E kritika eredetileg 2012. május 5-én lett publikálva a Lightspeed 2.0-n, ide kisebb hibajavításokkal került fel.
Az Iron Man 2008-ban nem várt sikert hozott, így borítékolható volt, hogy folytatják. Annál is inkább, mert ez volt az első film, ami már az Avengersnek készítette elő a terepet, és még ugyanabban az évben jött a második, a majd később tárgyalt The Incredible Hulk. Persze az össznépi összejövetel előtt még kicsit ütlegelni kellett a vasat (bocs), így mielőtt Vasember beállt a dream-teambe, 2010-ben kapott még egy önálló filmet. Az kötelezően látványosabb, akció dúsabb, érzelmesebb és humorosabb lett.
SPOILER
Tony Stark (Robert Downey Jr.) továbbra is haldoklik. Ezúttal azonban a korábban az életét megmentő mellkas panel (mini Arc-reaktor) hozza rá a végzetet, ugyanis mérgezi a vérét. Napjai vannak hátra, s a reménye arra, hogy ellenszert talál, zéró. Ráadásul a Vasember páncélt el akarja venni tőle a kormány, és az apja régi társának fia, Ivan Vanko (Mickey Rourke) is bosszút forral ellene. És mivel ez még mindig nem elég, hogy Starknak kihívást biztosítson, hát a nyakába kapja a rivális cég fejét, Justin Hammert (Sam Rockwell), aki ugyanúgy a páncélra hajt. Szóval ezúttal Vasembernek bőven van gondja, nem is kicsi, mert a Hammer Industries kitermel vagy háromtucat Hummerdrone-t, Vanko pedig (aki összejátszik Hammerrel) belebújik a Whiplash (van néki magyar neve?) páncélba, ami a Vasember páncélon alapul, csak energia-ostorral van felfegyverezve. Szegény Stark pedig csak magára számíthat, legalábbis a film végéig, hiszen a halál torkában még önpusztítóbbá válik, amit nem néznek jó szemmel a barátai. Persze végül csak összejön a Stark Industries igazgatójává kinevezett Pepper Pots-szal (Gwyneth Paltrow), és a Mark II-es páncélt (az ezüst színű az első részben) lenyúló, majd Hadigéppé szellemülő James Rhodes alezredes (Don Cheadle) is mellé áll a végső leszámolásban.
Külön öröm volt számomra, hogy ezúttal a S.H.I.E.L.D. nem csak „ők is itt lézengenek” szerepet kapott, hanem tevőlegesen is beleavatkoznak a történetbe három fontosabb szereplőn keresztül is, bár ezekről egyelőre sokat nem lehet elmondani. Nick Fury (Samuel L. Jackson) nagyon badass, Natasha Romanoff, azaz Fekete Özvegy (Scarlett Johansson) pedig iszonyú dögös. Igaz, utóbbinak csak annyi szerepe van, hogy szép legyen, meg leverjen néhány egyenruhást, de hát istenkém. És persze ezúttal a jó öreg Coulson ügynök (Clark Gregg) is kicsit többet szerepelhet, még Starknak is beszólhat. Bár még nem az igazi, de legalább nem annyi a dolga, hogy poént faragjanak a S.H.I.E.L.D. nevéből (Strategic Hazard Intervention, Espionage and Logistics Directorate – Stratégiai Veszélyelhárítás, Logisztikai és Hírszerzési Igazgatóság).
Ezúttal a sztoriban Vasember többet szerepelhet, három nagy volumenű akciót is kapott. Mindez azért, mert már nem kell várni a páncél elkészítésére (bár az se volt rossz az első részben), és a főgenya is viszonylag hamar színre lép a király ostoros cuccban (persze a teljes páncélt csak a végén ölti magára). A Hammerdrone-ok és Hadigép úgyszintén pazarul fest, és a végső leszámolás igazán látványos. Stark elhalálozásának közelsége ugyan nem okoz körömrágást, hiszen a tervezett Avengers nélkül is tudhattuk, hogy Tony nem fog meghóni. Viszont jó pár humoros/látványos pillanatot eredményezett, kezdve a monacoi nagydíjtól a Stark vs. Rhodes összecsapásig. Ráadásul Downey kapott pár érzelmesebb pillanatot, amiben (nagyjából) megcsillogtathatta színészi teljesítményét is, így úgyszólván Stark nagyobb szerepet kapott, mint Vasember. A másik, akit kiemelnék, az Sam Rockwell. Iszonyú jól formálja meg a hatalmat kapott, ezért most mindenkit cseszegető figurát, akit valószínűleg kiskorában állandóan elvertek, de felnőtt korában ugyanúgy alázzák, mivel abszolúte komolyan vehetetlen. Stark tökéletes tükörképe.
Negatívum, hogy Rhodes karakterét ezúttal nem Terrence Howard játszotta. Ezt annak ellenére mondom, hogy Cheadle sokkal szimpatikusabb figura. Egyszerűen nem bírom, ha egy szériában leváltják a színészt, mivel az megtöri a karakterhez való kötődést. Persze ilyen filmeknél, mint az Iron Man, kevésbé számít, hisz Rhodes karaktere nem az érzelmekre épül, na de a The Dark Knight-ban például már rosszul jött ki, hogy Rachelben nem ugyanazt a személyt látom, mint a Batman Beginsben.
Zene terén szintén jobban teljesít a film. Ramin Djawadit John Debney váltotta, akit személy szerint sokkal jobb zeneszerzőnek tartok, mint elődjét. A zene immár önmagában is hallgatható, sokkal kevésbé emlékeztet egy autóbaleset zörejére.
Összességében Jon Favreau megint eltalálta, hogyan kell jól adaptálni egy képregényt. Habkönnyen. Látványos, akció dús, folytatáshoz hűen mindenből többet ad. Talán néha már kicsit túl sokat is, Stark ripacskodása esetenként lehetett volna kevesebb, és a végén a csata kevésbé agresszív (gondolok itt a vaktában lövöldöző, de amúgy civilt még véletlenül sem eltaláló Hummerdrone-okra), de így is remek. Tökéletes kikapcsolós mozi.
