Doctor Strange

2017. május 06. 13:18 - Dzséjt

Elékeztünk a következő, tavaly óta halogatott epizódhoz, és ezzel tulajdonképpen beértem a Marvel moziuniverzumot, hiszen bár a Guardians of the Galaxy kritikája még hátra van (este jön), azt már régebben megírtam, most csak aktualizáltam. Holnap meg már a Guardians of the Galaxy Vol. 2-ről fogok írni. Aztán meg majd valami másról… Valami idegenebbről. Na de eltértem a témától, szóval jöjjön Strange doktor, aki nem csak a nevében furcsa.

A Doctor Strange-dzsel furán indult a kapcsolatom. Benedict Cumberbatch ugyanis hiába az egyik kedvenc színészem, és hiába szeretem az MCU-t, a trailerek nem tudták felkelteni az érdeklődésemet eme filmmel kapcsolatban. Olyannyira nem, hogy még azt is elfelejtettem, hogy megy a moziban. Aztán egy jóbarátom hívott, hogy nézzük meg, így kaptam az alkalmon. Szerencsére nem bántam meg, de azt bántam volna, ha nem moziban látom. Na, innentől…

SPOILER

A film története követi a megszokott hős eredet sztorikat. Itt van Strange, első osztályú sebész, akinek tudásánál csak az egója nagyobb. Tulajdonképpen Tony Stark méltó örököse. És akárcsak az egykori fegyvermágnás, úgy Strange is súlyos balesetet szenved, csak ő a saját hülyesége miatt – egy hegyi úton 120-szal száguldva ugyanis nem érdemes telefonálgatni. Hopp, orvosi karrierje a Lamborghinijével együtt törik össze, szívszerelmével, Christine Palmerrel (Rachel McAdams) is összerúgja a port, úgyhogy végül csak egy megoldás van: ha a modern orvostudomány nem tud segíteni remegő kezén, jöjjön a misztika. Ellátogat a Nepálban található Kamar-Tajba, ahol az Ősmágus (Tilda Swinton), Mordo (Chiwetel Ejiofor) és Wong (Benedict Wong) bevezetik a varázslatok és párhuzamos dimenziók világába, hogy aztán elbánhasson a Kaeciliusszal (Mads Mikkelsen), aki a halhatatlanság reményében szeretné rászabadítani a Földre a Sötét Dimenzió urát, Dormammut (Benedict Cumberbatch).

Na, ennyi nagyvonalakban. Tulajdonképpen a történetben ezúttal sem lesz sok váratlan fordulat, sőt kifejezetten mereven ragaszkodik az eredet sztorik vonalához. Scott Derrickson inkább a trükkökre ment rá, kétségkívül ezek képviselik a film legerősebb és legegyedibb vonalát. Az biztos, hogy a Doctor Strange az eddigi legelvontabb, legelborultabb látvánnyal bíró film a sorozatban, és ennek befogadása egy szövevényes történet nélkül is meglehetősen nagy kihívás.

Itt szó szerint kifordul magából a világ, ennek köszönhetően az akciók csavarodó folyosókon, ide-oda hajtogatott városokban és más tájakra nyíló ablakokon át folynak, miközben hőseink hihetetlenebbnél hihetetlenebb dimenziókat járnak meg. Bár a dolog nem teljesen új az MCU-ban, hiszen a Thorban és a Thor: The Dark Worldben tulajdonképpen ugyanilyen mágikus dolgokat látunk főleg Lokinak hála, ugyanakkor kétség kívül itt a legerélyesebb. Nehéz szavakkal leírni ennek a filmnek a látványvilágát, mert ehhez fogható nem sok van – az MCU-n belül pedig egyáltalán nincsen. Ezt látni kell!

A látványon kívül a Doctor Strange viszont már csak a humorban tud kiemelkedni a sorozat többi tagja közül, mert az Cumberbatch-nak hála szintén nagyon erős. Eme elvont filmhez amúgy kell is a humor, hogy könnyebben csússzon. Ezúttal viszont inkább a szarkasztikus fajtából kapunk, nem abból a harsányból, amivel a Guaridans of the Galaxy operál, és nem is abból a haloványból, amivel az Ant-Man próbált mosolyt csalni az orcánkra.

Sajnos a látványon és a humoron túl más kiemelkedő nincs a Doctor Strange-ben. Strange maga jópofa karakter, biztos jó lesz vele később is találkozni, de jelenleg inkább egy Tony Stark 2.0-nak tűnik, két legfőbb jellemzője ugyanaz e két karakternek: zsenik és arrogánsak. A többi szereplő közül talán csak Wong marad meg az ember emlékezetében, az ő beszólásai és a hozzá fűződő vicces pillanatok nagyszerűek. A többiek, mint Mordo, az Ősmágus és a csinos Palmer sajnos elsikkadnak a középmezőnyben, mert vagy egyáltalán nem érdekesek vagy, mert ők is egy korábbi szereplő új változatai.

Az Ősmágus simán megfeleltethető Hank Pymnek vagy Odinnak, Mordo Bucky-nak vagy Lokinak… És nem, az, hogy egy vén kínai kecskéből kopasz angol nénit csinálnak, az nem teszi érdekessé a karaktert. Ami meg a főgenyát illeti… Hát, ha azt írom, hogy Kaecilius az MCU legérdektelenebb, legunalmasabb, legkomolyanvehetetlenebb főellensége, mindent elmondtam. Olyan jellegtelen figura, hogy e kritikába csak utólag írtam bele, mert egyszerűen elfelejtettem, hogy benne van a filmben.

Szóval a Doctor Strange egy ilyen film. Látványban piszok erős, abszolút mozivászonra termett, humorban gazdag, de minden másban tizenkettő egy tucat. Egyszer érdemes megnézni, és nekem személy szerint még így is jobban tetszett, mint a The Incredible Hulk, az Ant-Man vagy az Avengers: Age of Ultron, de minden más film megelőzi az MCU-ban.