Lightspeed 3.0

"Az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyermekkor szellemét." - by Thomas Huxley

The Incredible Hulk (A hihetetlen Hulk)

2017. május 03. 18:17 - Dzséjt

E kritika eredetileg 2012. szeptember 9-én lett publikálva a Lightspeed 2.0-n, ide kisebb hibajavításokkal került fel.

the_incredible_hulk_poster.jpg2008-ban az Iron Man első részét rögvest követte a másik Avengers felvezető film, ez. A zöldszemű… Azaz zöld testű szörny. Hulk, akinek rajzfilmsorozatos változatát kiskoromban nagyon szerettem, és akivel a húgomat vallatni lehetne. A filmet már megelőzte (egyebek mellett) egy 2003-as Hulk, ami felfedi a „másik fickó” eredettörténetét, de a The Incredible Hulk legnagyobb pozitívuma az, hogy elmondhatjuk róla: köze sincs hozzá. Az első mozi ugyanis csak úgy magában, pénzfejés céljából készült, a második pedig már tervezetten az Avengers-hez (szokásosan tele van utalásokkal, köztük a jó öreg Tony Starkkal). A legjelentősebb változás pont az, amiről a Hulk szólt, azaz az eredettörténet.

SPOILER

A The Incredible Hulk sebesen vázolja, mi volt az, ami ilyen csúnyán kihozta Bruce Bannert (Edward Norton) a sodrából. Nem más, mint a szuperkatona szérum, ami a 2011-es Captain America: The First Avengerben szuperhőst faragott Steve Rogers századosból. Ám mivel – mint ahogy abból a filmből megtudjuk – az eredeti szérum odaveszett, a másolatok pedig a feltaláló, Dr. Erskine hiányában igen selejtesek lettek. Dr. Banner megpróbálta megalkotni az eredetit némi gammasugárzás hozzátételével, ám a magán elvégzett kísérlet eredménye legalábbis kétséges. Banner ugyan rendelkezik mindazzal a szuperképességgel, amivel Rogers százados, csakhogy mellékhatásként, ha begurul, átalakul egy két méter magas és széles, zöld szörnyeteggé, ami nagyjából olyan finom és annyit gondolkodik, mint egy elszabadult expresszvonat.

Természetesen a hadseregnek pont jól jönne egy ilyen ámokfutó szörnyeteg, így Thaddeus Ross tábornok (William Hurt) végigkergeti Bannert a világon, miközben hősünk próbálja meggyógyítani magát, egyúttal igyekszik megtanulni uralkodni az indulatain. A film tényleges cselekménye itt veszi fel a fonalat. Banner éppen a gyógyszert kutatja egy rejtélyes segítő által, aki rálel egy lehetséges gyógymódra, ezért vissza kell térnie az Egyesült Államokba. Ez persze azt is jelenti, hogy Ross újra a nyomába ered, magával hozva egy angol elitkatonát, Emil Blonsky századost (Tim Roth). Hogy legyen esélye, Blonsky-t is beoltják a szuperkatona szérum egy lebutított változatával, ám Hulk így is agyoncsapja. Ám a szer megmenti Blonsky életét és persze, hogy revansot akar. Közben Bruce összeáll egykori kollégájával és szerelmével, nem mellesleg Ross tábornok lányával, Betty-vel (Liv Tyler) és eljutnak a titokzatos segítőhöz, Samuel Sternhez (Tim Blake Nelson), aki első körben sikertelenül gyógyítja meg Bannert, második körben meg Blonsky-ból Förtelmet varázsol, amely nagyobb és rondább szörny, mint amilyen Hulk. Hogy New Yorkot Godzilla és a Clover pusztítása után ne tegye a földdel egyenlővé még egy szörny, Ross elfogadja Banner segítségét. Hulk és a Förtelem lezúzzák Harlemet, de végül minden jóra fordul.

A film az Avengers-t felvezető mozik közül vitathatatlanul a leggyengébb, bár még így is nézhető darab. A legnagyobb baja talán az, hogy egy olyan korban mutatták be, amikor a képregény-filmek kezdtek kijönni abból a mélységből, amiben addig minden film belevitte őket. Már lement a mozikban az Iron Man, a Batman Begins, éppen vártuk a The Dark Knightot, ez meg jön egy olyan szinttel, ami nem gyalázatos, de a felsoroltak mellett nem rúghat labdába. Pedig egy Avengers felvezetőtől és Iron Man testvérfilmtől az ember joggal várt el valami magasabb színvonalat. Szóval, ha pár évvel korábban, sőt talán ha csak az Iron Man előtt mutatták volna be, jobb szívvel emlékezne vissza rá az ember. Mert így csak a Hellboy filmekkel versenyezhet érdemben, amikben meg Ron Pearlmen játszik, így nálam már eleve vesztes szegény Hulk.

A film problémáit én a következőkben látom. Az egyik, hogy Edward Norton akármennyire igyekszik, nem tudja nekem átadni Bruce Banner kínját-baját. Nem érzem, hogy zseniális tudós lenne, akinek nyomja a vállát a tény, hogy szunnyad benne egy fékezhetetlen, korlátlan erejű és elpusztíthatatlan állat. Korábban Eric Bana is hasonló okokból nem jött be, de ő még az egész kezdetén volt. (Zárójelben jegyzem meg, hogy szerintem Mark Ruffalo volt az első jó választás Bannerre, és az Avengers az első mozifilm, amiben Hulkot is jól használják.)

Liv Tyler hasonló mellényúlás, bár itt inkább a színésznővel szembeni unszimpátiám játszik közre. Szerintem a nő ronda és még béna színész is, szóval nem nagyon húzhatok mellé plusz jelecskét, inkább egy negatívat. Teszi, amit kell, de nem tudok visszaemlékezni arra, hogy tett-e valami jelentőset a filmben. És nem csak azért, mert az Avengers premierje előtt láttam utoljára a filmet, hanem mert a karaktere is jelentéktelen. (Hozzáfűzés 2017-ben: még mindig így vélem, egyedül azt a jelenetet tudom felidézni Tylerrel kapcsolatban, amiben megvillan formás lába és fenek. Ez meg nem valami nagy erény...) Funkciója lényegében kimerül a hőst kötelezően kísérő szépség szerepében (azért Jane, Pots és Carter ügynök több lehetőséget kapott).

Aztán van itt a sztoriban is egy kellemetlen lik: a gyógyítási kísérlet után nekem az jött le, hogy Stern sikerrel járt, Hulk kipurcant. Aztán megjön a Förtelem, és Banner fejest ugrik pár száz méter magasból. Röptében meg kiderül, hogy hopp, nincs Hulk. Aztán becsapódik, majd a kráterből mégis előmászik Hulk. Na most, ha Banner úgy tudta, hogy meggyógyult, miért ugrott fejest? Ha tudta, hogy nem gyógyult meg, akkor az mikor derült ki számára, és miért nem sikerült már röptében átalakulnia? Hirtelen megnyugodott? Szóval itt valaki valamit kivágott, amit nem kellett volna, vagy meg sem írt... Egy pillanatot, amikor Banner rájön, hogy Hulk még mindig vele van. Aztán jöhetett volna a drámai pillanat, amiben elfogadja a benne lakó monsztát és teljes mellszélességgel beveti a Förtelem ellen.

A film cselekménye mellett a látvány is kicsit defektes. Főleg a vége, a nagy deathmatch Hulk és a Förtelem között. Merthogy látványos, de végig olyan érzésem van, mintha stop-motion figurák hadakoznának a terepasztalon a harminc centis modellek mellett. Nem tudom, hogy Louis Leterrier szándékosan választotta-e ezt a retro képi világot – amit az is erősít, hogy például az élő szereplők sokszor nincsenek egy képen az animált karakterekkel – vagy ennyire rossz effekteket csináltak a filmhez. Akármi a válasz, az eredmény siralmas, ami látvány moziról révén szó, semmiképpen sem dicséretes.

Szóval és tetvel, az The Incredible Hulk egy az előzőnél jobban, de a testvéreihez és a kor képregény-filmjeihez mérten nem jól sikerült alkotás. A látvány vállalhatatlan (na jó, Hulkot szépen megcsinálták), a két főszereplővel mellé fogtak, a történet pedig lyukas. Az utóbbi még nem lenne tragédia, de nincs hangulat, se emlékezetes zene, és valahogy Hulk sem tűnik elszabadult expresszvonatnak. Nem zúz eléggé.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lightspeed.blog.hu/api/trackback/id/tr1012475021

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása