E kritika eredetileg 2014. április 17-én lett publikálva a Lightspeed 2.0-n, ide kisebb hibajavításokkal került fel.

A Captain America: The First Avenger anno nem tett rám túl mély benyomást. Jobban tetszett, mint mondjuk a The Incredible Hulk, de fasorban sem volt a The Avengersszel, a Thorral vagy az Iron Mannel. És bár azóta majdnem mindegyik film kicsit felértékelődött bennem (hiába no, egyre több van belőlük és egyre jobbak), a Marvel Moziverzum második fázisa már talán csak az Avengersre nem tudott ráverni egy kört, így szegény Amerika Kapitány továbbra sem került feljebb a listán. Az Iron Man 3 szerintem a legjobb a Vasember-trilógiában, a Thor: The Dark World tavaly nálam az év filmje lett. És mi a helyzet a Captain America: The Winter Soldierrel? Lássuk!

SPOILER ALERT!

A Marvel Moziverzumában a legszerencsétlenebb helyzetben Steve Rogers (Chris Evans) van, az fix. Alighogy szuperkatonát faragtak belőle, mentora meghalt, ő meg mehetett a színpadra ripacskodni. Amikor eljutott a frontra és végre harcolhatott, meghalt a legjobb barátja, Bucky Barnes (Sebastian Stan). Aztán Peggy Carter (Hayley Atwell) képében megtalálta az ideális táncpartnert, erre befagy a segge az Északi-sarkon. S amikor csaknem hetven évvel később kiolvasztják, mi fogadja? Egy isten terrorizálja a Földet és idegenek támadnak New Yorkra. Úgyhogy máris a szuperhős Dream Team élére pattanhatott, egy olyan szervezetben, amelynek céljai finoman szólva is megkérdőjelezhetőek.

Szerencsére Rogers remekül állja a sarat, nem omlik össze ennyitől – nem csoda, mégis csak ő az egyetlen sikeres szuperkatona. Szóval ott marad a S.H.I.E.L.D.-nél, teszi, amihez a legjobban ért: harcol a gonosz ellen. Ám itt jön a képbe a film csavarja: elmossa a határokat jók és rosszak között. Míg a Marvel Moziverzum eddigi filmjeiben egyértelmű volt, hogy a hősök a jó oldalon a gonosz oldalon álló rosszfiúk ellen harcolnak, itt ezt nagyon gyorsan eltörlik, kiforgatják és a feje tetejére állítják. A Winter Soldier úgy értelmezi át az egész szériát, ahogy a Star Wars: The Clone Warst záró Yoda-sztori a Star Warst.

Ez a változás pedig két fronton támad. Az első a filmsorozat. Ezután rengeteg dologra másképpen néz majd az ember. Arra, hogy a S.H.I.E.L.D. tömegpusztító fegyvereket épít a Avengersben, vagy arra, ahogy Stern szenátor olyan nagyon meg akarja szerezni a Vasember-páncélt az Iron Man 2-ben. De Sitwell ügynökön sem lesz már kedvünk mosolyogni, amikor a The Consultant vagy az Item 47 című Marvel-miniket nézzük. Maria Hill (Cobie Smulders) mondta az Agents of S.H.I.E.L.D. 1x01 Pilotban, hogy a New York-i invázió volt a világvége, ami azután jött, az már egy új világ. Hát rohadtul nagyot tévedett! Ami a Winter Soldier után jön, AZ az új világ.

És ezzel rákanyarodtunk a második frontra, az Agents of S.H.I.E.L.D.-re. Mert bizony ez a sorozat is erőteljesen más utat vett az 1x17 Turn, Turn, Turn című epizóddal, amely már a Winter Soldier után játszódik, az abban lezajlott esemény a film közvetlen folytatása. És aki nyomon követi a sorozatot, azt a mozi alatt arculcsapásként érheti a megvilágosodás. Engem legalábbis baromira megdöbbentett, ahogy a film fellebbentette a fátylat a sorozatot is övező titokról. A Winter Soldier nézése közben ugyanis helyre kerülnek az Agents of S.H.I.E.L.D. kockái – és a sorozat ezt aztán még továbbfűzi. Mozifilm és televíziós sorozat így még sohasem függött össze, a Disney-Marvel páros valami egészen új szintre emelte a crossmedia fogalmát.

A második Captain America tehát alaposan átformálta az egész Marvel Moziverzumot. Visszahatott a korábbi filmekre és rátelepedett a sorozatra, új szemszögből biztosít rálátást egyes eseményekre és szereplőkre, miközben úgy megtekeri a világot, hogy oltári kíváncsivá válunk, hogyan tovább. Sajnos, ezt egyelőre nem láthatjuk, legalábbis nem a vásznon, mert a soron következő film, a Guardians of the Galaxy elkerüli a Földet. Majd az Avengers: Age of Ultron lesz az (a szereplőlista alatt feltűnő két jelenet közül az egyik már ennek az előfutára), ami vászonra viszi a Winter Soldier eseményeinek következményeit, addig meg visszafogottabb formában nyomon követhetjük az Agents of S.H.I.E.L.D.-ben. Ez viszont nem feltétlen baj, már ha azt veszem, hogy a Captain America 2 után megnézve 1x17 Turn, Turn, Turnt aznap másodszor is pofán vágott a Marvel Moziverzum.

Na de most már hadd írjak ici-picit a filmről is, ne csak annak hatásairól. A legnagyobb pozitívuma a Winter Soldiernek mindenképpen Rogers karaktere (aki végre levetette az amerikai zászlót és kapott egy normális ruhát - legalábbis a film nagyobb hányadában). Amerika kapitány nem csak azért lóg ki a mai világból, mert közelít a százhoz, mégis harmincnak tűnik, és fittebb, mint bármilyen huszonéves tengerészgyalogos. Végtelen idealizmusa és csapatszelleme sehogy sem passzol bele új munkakörnyezetébe, a S.H.I.E.L.D.-be, amely szervezetről rég tudjuk, hogy a titkok és megtévesztések melegágya – ehhez a sorozat sem kellett, de azóta még ferdébb szemmel lehet az ügynökségre tekinteni. Ezt ki is élezik több alkalommal, először például akkor, amikor Natasha Romanoff (Scarlett Johansson) a saját feladatát teljesíti Rogers küldetése alatt. Vagy említhetném az első nagy beszélgetést Nick Fury-val (Samuel L. Jackson). Ez ugyanis egy fontos jelenet, mert nem csak bevezeti a Winter Soldier alapkonfliktusát, hanem aktualizálja is a filmet.

Kis visszatekintésként: az The Avengersben, miután a Hellicarrier felszáll, Banner érdeklődik, hogyan keresi a S.H.I.E.L.D. Lokit és a Tesseractot. Miközben Coulson elmondja, hogy a bolygón fellelhető összes kamera képét átnézik, a kép átvált a szemrehányóan pislogó Rogersre. Apró jelenet, de igazán most nyert értelmet, mert már ez jelzi, hogy Rogersnek miért lesz tele a hócipője a S.H.I.E.L.D.-del. Az ügynökségnek túl nagy hatalma van, mindenhez hozzá tud férni, mindent képes elemezni. És ez félelmetesen aktuálissá teszi a filmet. Nem úgy, mint ahogy az Iron Man és az Iron Man 3 próbálkozott a terroristafenyegetéssel, hanem egy Tom Clancy-féle módon. A mai ember saját élete tükörképét otthagyja a digitális világban, amit rengeteg dolog táplál, hiszen minden kütyünk rá van kötve. Facebook profilunk, böngészéseink, fórumos vagy chetes tevékenységeink mind-mind közzé vannak téve, még csak hackelés vagy jogi engedély sem kell, hogy ezekhez hozzáférjen egy S.H.I.E.L.D.-hez hasonló szervezet vagy egy átlagember. S máris tudhatja, milyen emberek vagyunk, mire hogyan reagálunk, milyen a gondolkodásunk, adott esetben pedig megjósolhatja jövőbeli tetteinket.

A Captain America: The Winter Soldier (és bizonyos formában az Agents of S.H.I.E.L.D.) ezt a folyamatot nagyítja fel és gondolja tovább: mi van, ha az információtenger mögé élesített szuperfegyvereket kötünk, amikkel már azelőtt likvidálhatjuk az ellent, hogy az fellépne ellenük. A büntetés megelőzi a bűnt. A téma ismerős, legutóbb a Monoritiy Report (Különvélemény) foglalkozott ezzel, csak – és ez azért valahol poén – ebben a Marvel-filmben sokkal reálisabb a megközelítés.

Szóval a téma aktuálisabb, a határok elmosódottabbak. Korábban tudtuk, hol áll Loki, Obadiah Stane, Ivan Vanko vagy éppen Johann Schmidt. Mostantól viszont alaposan megkérdőjeleződik, hogy a jó oldal tényleg az, és a jófiúk véletlen nem-e a rosszfiúk. És ez nagyon erőssé teszi a Winter Soldier történetét. Ez a kettőség egyszerre nyomasztó és üdítően új a sorozatban, amit szerencsére remekül kiszolgál a látvány, az akció és persze maguk a szereplők.

Natasha Romanoff végre nem csak akció-cicababa szerepet kapott. Bár már az The Avengersben is pedzegették, hogy azért szeretnének többet kihozni belőle, mint egy olyan szereplő, akinek formás hátsó karosszériájára meglepően sokszor ráfókuszál az operatőr, igazán itt kapott teret jelleme kibontására - így már életképes lehetne egy önálló Fekete Özvegy-film. De ha már szóba került újra a The Avengersre, tekintsünk megint kicsit vissza rá. Bár abban Natashát Bannerrel és Bartonnal akarták összecsiszolni, mégis mindig Rogers közelében őgyeleg. Ami persze valószínűleg nem véletlen, hiszen tuti, hogy az The Avengers forgatásakor már tudták, miről fog szólni a Captain America 2 – ugye Kevin Feige egyszer elkotyogta, hogy 2021-ig előre megtervezték a Marvel-széria futását, míg a múlt héten az Agents of S.H.I.E.L.D. producerei elismerték, hogy már a sorozat elkészítésének kezdeti szakaszában tudták, milyen fordulat lesz a The Winter Soldierben.

Tehát Natasha és Rogers kapcsolatát már ezelőtt megalapozták, de itt bontakozik ki. Mókás, ahogy Natasha mindenáron összeakarja boronálni valakivel Rogerst (miközben érezhetően kettejük között van vonzalom), ahogy húzza a fickó agyát, míg Rogers – időben is lemaradva – próbál lépést tartani a (szuper-szuper-)szuperszexi kém-orgyilkossal. Ráadásul Natasha kapott egy másik kapcsolati szálat is Fury felé, ami teljesen új a szériában, és emberségesebbnek állítja be a két kémet.

Fury szintén nagyobb szerepet játszik ezúttal, már nem csak machinátor, aktívan is belefolyik az események alakulásába. S meglepően nagy változáson megy át a film végére. Szemtapaszának levevése egyértelműen meghatározó pillanat, mind a film, mind a Marvel Moziverzum szempontjából. Ugyanígy remekel Rogers új szárnyembere, Sam Wilson, azaz Falcon (Anthony Mackie). Szuperhős hacukája ugyan talán kicsit extrém, a Vasember, a Hadigép és a Vashazafi páncélok mellett meg szerintem még elavult is, viszont maga a karakter jó kiegészítése Rogersnek.

Érdekes szituáció van a gonosz oldalon, merthogy ez most jól láthatóan két részre lett felosztva. Egyfelől ott van Alexander Pierce (Robert Redford), a vezér, az agytröszt, másrészről a Tél Katonája, aki az erőt képviseli. Hasonló próbálkozás volt az Iron Man 2-ben, csak sajnos Justin Hummert, mint komolyan vehető ellenfelet hamar kinyírták azzal, hogy Stark két perc alatt porig alázta, Vanko meg csak akkor nem verte át, amikor nem akarta.

Negatívumot kettőt tudnék kiemelni. Az első a zene, merthogy az nincs. Henry Jackman fülbántó akusztikus zörejek végtelen tárházával operál, de zenét, azt nem szerzett a filmhez. Jó, a moziban azért nem zavaró, de míg kevés kivételtől eltekintve az eddigi filmek muzsikája nagyon fülbemászó, ez az autóbaleseteket imitáló csinnadratta baromi nagy csalódás volt.

A másik negatívum – és ez a The Winter Soldier és úgy alapjáraton az egész Marvel Moziverzum műfaját tekintve talán meglepő lesz – az akció. Biztos faszán vannak megkoreografálva, csak Anthony Russo és Joe Russo rendezők arra utasították szegény Trent Opaloch operatőrt, hogy rángassa, ütögesse, rugdossa, dobálja a kamerát, így az akciójelenetek többségéből semmit sem látni. Hál' istennek mindehhez gyors vágás társul, hogy fel se foghasd azt, amit nem látsz. Főleg az elején bosszantott a dolog, mert én kis naiv hozzászoktam az eddigi nyolc film hosszú snittekkel operáló, stabil kamerával vett akciójeleneteihez. Itt meg kettőt pislogtam, és elvesztettem a fonalat, hogy éppen ki üt kit. Nyilván megszokom majd, miután többször megnézem Blu-rayen, de most semmiképpen sem emlékszem rá vissza szívmelengető érzéssel.

Ezt a két nem elhanyagolható elemet leszámítva piszkosul bejött a Captain America: The Winter Soldier. Azért év filmje díjra nem esélyes, mert nem gyakorolt rám olyan hatást, mint a Thor: The Dark World. Ennek fő oka, hogy kevesebb a poén, komolyabb a hangvétel, és ez nem űrfantasy, hanem technothriller, márpedig az előbbit jobban szeretem. Ezt leszámítva a film látványa nagyszerű, szereplői szerethetőek, témája aktuális és elgondolkodtató, Tom Clancy műveit idézi, mégis megőrizte könnyedségét. Több szálon kapcsolódik a korábbi filmekhez és a sorozathoz, de azok ismerete nem szükséges (bár azért a Captain America: The First Avengert nem árthat megnézni, annak ellenére, hogy a film remekül felidézi az első rész kulcsfontosságú eseményeit). Persze ilyenkor nyilván nem fogsz mosolyogni Stern szenátor megjelenésén, vagy Sitwell machinálásán, hiszen ők a háttér emberei, de ez nem baj. A Captain America: The Winter Soldier még az ilyen kis kikacsintások és tágabb összefüggések felismerése nélkül is első osztályú szórakoztatást biztosító film.