Elérkeztünk hát a nagyon sokáig utolsónak számító Alien-történethez. Mert ezután húsz éven át nem készült önálló Alien-film, és mert eztán a minőség drasztikus romlása, az univerzum tiprása és a sci-fi éra majdnem teljes elvetése következett be – remélhetőleg ezen majd szépít az Alien: Covenant.
Nos tehát, ugorjunk vissza húsz évet az időbe, 1997-be. Öt év telt el a kissé balhésan elkészült, megcsonkult, megrontott és se kritikailag, se rajongói körökben nem túl nagy népszerűségnek örvendő Alien3 óta. Ugyanakkor még ez a film sem teljesített rosszul (50 milliós büdzséjére 150 milliós bevételt hozott), szóval a 20th Century Fox mégis belevágott a negyedik részbe, amit természetesen ezúttal sem akart senki elkészíteni. Egyrészt David Giler és Walter Hill lezártnak tekintette Ripley és az idegenek történetét, másrészt a hátuk közepére sem kívánta azt a balhét, ami az előző film forgatását... Mit forgatását, az egész megvalósítását jellemezte. Ám a Fox rendíthetetlennek bizonyult, a pénz is jól jön, úgyhogy Giler és Hill újra összeültek, hogy negyedszerre is rázavarják a dögöket az emberiségre.
Tizenhárom évvel járunk az 
2017 vagy 1979, tökmindegy, ha valami sikeres, azt folytatni kell. Ez a tendencia máig irányelv Hollywoodban, és máshol is. És bizony a banánfejű, savas vérű, kétpofájú, éjfekete űrszörny első mészárlása igencsak sikeresnek bizonyult, ráadásul az 
1979-ben az egyszeri mozinéző a bejáratok előtt szembesülhetett egy plakáttal, amelyen egy felhasadt cecelégytojás virított. Alatta a szlogen: In space no one can hear you scream. (Ezt magyarul azóta többféleképpen is lefordították: „Az űrben senki sem hallja a sikolyod.” „Halálsikoly szeli át az űrt.”) A tojás fölött pedig egy nem túl árulkodó cím virított: ALIEN. Ha emberünk véletlen szembekerült a trailerrel, abból egyvalamit szűrhetett le: ez a film valószínűleg sci-fi, de nem a jóságos Star Wars vagy Star Trek féléből. Az irritáló sikolyszerű „zene”, a fel-felvillanó képek a menekülő emberekről, s végül a halálsikoly ezt biztosan elárulta. Mást azonban nem. Na igen, akkoriban tudtak olyan trailert készíteni, ami felkeltette az érdeklődést, de nem lőtt le semmilyen különösebb poént.
A hétvégén magam is sort kerítettem az MCU első idei filmjére, aminek talán egyetlen nagy hibája van: semmiről sem szól. Tulajdonképpen azt sem lehet rá mondani, hogy van története. Ez inkább három kis történet egy filmben összefoglalva. De ne értsétek félre, ennek a műnek ez a tény egyáltalán nem válik hátrányára, mert miközben a könnyeinket törölgetjük és a hasunkat fogjuk a röhögéstől, nem jut eszünkben azon agyalni, voltaképpen miről is szól a Guardians of the Galaxy vol. 2.
No, essünk neki, mint Hulk Lokinak. Szóval, itt ez a Guardians of the Galaxy, magyar keresztségben A galaxis őrzői, amiben ugye olyan könnyen emészthető teremtmények kapnak kiemelten fontos szerepet, mint egy fegyvermániás mosómedve, egy -10-es IQ-val bíró hústoronym és egy három szavas szókinccsel bíró, járkáló fa. Meg egy zöld bérgyilkosnő és Han Solo sokadik klónja, de rajtuk már a kutya sem lepődik meg. Hm… „Ez a film vagy nagyon jó lesz, vagy nagyon rossz” – jövendöltem nagy magabiztossággal e két nyilvánvaló lehetőséget még a mozi előtt. Hogy melyik lett? Lássunk hozzá annak kielemzéséhez, természetesen spoileresen.