A minap én is letudtam a Star Trek: Discovery első két részét, a The Vulcan Hellót és a Battle at the Binary Stars-t. Megvallom, igencsak tartottam a sorozattól, mert a trailerek és képek alapján sok mindent láttam, csak azt nem, amitől számomra Star Trek lesz a Star Trek. Oké, a hajók körvonalai hasonlítottak, meg akadt egy hegyes fülű is, de mintha minden más jellegzetességet kiöltek volna a sorozatból. Nagyobbat már nem is tévedhettem volna, és innentől hadd legyek spoileres. Illetve, előtte még azért hadd szögezzem le: ez bizony Star Trek.

SPOILER ALERT!

Sok minden kavarog a fejemben most, hiszen nem mindennap éli meg az ember, hogy egyik kedvenc univerzumából hosszú idő után új felvonás készül. Mondjuk ez így hülyeség, hiszen az elmúlt években kaptam új Star Wars, Alien és Star Trek filmet is. Szóval újragondolva a dolgot, manapság éventem élhetem ifjú koromat. Akárhogy is, az Enterprise és a Star Trek: Nemesis bukása után erősen kételkedtem abban, hogy új Star Trek sorozat fog készülni, és az optimizmus még 2009-ben, a Star Trek sikere után sem fogott el, noha szinte biztos, hogy a Discovery-hez vezető út első köve az a film volt.

És most, 12 évvel az NX-01 Enterprise kalandjainak méltatlan eltörlése után itt az új Star Trek. A Discovery cselekménye szerencsére az elsődleges univerzumban, vagyis az Enterpirse, a The Original Series, a The Next Generation, a Deep Space Nine és a Voyager (továbbiakban: ENT, TOS, TNG, DS9, VOY és olykor DIS) által felölelt érában. Egyetlen apró pici gond van: 2017-et írunk a sorozat pedig az ENT és a TOS között játszódik.

A technológia ördöge

Fogadjuk el a tényt: 2017-et írunk. Olyan világban élünk, amiben egy okostelefon tud annyit, mint a TOS idejében az egész Enterprise tudott. Sőt tovább megyek: a mai világ technológiája az olyan „misztikus” dolgokat leszámítva, mint a térhajtómű, a transzporter vagy a replikátor, már a USS Voyagernél is többet tud.

A „képernyőre” felszólítás már nem sci-fi, hiszen akár a zsebünkben tárolt telefonnal videokonferenciát intézhetünk több emberre egyidejűleg, és ha még a tévénk is okos, akkor egyetlen ujjmozdulattal eljátszhatjuk azt, amihez Pucard-nak valaki mást kellett ugráltatnia. Az LCARS rendszer elavult, hiszen az Android, iOS és Windows érintőképernyős rendszerek is többet tudnak annál. Ami régen a Star Trekben sci-fi volt, az ma már több esetben a mindennapunk része.

Nyilvánvaló volt tehát, hogy akárcsak az Enterprise vagy a Kelvin-idővonal filmjei, úgy a Discovery sem merítkezhetett már a TOS-ból, hiába játszódik előtte 10 évvel. Fel kellett nőnie a mai megoldásokhoz, ahol bizony a hologram sokkal sci-fisebb kommunikációs megoldás, mint egy lapos képernyő a falon. Hagyományt törnek meg? Igen! Nem egységes a TOS-szal. Tényleg nem! Ugyanakkor mégis reálisabb, hogy a jövő ebbe az irányba halad. Ma már ez a sci-fi.

Valahol viszont mégsem törik meg a dolgok kontinuitását, hiszen a hologram technológia nem ismeretlen a Trekben, mi több, tudjuk, hogy a TNG-DS9-VOY időszakban már mit neveznek hologramnak. Nos, nekem ne mondja senki, hogy a Discovery hologramjai vannak olyan fejlettek, mint egy OSH. Na ugye, hogy ugye.

A Discovery ugyanis remekül lavíroz az old school és a new age között. Különösen tetszik, hogy még a Kelvin-időszakból is merít. Az ablak a hídon vagy éppen a USS Csengcsou folyosói egyértelműen a USS Kelvin folyosóit és hídelrendezését idézik, ami már csak azért is jó, mert a kapitány szavai alapján a Csengcsou abból a korszakból származik (a Discovery 23 évvel játszódik a Star Trek prológusa után, bár ugye az elsődleges univerzumban a Kelvin nem pusztult el, hanem biztonságban hazatért a Földre, ahol Kirk megszülethetett). A fézerpisztolyok hangja is innen van, és a fézersugarak dizájnja is, hogy még pár példát bedobjak. A kormány meg az Enterprise-ból érkezett. (Tom Paris imádná a Csengcsout. Van rajta kormány és ablak. Nem is értem, ez a két dolog miért kopott ki a Star Trekből, értelmetlen az egész.)

"Békével jöttünk" - ilyen mondattal sem törtnek ki sűrűn háborút.

Ugyanakkor a híd zörejei a TOS-t idézik. Az ajtó hangja, a csipogások, és az, hogy nem fézerívvel, hanem kisebb sugarakkal lődöznek a hajók, szintén a TOS érából vannak. A fézerpisztoly és a kommunikátor meg egy az egyben az eredeti sorozatból van. Ugyanakkor a készítők nem csak érintőképernyőket helyeztek el a hídon, de vannak kapcsolók és gombok is (ugye a TNG-érában ilyenek már nincsenek, már a Star Trek V-ben mindent LCARS-ra állítottak át az NCC-1701-A USS Enterprise-on), amik a sorozatot közelebb viszik az ENT-TOS időszakához.

És még lehetne sorolni bőven, hogy mennyi mindennel próbáltak a készítők meríteni a korábbi sorozatokból, miközben azért szerettek volna megfelelni a jelenkor elvárásainak is. Amúgy szerintem ebben a tekintetben hasonlóan jól manőverez, mint a Rogue One: A Star Wars Story.

Ember nélkül mit ér a technológia?

Persze szép dolog a látvány, de az mit sem ér, ha az ember nem tud senkihez sem kötődni. A Star Treknek mindig is nagy erénye volt, hogy remek karaktereket találtak ki belé. Ki ne élvezné Kirk, Spock és McCoy trióját? Akár a Shatner-Nimoy-Kelley, akár a Pine-Quinto-Urban csapatról van szó, mindegyiket szeretheti az ember. De említhetném Bashirt és O’Briant, Garakot, a Doktort, Hétkilencedet, Archert, Garakot, Jadziát, Tripet, Garakot, Worfot, Picardt vagy Garakot, tök mindegy, minden sorozatban megtalálhatta a néző a maga kedvencét.

Szerencsére a DIS ezen a téren is jól teljesített, annak ellenére, hogy az első két részben a főbb szereplők nagy része és a címszereplő hajó, a USS Discovery meg sem jelent. Ez pedig meglehetősen szokatlan egy Star Trek-sorozattól, hiszen legyen szó az NCC-1701 USS Enterprise-ról, az NCC-1701-D USS Enterprise-ról, a USS Voyagerről, a Deep Space Nine-ról vagy az NX-01 Enterprise-ról, mindegyik debütált az első epizódban, néhány esetben a nyitójelenetben.

Viszont a főszereplőt, Michael Burnham parancsnokot (Sonequa Martin-Green) már megismerhettük, és azt kell, hogy mondjam, kellemesen csalódtam benne. A képeken és a trailerekben egy karót nyelt, faarcú nőnek tűnt, de szerencsére erről szó sincs, a vulcani neveltetés az epizódok fő sodrában egyáltalán nem látszódik rajta. Sőt kifejezetten ég az ismeretlen felfedezésének vágyától, és nagyon mulattató az első rész első szakaszában, ahogy első tiszt mivolta ellenére már-már testvériesen verseng a Csengcsou tudományos tisztjével, Saru hadnaggyal (Doug Jones).

Michael Brungam parancsnok kellemes meglepetés volt.

Nem mellesleg Saru is egy könnyen megkedvelhető figura, annak ellenére, hogy néha meglepően baljós alakká avanzsált át. És persze Philippa Georgiou kapitány (Michelle Yeoh) is kellemes meglepetést okozott, főleg azzal, hogy két részt is átvészelt.

Igen, a USS Csengcsou kapitányának halálát előre lehetett borítékolni, hiszen a Star Trek azért mégis csak picit western, újabban pedig hőseposz is, amiben a hősnek el kell veszejtenie valaki fontosat. Pláne, ha nem azon a hajón folytatja karrierjét, ahol először találkozunk vele. Sisko a feleségét, Archer és a Kelvin-idővonalon Kirk az apját, Burnham pedig a pótanyját vesztette el. Ugyanakkor a tragédiák általában az első tíz percben következnek be, szóval örültem, hogy szakítottak a hagyománnyal és már-már kezdtem reménykedni, hogy Georgiou mégis életben marad… Legalábbis, amíg át nem sugároztak a klingon hajóra.

A klingonok oldaláról viszont egyelőre nem volt túl érdekes a helyzet, már csak azért sem, mert hiába szerepeltek sokat (nagy pacsi, hogy végig az anyanyelvükön beszéltek), lényegében a vallási vezetőn és a hófehérkén kívül senkivel sem foglalkoztak, és ezzel a kettővel sem sokat. A megváltozott külsejük érdekes, és merem állítani, hogy újra félelmetes, ráadásul az idegenebb külső nekem még be is jön. Ugyanakkor a belső mit sem változott, még mindig teátrális, becsületről papoló, a vérontás nyelvén kommunikáló, rengeteg rituáléval bíró faj, szóval igazából semmi újdonság. Éppen ezért nem tudott egyelőre megragadni T'Kuvma (Chris Obi) – akivel talán többet nem is találkozunk – és Voq (Javid Iqbal). Remélem, hogy később kicsit jobban belemászunk majd a klingon belpolitikába és az egyes klingonokat is jobban megismerhetjük.

Érdekesség még, hogy a sorozatnak egy szereplőn keresztül a TOS-szal (és a TNG-vel) is van kapcsolata. Igen, Sarekre (James Frain) gondolok, avagy Spock apjára. A promóciókban nagyon úgy harangozták be, hogy ő Brunham nevelőapja (azaz Spock a mostohatestvére lenne), de így elsőre inkább tűnt afféle mentornak, aki kiskora óta patronálja a lányt. Persze ez nem áll messze egy nevelőapától, az árnyalatnyi különbség nekem mégis tetszetősebbé teszi így a karakter megjelenését.

Szóval a Discovery szereplők terén jól teljesített, még úgy is, hogy a főbb szereplők közül csak kettővel találkoztunk. Burnhamet hamar megkedveltem, és azáltal, hogy végül megfosztották rangjától és dutyiba zárták, még érdekesebbé vált számomra, mert ugye ott a kérdés: innen hogyan fog eljutni a Discovery-re? A másik, ami még foglalkoztat: vajon látjuk még a Csengcsou legénységét flashbackben?

Hangulat

Hangulat terén a Star Trek: Discovery egyértelműen a Deep Spcae Nine-hoz és az Enterprise-hoz áll közelebb. Ezek a sorozatok operáltak zártabb, sötétebb díszletekkel, egységesebb, sötét egyenruhákkal és látványos csatákkal. Mi több, a DS9-hoz hasonlóan a DIS is egy csatával indít, noha nem mindjárt az elején, csupán a második részben. Ugyanakkor akárcsak a Wolf 359-nél dúló csata, a klingon háborút kitörő ütközet is a Föderáció és a főhős számára is csak veszteségekkel járt.

Ez pedig meglehetősen keményen megalapozta a sorozat hangulatát. Feltehetően nem lesz itt annyira sok mókázás, mint mondjuk a TOS-ban vagy a VOY-ban, ugyanakkor a DS9 is tudott időt szakítani a Star Trek vidámabb aspektusára. Úgyhogy remélem, nem mennek el olyan sötét mélységekbe, mit az ENT harmadik évada. Jó lenne, ha a DIS a DS9-hoz hasonlóan tudna egyensúlyozni, már csak azért is, mert az a kedvenc Star Trek sorozatom.

A klingonok külsőre megújultak, de belsőre ugyanazok, és ez a kettősség egy hatalmas hangulatbomba a klingon jelenetekben.

Ugyanakkor ezen a ponton kell megemlítenem két negatívumot is, két elemet, ami nem tetszett. Az egyik a második epizód végén Brunham tárgyalása. Egyszerűen nem fér a fejemben, hogy a bíróság miért burkolózott sötétségbe. Ezt a klingon és a cardassiai bíróságoktól várnám el, nem a föderációstól. Az egész annyira sötét, baljós és Föderációidegen. Mintha nem is tárgyaláson, hanem valami sötét összeesküvésen vettünk volna részt, ahol Brunham a főkolomposok előtt jelent meg (a Chuck című sorozat Gyűrű gyűlései jutottak eszembe a jelenetről). Ezen a ponton a hangulat megbicsaklott és rossz irányba sodródott el. Mázli, hogy az epizód végéről volt csupán szó.

A másik az opening. Imádom a Star Trek openingjeit, még a DS9 első változatát is, ami hosszú, de legalább unalmas. Egyből berántják az embert, jól felismerhetőek és remekül lehet őket dúdolni. Ezzel szemben a Discovery openingje… Nem is tudom, olyan semmilyen. A TOS dallamait leszámítva nekem annyira katyvasznak tűnik, hogy ihaj. Pedig a képernyőn futó grafikákat igazán ötletesnek tartom (csak a USS Discovery ne szerepelne rajtuk… piszok ronda hajónak találtam), de a zene, az annyira nem jött be. Ami szintén baj, mert mindkét epizódnál kivágott a hangulatból az opening.

Amúgy egyelőre az egész zenei felhozatalra azt tudom mondani, hogy kicsit lapos. Még nem volt kiemelkedő dallam, és valahogy az epikus momentumokat sem sikerült megdobni. Amikor például az első részben a Csengcsou kilép a felhőből, a zene erős, érzed, hogy emelkedik a hangulat, még a klasszikus dallamok is felcsendülnek, de a katarzis zenei téren elmarad. Nem tör fel, egyszerűen a zene megmarad egy egységes szinten, és bár a jelenet epikus, a végén kicsit csalódtam, Azért remélem, hogy a Discovery valami ütősebb belépőt kap, mármint zenei téren, mert a Csengcsou-nál a képi megjelenéssel nem volt baj (és annyival szebb hajó). És itt jegyezném meg, hogy effektek terén a DIS nagyon-nagyon erős. Simán elmenne a moziban, de legalábbis az Expanse mellé büszkén odaállhat.

Folytatása következik

A Star Trek: Discovery első két része tehát nekem bejött. Félelmeimet nem igazolta, nagyon kellemesen csalódtam szinte minden téren. Úgyhogy alig várom, hogy jöjjön a következő rész, és egy kicsit újra megidézhessem gyerekkoromat annak köszönhetően, hogy újra Star Treket nézhetek a tévében.

• Erősség: egy látványos, izgalmas kaland nyitánya szerethető karakterekkel, Star Trek a javából
• Gyengeség: ez még csak két rész, nyitásnak jó, csak nehéz megállapítani, hova tovább
• SEBESSÉGI FOKOZAT: 8/10