, és LV-426 néven felkerült a térképre. Ripley-t ez persze kicsit elkedvteleníti, hiszen csak egyvalamit jelenthet mindez: a szörnyek prédára lelhetnek. Félelmei beigazolódnak, amikor Burke és Gorman hadnagy (William Hope) becsönget hozzá azzal, hogy minden összeköttetés megszakadt az LV-426-tal, és jó lenne, ha elkísérne egy tengerészgyalogos különítményt oda, hátha a mumusai mégis valósak. Hősnőnk kis hezitálás után bólint, s mire észbe kap, géppisztolyt szorongatva kúszik-mászik, miközben a katonák létszáma rohamosan apad, a dögök végeláthatatlan sorokban özönlenek, az LV-426-on létesített kolónia pedig bármikor a levegőbe repülhet.

Mindezek tetejében még a Társaság is bekavar, mert naná, hogy a céljuk mit sem változott a Nostromo óta: szerezni egy alient. Burke mondjuk ambiciózusabb Ash-nél, ő mindjárt kettőt akar. Szóval, Ridley Scott lassú horrormozijából Cameron egy pörgős, látványos akcióhorrot kreált, és új irányt mutatott az Alien saganak. Sajnos a műfaj elég gyér klónokkal lett végül elárasztva, amelyek közül egyedüli kiemelkedő talán csak a Starship Troopers, illetve hellyel-közzel ide sorolhatnám a Pitch Blacket – egyik sem véletlen, pláne az előbbi, hiszen a Starship Troopers alapjául szolgáló könyv afféle Biblia volt az Aliens forgatásán, és nagyon sok hasonlóság van Cameron és Robert A. Heinlein műve között. Az új irányt pedig eddig egy folytatásnak sem sikerült megfelelően kijátszani, pedig már sokadszorra próbálják. Na majd az Alien: Covenant (kétlem, de hát a remény hal meg utoljára).

Szóval, miért erős a sztori? Mert Cameron nem csak egy két és fél órás csihi-puhit vitt vászonra, hanem azt feltöltötte egyéb eseményekkel. Eleve itt van a Ripley és Nyuszi (Newt - Carrie Henn) közti anya-lánya kapcsolat, amely a két karakter találkozásától fogva jelen van, és a végkifejlet fő mozgatórugója. Másrészt visszatért az Alien kérdése, vagyis, hogy melyik faj a rosszabb, az alien, vagy az ember. Cameron odáig merészkedik, hogy Ripley fel is teszi hangosan a kérdést, ami most még élesebb, hiszen ezúttal már nem egy android, hanem egy ember akarja megszerezni a dögöket. Burke hús-vér, nem úgy, mint Ash. Ráadásul rettenetesen kétszínű. Az elején mindenki elhiszi, hogy valóban jó fej, és segíteni akar Ripley-nek. Aztán persze lehull a lepel, először Bishopot (Lance Henriksen) akarja felhasználni, majd meg szeretné fertőzni hősnőnket és szegény Nyuszit. Ja, és gyorsan hozzáteszem, neki köszönhető, hogy egyáltalán elszabadultak a dögök az LV-426-on.

Cameron ráadásul jól csűri-csavarja a történetet. A tengerészgyalogosok fegyverbemutatója után senki nem hinné, hogy a dögöknek lesz esélyük. Ám ekkor beküldi őket egy fúziós reaktor hűtőcsövei alá lőszer nélkül. Ugyanígy a meglepetés erejével zúdul mindenki fejére a lezuhanó űrhajó (’86-ban ez még nem volt előre borítékolható esemény), valamint a tény, hogy a karaktereknek több, mint két hétig kéne talpon maradniuk. És amikor már úgy tűnik, talán van esélyük, mert sikerült jó védelmet kiépíteniük, hát kiderül, hogy a lezuhant hajó megrongálta az említett reaktort, és a két hétből négy óra lett. Puff neki, hát szerezni kell egy másik hajót. Szerencsére a Sulacón (az anyahajó) van egy, csak éppen a cucc, amivel le lehetne csábítani, a nyílt terepen van. Sebaj, találnak önként jelentkezőt, aki kijut, egyben, élve, és még a hajó is elindul lefelé. Happy end! Nem, tévedés, a dögök beözönlenek. Vesszőfutás kezdődik, miközben a maradék túlélő lemorzsolódik, majd mindenki nagy meglepetésére Nyuszit elragadják a dögök. Ohó, Ripley magányos akcióra indul, a fészekbe, miközben a reaktor dől össze. Persze kijut. Éppen hogy! Mikor pedig végre megnyugodhatnánk, hát Bishopot szétcincálja a királynő.

Szóval egy pillanatra sincs megállás. Cameron nem hagyja. Amikor úgy látszik, minden rendben, bedob egy fordulatot, amitől minden összeomlik. Ennek köszönhetően az Aliens története sokkal pörgősebb, mint az Aliené.

Az űrgyalogság mindenek felett

Természetesen akárcsak az elődben, itt sem érne ez az egész kutyagumit sem, ha nem lennének remek karakterek, akiket kitűnő színészek keltenek életre. A karakterfejlődésnek itt újfent iskolapéldáját láthatjuk. Elég csak pár embert megemlíteni. Burke, aki kétszínűségével lealázza bármelyik MCU-főgonoszt. Hudson (Bill Paxton), aki folyamatosan henceg, menőzik, majd az első között lesz teli a gatyája, de oly mértékben, hogy végül az esze is elmegy. Természetesen nem csak úgy, hip-hop módon, már az első nagyjeleneténél érezhető a beszarisága. Vagy ott van Hicks (Michael Biehn), aki a film elején alig beszél (nála kevesebbet már csak két karakter szövegel), csendes, rendes, nem sok vizet zavar. Aztán ő lesz a parancsnok, összetartja az embereit, bátorítja őket, ám ha kell, keményen rájuk parancsol. Vagy Gorman hadnagy, akiről már a film elején kiderül, mekkora nagy seggfej, illetve, hogy kezdőbb már nem is lehetne. Természetesen ennek megfelelően éli meg a helyzetet, emberei legnagyobb örömére.

aliens_marines.jpg

Maradjunk még kicsit a karaktereknél. Ridley Scott az Alienben megteremtette a túlélő nőt. Cameron újabb újítást vitt végre ezen a téren, ő létrehozta a harcos nőt. Ripley ezúttal már gépfegyverrel harcol saját és társai, különösen Nyuszi életéért. Ám mellette számos más amazon is akad, akik bár nem bombázók, de a Terminatort kettéharapnák, az fix. Vasquez (Jenette Goldstein – aki alakította is az egyik terminatort) mindenképpen. Olyan szerepekben bukkannak fel nők, mint géppuskakezelő vagy éppen pilóta (Ferro - Colette Hiller), illetve szanitéc (Dietrich - Cynthia Dale Scott), bár eme szerepkörbe már inkább jellemzőek a gyengébb nem képviselői. Na ők azok a karakterek, akiket kismilliószor próbáltak meg utánozni, mondanom sem kell, mindeddig sikertelenül. Ugyanez igaz a férfikarakterre. Hicks, Hudson, Apone (Al Matthews), Gorman, azóta mindegyikük kliséjévé váltak a hasonló jellegű filmek szereplőinek.

Jobb világot épített

A másik nagy erénye az Aliensnek, hogy elődjével szemben egy univerzumot mutat be. Míg az Alienben csak az űrhajót ismerhettük meg, itt a Star Warshoz és a Star Trekhez hasonlóan bepillanthatunk a világ működésébe. Orvosok, mérnökök, triciklin játszó kisgyerekek nyüzsögnek a Gateway állomáson és a Hadlay’s Hope-on (a telep az LV-426-on). A felvonultatott eszközök a járművektől a fegyverekig futurisztikusságuk ellenére hétköznapiak, ami nagyban köszönhető részletes kidolgozottságuknak. A film tehát elfogadtatja velünk, hogy ez egy létező, működő világ.

aliens_hadley_s_hope.jpg

Ami viszont engem végtelenségig lenyűgöz, az az, hogy Cameron mennyire tisztelte Scott munkáját. Sok folytatást készítő rendező példát vehetne róla (David Fincher, Paul W. S. Anderson, Ridley Scott, hogy a szériánál maradjak). Egyrészt a történetbe oly mértékben beleszőtte az Alien sztoriját, hogy bennem évekig fel sem merült annak létezése. Komolyan, az Aliens volt az első film, amit láttam a sorozatból, de amíg apám be nem állított az (alámondásos) Aliennel, fogalmam sem volt annak létezéséről. Nem is hiányzott. Ripley olyan tökéletesen felvázolja az előzményeket, mintha az első rész történetét mesélné el egy baráti társaságnak. Természetesen, amikor ezután láttam az Alient, végig ismertem a sztorit, semmin sem lepődtem meg, csak végre képet tudtam kapcsolni az elmondottakhoz. Ergo a film önmagában is működik, egyáltalán nem szükséges előtte látnunk az első részt.

Másrészt Cameronnak esze ágában sem volt megmásítani az Alienben felállított szabályokat. Jó példa erre Burke. A filmben látottak szerint a fickót elkapja egy alien, valószínűleg fejlékeléssel. Valójában van egy jelenet, amelyben Ripley rálel a begubózott férfira, aki előtt már ott a döglött arctámadó. Ezért a hősnő átad neki egy kézigránátot kegyelemből. Nagyszerű jelenet lett… volna, de Cameron kivágta, mivel az Alienben sokkal tovább tartott az inkubációs idő. Igen, ez az előd tisztelete. Paul Andersonnak van mit tanulnia…

Olyan nüánszokról már nem is beszélve, mint például az, hogy miután a Fox raktáraiban nem találták meg a Narcissus eredeti díszleteit, Cameron leültette a szakikat az Alien elé, és képkockáról képkockára végignézette velük a kompban játszódó jeleneteket, amelyek alapján újra reprodukálhatták az eredeti díszletet. Nem tervezte át a hajó belsejét, mint Fincher a Sulacóét. Nem volt díszlet? Hát építsük újra! Ugyanezt játszotta el a lezuhant idegen hajóval. Bár azt meglelték, az évek alatt olyan súlyosan megrongálódott, hogy nem használhatták fel. Nosza, újraépítette az eredeti modell alapján, annyi különbséggel, hogy letörette az egyik ágát a hajónak, ezzel megmagyarázva, miért is nem vették a telepesek az üzenetet (azóta az Alien: Isolationből kiderült, hogy az adót lekapcsolta az Anesidora kapitánya).

Mert anya csak egy van

Mindezek ellenére, az a James Cameron, aki végletekig hű maradt az első filmhez, jelentősen kibővítette az idegenekről szóló tudásunk. Az első filmben egyetlen dolgozó fejlődését kísérhettük végig tojástól a kifejlett harcosig. Na igen, de ki rakja a tojásokat? – tehettük fel a kérdést ’79-ben. A választ egészen 1986-ig csak Alan Dean Foster könyvéből tudhattuk meg, amely szerint az idegen Brett maradványait formálta át tojássá. 2003-ban ez aztán bekerült a rendezői változatba, ám az Aliens fényében, és a jelenet megkurtítása miatt (aminek valószínűleg köze van az Alienshez, így megmaradt a folytonosság) ez már korántsem egyértelmű. Nem is baj, mivel Cameron más magyarázatot adott rá.

aliens_queen.jpg

Megteremtette a dögök anyukáját, a királynőt. Cameron alkotói munkásságára nagyon jellemző, hogy mindent, amit a filmjeiben felhasznál, maga tervez meg. Így teremtette meg a Terminator külsejét, s így született meg a királynő. Ennek ellenére az úgy néz ki, hogy akár Giger maga is tervezhette volna. Cameron pontosan tudta, mik azok a jegyek az alieneken, amiknek ugyanúgy szerepelnie kell a mamájukon. Imigyen a királynő félelmetes bestia, mégis groteszk női alak lett.

A teste karcsú (fixaidealizált női alaknak egy fricska), erős a medencéje (szülésnél erősség), a sarkából kiálló karom miatt úgy áll a lábfeje, mintha tűsarkút viselne (pofon a divatnak), s persze a női nemi szerv elhelyezését sem kerülhette el. Feje nem banánforma, hanem apró, viszont tarkójához egy hatalmas csontkorona kapcsolódik, amely alá egyrészt behúzhatja a fejét, másrészt jól jelképezi uralkodói mivoltát. A kedvenc jegyem viszont a hátából kiálló hat, csökevényes szárnyat formáló csőszerű nyúlvány, mert ezek egyfajta angyal képet idézik (mintha csak a női angyalképekre reflektálna). A mellei helyére helyezett második pár kar pedig már csak nyalánkság az amúgy is csodálatos lényen.

Természetesen anyuci szintén megkapta kicsinyei sajátosságait, így neki sincs szeme, füle, orra, ellenben van második állkapcsa, savas vére, megél a vákuumban, méretéhez képest piszok fürge és iszonyú agresszív. Továbbá okosabb, mint alattvalói, pedig őket sem becsülném le ész tekintetében (se). Méretben pedig két-háromszor nagyobb fiacskáinál.

Cameron a királynő megteremtésével rovarokra emlékeztető kaptártársadalomba szervezte az alieneket, így bár az Alienből eredetileg kivágták, az Aliensben már láthatunk egy hatalmas fészket, amelynek falait nem csak az idegenek váladéka, de az elfogott és begubózott emberek maradványai is díszítik. Természetesen a dögök immár csoportban mozognak, ezzel veszélyesebbek lettek, mint valaha. Ráadásul a Nostromo mumusánál jóval fürgébbek, hála Cameron trükkmegoldásainak.

Látványos háború

Na igen, trükkök. A film 1986-os mivolta ellenére sok mai mű megirigyelhetné azt, amit itt véghez vittek. Ósdi technológiák felvonultatása profi szinten. Ki hinné, hogy a filmben rengeteg jelenetnél ugyanazt a háttérvetítést használták, mint amiken olyan jókat lehetett röhögni például az ősöreg James Bond filmek autós jeleneteiben? A trükk pedig még ma sem szembetűnő, hála a szánt szándékkal szemcsés képnek (amit jól kitisztítottak a Blu-ray kiadásra), illetve a sok pornak, amit a vászon elé fújtak. Ezenfelül rengeteg modellt használtak fel, a hajóktól a telepen át egészen a királynő és Ripley között vívott végső összecsapásig. A legszebb mégis a kidolgozatlan alien dolgozó jelmezek. Egyetlen kaszkadőr sem viselt olyan mértékben kimunkált hacukát, mint amilyen az összes többi részben látható. A legtöbb esetben csak a fej, a vállrész, a háti szerelvény, a lábfej és a mancs volt meg, a többi helyen pedig búvárruha-szerű ruházatot viseltek. Ennek elpalástolásának érdekében Cameron sose mutatta meg teljes alakjukban a dögöket, illetve ha a pofánál mégis többet kapott le a kamera, akkor a lényt sűrű sötétség veszi körül. Vagy éppen egy bábut vettek csak fel (például amikor szétlövik őket, vagy a cserbenhagyásos gázolás esetében). Persze erre a kidolgozatlanságra szükség is volt, mivel a kaszkadőrök legtöbbször dróton lógtak lefelé a mennyezetről, és így kellett faltól falig ugrálniuk.

aliens_xenomorph.jpg

Még egy kicsit a szörnyekről. Cameron nem kérte fel Gigert egy újabb lény megteremtésére, se a már létező átalakítására. Megtette maga. Eltávolította a dögök fejéről az átlátszó, sima burát, valamint a koponyáról a szem- és orrüreget. A redőzött mintát viszont megtartotta. Lecseréltette a mancsokat hat ujjas emberi kézről három ujjas lapát mancsra, valamint befeketítette a fogsort. Ezzel szerény véleményem szerint a legkirályabb alieneket kaptuk, még ha a besatírozott fog valamivel vissza is vesz félelmetességükből (viszont a koponya jelentősen hozzá tesz). Szégyen, hogy huszonegy évet kellett várni ennek a variánsnak a vászonra való visszatérésére, hiszen legközelebb csak az AVPR: Aliens vs. Predator – Requiemben láthattuk.

Aztán van itt egy momentum, amit máig csodálok, és amivel igen élénken szeretek példázni, amikor azt mondják, hogy az AVP nem elég véres, és emiatt (is) rossz. Nos, az Aliensben van a legkevesebb vér (igen, mivel elkészült az AVP Unrated, így már az is lekörözi). Ez az egyetlen Alien-film, amiben semmiféle formában nincs fejlékelés, s mindössze csak két alkalommal fröccsen vér. Először a mellkasrobbantásnál láthatjuk az éltető vörös nedvet, ám ott a sötétség miatt ez alig érzékelhető, másodszor pedig akkor fröccsen vér, amikor Ferrót elkapja a potyautas. Ennyi, nem több. A vér ilyen mértékű mellőzése mégsem feltűnő.

Látvány, szörnyek, sztori, szereplők, futurisztikus cuccok levizsgáztak. Jöjjenek a hangok. Na igen, a Star Warshoz és Star Trekhez hasonlóan az Aliens zörejei is bekerültek a nagykönyvbe jellegzetességükkel. Remek dolog, amikor pusztán hangokkal teremtenek atmoszférát. Itt a mozgásdetektor csipogása, az M41A karakterisztikus kerepelése, az M56 durrogása, az ajtók mechanikája (ezt már több filmben is felfedeztem). S persze, mindezek tetejében ott van a zene. Jerry Goldsmith romantikus, klasszikus motívumai után James Horner katonás, gyors, pattogós számai furcsán hatnak, de pontosan ez kell ehhez a filmhez. Ahogy a képek, úgy a zene is mellberúgás az Alien után. A poén az egészben, hogy mindezek ellenére Horner beleszőtte a filmbe Goldsmith egyes motívumait, illetve az űrhajó roncs megtalálásakor egy az egyben az Alien zenéje csendül fel.

Nagyobb, hosszabb, vágatlan

A végére maradt a rendezői változat. Mindig öröm számomra, ha egy rendező újra hozzányúl filmjéhez és kiegészíti, mert az sokszor nagyon jót tesz a műnek. Kivétel, ha kivagdos pár fontos momentumot. Hál’ isten, Cameron semmit nem vágott ki, viszont majdnem fél órával megtoldotta alkotását. Az Aliens így lett majdnem tökéletes.

aliens_ripley_vs_queen.jpg

Bár így a film valóban veszt lendületéből, de szerintem örök hiba mindig csak azt nézni, mit vesztünk. Látni kéne, mit nyerünk. Ripley és Nyuszi közös szála tovább erősödött azzal, hogy megtudtuk, Ripley-nek volt egy lánya. Ezzel még érthetőbb, miért ragaszkodik annyira a kislányhoz, illetve tovább mélyült főhősnőnk tragédiája is. A hangulat fokozását és az Aliens univerzum elmélyítését segítik azon képsorok, amelyekben láthatjuk a még működő Hadlay’s Hope-ot. Nagyszerű, ahogy képet kapunk az ott élőkről, így sokkal közelebbi lett a pusztulásuk. Illetve Nyuszi karaktere is bővült, Tim például már nem csak egy név. Arról nem beszélve, micsoda érzés, amikor újra felbukkan az idegen hajó, ezzel tovább erősítve az Aliens és az Alien közti kapcsolatot.

Az automata őrszem fegyverek mészárlásának betoldása pörgősebbé teszi a film amúgy kicsit lassú közepét, illetve erősen érzékelteti, miken mentek át a katonák, mily nehéz volt kitartani még arra pár órára is. Ráadásul a dögöket szervezettebbnek, intelligensebbnek állítják be az új jelenetek. Végül ott van Ripley és Hicks bemutatkozása, ami a köztük lévő viszonyt mélyíti el.

Az egyetlen, szerintem fölösleges jelenet a hörcsögös, mivel az kissé kiszámítható és nincs benne annyi feszültség, mint kellene. Poénnak nem rossz, de a film azon szakaszában ez kizökkenti az embert. Illetve van még egy kiegészítés, ami újabb ékes példája annak, hogy Cameron mennyire tiszteletben tartotta az előző filmet: ahogy végigvezetik a kamerát a Sulacón, az egy az egyben az Alien elejét idézi.

Álmodunk is...

Azt hiszem, lassan zárom soraimat, mert kezd sok lenni az ömlengésből. James Cameron és stábja bebizonyították, hogy lehet valami jobb az elődnél. Persze ehhez csak annyit kellett tenniük, hogy alapjaitól újragondolták az egészet. Sci-fi-horrorból akció-sci-fi-horrort kovácsoltak, a dögöket felturbózták, mégis végig ott lebegett előttük az Alien által meghozott szabályrendszer, amit nem hágtak át. Minden téren kitűnő, még mai szemmel nézve is. Olyan film, amit máig majmolnak, több-kevesebb sikerrel. Még az Alien-franchisban sem sikerült megismételni eme bravúrt, pedig próbálták. A legközelebb szerintem az Aliens vs. Predator 2 című videojáték került. Persze talán az a baj, hogy a Fox azt hiszi, csak bizonyos elemek járultak hozzá eme film sikeréhez. Valaki felvilágosíthatná őket, hogy az összhatás volt az, ami tarolt a moziban.

  • Erősség: remek hangulat, akciók és látvány, jó sztori és szerethető szereplők, na meg az alien királynő
  • Gyengeség: néhány trükk megkopott 30 év alatt
  • SEBESSÉGI FOKOZAT: 10/10
komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lightspeed.blog.hu/api/trackback/id/tr2712501125

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

==T== 2017.05.19. 00:01:06

Azért nemszeretem ezt a filmet, mert a katonák teljesen életszerűtlenül viselkednek benne - kicsit úgy, ahogy a "tudósok" a Prometheudban, és ahogy állítólag a kapitány a Covenantban.

Gondolok itt arra, hogy a nagy hajó pár százalékos feltötöttségel megy a küldetésre - mintha egy US Navy carrier 2 repülővel hajózna ki - semmi felderítés az akció előtt - pedig ugye lennének szondák és androidok is - , semmi tartalék. A szállítójármű nyitott platóval várakozik, stb.

Emiatt soha nem tudtam igazán értékelni a filmet, és részben emiatt van az, hogy a többséggel ellentétben a kedvenc 80-as évekbeli akció/sci-fi világom toronymagasan a Terminátor sorozat, utána pedig a Ragadozó/Predátor.

Dzséjt · http://lightspeed.blog.hu 2017.05.20. 11:31:12

Nyilván vannak hülyeségek a filmben (a felsoroltak között több is - ugyanakkor ekkora baromságok a Terminator-világában is vannak, a Predator meg mindkettőnél nagyobb marhaság, szóval...). Ugyanakkor ne felejtsük, hogy ebben a küldetésben masszívan benne van a WYC keze, és a háttéranyagokból, illetve a filmből is kitűnik, hogy a USCMC lényegében a WYC "társtulajdonosa". Nyilván nem volt céljuk, hogy a Sulaco egy egész ezreddel menjen, hogy kiirthassák a drága szörnyeiket - megjegyzem, szükségtelen is volt, ez a kis osztag elbánhatott volna a dögökkel, ha kicsit jobban hisznek Ripley-nek és nem veszik el tőlük a lőszert. Eleve, minek küldtek volna 2000 tengerészgyalogost egy olyan telepre, amit 200-an sem laknak.
Carrier hasonlat rossz, mert Conestogák nem Carrierek.

Az, hogy nyitott rámpával várakozott a gép, csak egy kényelmes és erőltetett fotelkötögetés. A valóságban is nyitva vannak a gépek, ha a földön áll és a pilóta benne van. Semmi oka nem volt Ferrónak bezárni, pláne, hogy Spunkmayer odakint volt és a telepet az előzetes felderítés után (tehát volt ilyen!) tisztának, biztonságosnak minősítették.
süti beállítások módosítása