Lightspeed 3.0

"Az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyermekkor szellemét." - by Thomas Huxley

Jurassic World elmélkedés – A hibrid dinoszauruszok létjogosultsága

2018. június 08. 12:04 - Dzséjt

Az idővonal és a idomítható Velociraptorok után jöjjön a Jurassic World és a Fallen Kingdom cselekményének szempontjából fajsúlyosabb eset: az Indominus rex és az Indoraptor, azaz a hibrid dinoszauruszok létezése. Mert hát mi ez a két állat? Genetikusok által létrehozott hibrid lények, nem pedig „valódi” dinoszauruszok, mint azok, amiket eddig láthattunk. De mi szükség egy teljesen új lényre, amikor itt vannak a dínók? Ahogy Owen is mondta: „ez elég hűha”.

baby_indominus.jpg

"A felfedezés erőszaktétel a természeten" – Dr. Ian Malcolm

Először is tisztázzuk, miből kutyulták össze a hibrid vonalat látványosan behozó Indominus rexet. Nos, az állatot hét dinoszauruszból (Giganotosaurus, Majungasaurus, Carnotaurus, Rugops, Therizinosaurus, Tyrannosaurus rex és Velociraptor) és három ma is élő állatból (tintahal, levelibéka, üregi vipera) kotyvasztotta ki az első parkot létrehozó tudósok vezetője, és a második parkban is ugyanazt a szerepkört betöltő Dr. Henry Wu és csapata. (Az Indoraptor alkotóelemei egyelőre ismeretlenek, azon kívül, hogy van benne Velociraptor és az Indominus-projekten alapul.)

Hogy mégis miért teremtett az InGen egy új dinoszauruszt, amikor a Jurassic World tele van a dinoszauruszokkal? Nos, ugyanazért, amiért eleve elkezdték a dinoszauruszok újrateremtését: pénzért, és mert megtehették. Ez a két elem a fő mozgatórugója a filmeknek és a könyveknek. Az Őslényparkban ütközik ki a legjobban, ahol Hammond nem olyan kedves nagypapa, mint a filmben, hanem egy lélektelen, kapitalista kurafi. A Jurassic Parkot pusztán pénzért hozta létre, nem voltak ennél magasztosabb céljai.

Bár a filmben Hammond figurája barátságosabb lett, a pénz továbbra is fontos tényező: egyrészt, a befektetők aggodalma miatt érkezik a szigetre Grant, Malcolm, Ellie és Gennaro, másrészt, mivel Hammond garasoskodott Nedry bérét illetően, az több pénzért hajlandó volt szabotálni a parkot.

indominus_rex_01.jpg

Az ember isteni mivoltának két lábon járó, éhes bizonyítéka.

Továbbá, a The Lost World: Jurassic Parkban Peter Ludlow és az InGen a csődveszély miatt ment a szigetre, és kezdett dinoszauruszokra vadászni, és ez a kapzsiság az, ami miatt egy Tyrannosaurus rex rászabadult San Diegóra. Mindemellett a pénz miatt létezik a Dino Soar nevű társulat, akik illegális kirándulásokat szerveznek a Sorna-sziget közelébe a jól fizető kuncsaftoknak, fittyet hányva a veszélyre. De még a jófiúkat is megmozgatja a pénz, hiszen Grant mind a Jurassic Parkban, mind a Jurassic Park III-ban a felkínált összeg hatására bólint rá a kirándulásra.

Pénz kérdése

De miért tényező egy olyan parknál a pénz, amit naponta húszezer ember látogat? A válasz kézenfekvő: a Jurassic Wolrdöt, akárcsak anno a Jurassic Parkot nem kizárólag az InGen, vagy ez esetben a Masrani Global hozta létre. Mellettük vannak befektetők, akik szeretnék zsebre tenni a maguk kis hasznukat és persze Simon Masrani sem szeretne koldusbotra jutni. Ezért a parknak termelnie kell a pénzt, pláne azért, mert a Jurassic World felhúzása és fenntartása nem két centbe kerül.

Mondhatnánk, hogy ha egy Disney World képes évről évre profitot termelni dinoszauruszok nélkül, akkor a Jurassic World dinoszauruszokkal pláne képes erre. Igen ám, de a Disney World fenntartása valószínűleg nem olyan költséges, mint a Jurassic Worldé. A szórakoztató infrastruktúra még csak-csak hasonló árban van, azok fenntartási költsége úgyszintén, de nem ezen úszhat el a befektetők pénze.

Már az megváltoztatja az arányokat, hogy Florida könnyebben elérhető, mint a Nublar-sziget. Utóbbihoz előbb el kell repülni Costa Ricába, aztán hajóra szállni, és az viszi el a látogatókat a Nublar-szigetre. Már azt a hajót fenn kell tartani valamiből. Persze ez talán a legjelentéktelenebb különbség. A legjelentősebb, hogy a Jurassic World vadaspark. Méghozzá olyan, ahol rég kihalt, hatalmas és veszélyes állatok élnek.

Már az állatállomány megteremtése olyan költségekkel járhatott, ami a Jurassic Parkban is anyagi érdekű döntésekhez vezetett. Bár a filmes kánon szempontjából irreleváns, de érdemes megemlíteni, hogy az Őslényparkban módosították a dinoszauruszok növekedési ütemét (lejjebb megtalálható az ide is vonatkozó idézet) a befektetők miatt. A Jurassic Park: The Game-ből pedig kiderült, hogy Hammond azért döntött Dr. Wu mellett, mert az ő módszere (a béka DNS használata) gyorsabb, ezáltal olcsóbb eredményt hozott – és ez már releváns információ, hiszen a játék a kánon része.

jurassic_world.jpg

A Jurassic Worldnél csak az építkezés megkezdéséhez szükséges anyagok 1,2 milliárd dollárba kerültek.

A Jurassic Wolrd pedig sokkal nagyobb a Jurassic Parknál, és sokkal több állat él benne. Még ha a kutatásra és fejlesztésre nem is költenének, eme állatállomány létrehozása eszméletlenül drága lehet még úgy is, hogy egy részét a Sorna-szigetről importálták. (Ugyanakkor az állatok befogása és átszállítása szintén sok pénzbe kerülhetett.) De jól tudjuk, hogy költenek a kutatásra, sőt költöttek a Nublaron kóborló dinoszauruszok befogására, az új park felépítésére, és így tovább. Szóval már a park épületeinek és infrastruktúrájának felépítése, valamint az állatállomány befogása és átszállítása a Sorna-szigetről, befogása a Nublar-szigeten, illetve az új egyedek létrehozása költséges mutatvány volt.

De nem itt van vége az állatok pénznyelésének. Ezeket ugye etetni is kell. A ragadozókat élő állattal (mondjuk az jó kérdés, miért nem feldolgozott hússal, mint az oroszlánokat), a növényevőket tetemes mennyiségű növénnyel. A könyvből egy ide vonatkozó idézet:

„Egyfelől táplálnunk kell őket, és az az igazság, hogy kéthetenként élelmiszert kell a szigetre hoznunk. Lehetetlen, hogy ilyen kis sziget bármilyen ideig ellássa ezeket az állatokat.”

A Jurassic Worldben Gray Mitchell is említi, hogy a parkba hetente ötven tonna élelmet fogyasztanak el a dinoszauruszok, bár mivel ez egy gyerektől hallható, nem pedig a JW egyik dolgozójától, jó kérdés, mennyire pontos az információ. De ha pontatlan, akkor is tetemes mennyiségről beszélhetünk.

S bár a Sorna-szigeten végül kialakult egy olyan természeti egyensúly, amelynek hála az állatok fennmaradhattak (legalábbis a film kontinuitásában, mert a Szörnyek szigetében a kihalásuk már folyamatban volt), a Nublar-szigeten a Jurassic World idején ez már nem működik. Miért? Mert nem élnek természetes környezetben a dinoszauruszok, ott vannak az emberek.

Nyilvánvaló, hogy se az InGen, se a Masrani Globan nem hagyja, hogy a dinoszauruszok besétáljanak az emberek közé. Annak még növényevők esetében is beláthatatlan következményei lehetnek, arról nem beszélve, hogy könnyen megrongálhatják a park létesítményeit. A flaszter nyilván nem egy 30 tonná sBrachiosaurusra tervezték.

Tehát a sziget egy nagyobb részét elzárták az állatok elől, elkerített területeken élnek, más helyek pedig számukra megközelíthetetlenek. Ergo a Nublar képtelen lenne ilyen körülmények között fenntartani a Jurassic Wolrd méretes állatállományát. Tehát a dinoszauruszokat napról napra el kell látni a megfelelő mennyiségű tápanyaggal. Most képzeljük el, mibe kerülhet egy Brachiosaurus, egy Apatosaurus vagy a Tyrannosarurus napi étke. Jelenlegi ismereteink szerint az Indominus rexszel együtt 37 faj élt a Nublar-szigeten a vulkánkitörésig, és a legtöbb faj egynél több egyedet számlál. Szóval nem lehet olcsó mulatság az etetés. Plusz ott van még a gondozók fizetése, és persze ezeknek az állatoknak egészségesnek is kell maradniuk.

indominus_rex_paddock.jpg

Az InGen és a Masrani Global már az Indominus rex kifutójának építésével plusz költségekbe verte magát, hiszen meg kellett növelni a méretét és megerősíteni a falait, emiatt elhalasztották az állat bemutatását.

Sokba kerülhet az is, hogy az állatokat távol tartsák a látogatóktól. Disney Worldben nincs szükség magasfeszültségű kerítésekre – márpedig ilyenből már a Jurassic Parkban 50 mérföldnyit húztak fel. A Jurassic Wolrd nagyobb! Ezek karbantartása, folyamatos működtetése sem olcsó. Ráadásként ott van még az ACU (Asset Containment Unit) embereinek fenntartása, akik az elszabadult állatokat kapják el. Biztos, hogy Disney Worldben nincs szükség állig felfegyverzett katonákra, mert ha a szellemvasút lefut a sínről, nem falja fel a turistákat.

Összességében tehát elmondható, hogy a Jurassic World fenntartása sokszorosa lehet egy Disney Wolrd költségeihez képest. Így a pénz bizony nagyon fontos tényező, ha döntés születik a parkkal kapcsolatban. Lehet, hogy naponta húszezer ember látogatja, és milliárdokat termel, de a fenntartása könnyen elvihet ugyanennyit, vagy megközelítőleg ennyit, annak pedig a haszon látja kárát. Ilyen téren pedig joggal áll elő az InGen és a Masrani Global vezetősége azzal, hogy mutassanak be valami újat. Mert még Disney Worldben is előállnak időről időre új attrakciókkal az érdeklődés fenntartása véget. 1971-hez képest a Disney World alaposan megváltozott, és éppen a 2010-es években történt egy hatalmas beruházás új attrakciók építésére.

A Jurassic Worldnek azonban több komoly gondja van e téren. Az egyik maga a Nublar-sziget.             57 négyzetkilométeres területe távolról sem korlátlan placc a terjeszkedésre. Ezen persze segíthetne új szigetek megvásárlása vagy kibérlése, és új parkok építése, de mindez megint költségekkel jár, amit egyebek mellett a Jurassic Wolrdnek kell kitermelnie. És ha a Jurassic World kevés profitot termel, vagy nullszaldós, a fejlesztés és a terjeszkedés ellehetetlenül.

A másik probléma pedig az, hogy bár több száz dinoszaurusz faj létezett a Földön, az InGen csak néhányhoz juthat hozzá a borostyánba ragadt szúnyogok által. Eleve már isteni csoda lehet, ha éves szinten egy-két ilyen borostyánt találnak. S ha nem lelnek új faj DNS-ére, nincs mivel előhozakodni.

Tehát mivel hozakodjanak elő a Masrani, ha a dinoszauruszok elfogytak, és ami elég nagy szám ahhoz, hogy ne csak napi húszezer, hanem mondjuk ötvenezer vagy százezer embert mozgasson meg? Mondjuk egy home made dinoszaurusszal.

Egyéb aspektus

A Jurassic Worldben előkerült annak lehetősége, hogy a dinoszauruszokat esetleg nem csak állatkertekben, hanem más területen is hasznosíthatnák. Ez a lehetőség természetesen összefüggésben áll a fentiekkel, azaz ez egy újabb lehetőség a pénzkeresésre. Már a velociraptoros írásomban megjegyeztem, hogy az ötlet csak elsőnek tűnhet marhaságnak.

Csak gondoljuk el, milyen nyereség ütné a Masrani Global és az InGen markát, ha sikerülne háziasítani a Compsoghnatust. Pici, aranyos, kedves hangja van. Simán lehetne belőle édibédi háziállat, amit dédelgethet a kisgyerek. Tuti minden családban kitörne a compy láz. Persze jelenleg kellemetlen hátulütő, hogy hajlamosak megcsócsálni a gyerekeket.

Vagy vegyük Hoskins ötletét, hogy a harctéren hasznosítsák a Velociraptorokat. Alapvetően ebben az elképzelésben is van ráció. Na nem arra gondolok, hogy katonaként vetik be őket. De ezek csúcsragadozók, remek szaglással. Bombák, kábítószerek vagy célszemélyek felkutatására használhatóak lennének, mint a kutyák. Sőt megfelelő idomítás esetén területőrzésre is.

És pont ez Hoskins terve: létrehozta a szuperragadozót az Indominus rex képében, ami tökéletesen használható lenne a fentiekre idomítás után, csak annyi a bökkenő, húgy túl nagy. Ez marha jó egy állatkertben, de a terepen nem annyira. Ám ahogy a filmben mondja, ezt már csak le kell kicsinyíteni. Ennek eredménye az Indoraptor.

indoraptor.jpg

Az Indoraptor már nem állatkerti látványosságnak készült.

Mindehhez tegyük hozzá, hogy állatok katonai célú felhasználására mindig is voltak és lesznek kísérletek. Nem olyan régen hallottam aknakereső patkányokról. Persze eme kísérletek java kudarcba fullad, ugyanakkor, ahogy a Jurassic Wolrdben láttuk, az Indominus rex sem volt éppen sikeres, és a Velociraptorok bevetése is visszafelé sült el. Ám ettől még megérte kipróbálni, és ami azt illeti, a raptorok, mint célszemély felkutató eszközök nagyon jól szerepeltek. A baj utána történt meg. Ha az Indominus nem válik a szemükben alfává, akkor talán az egész kísérlet jól zárul.

Szóval a direkt a háziasításra kitenyésztett hibrid dinoszauruszok elképzelése nem ördögtől való, a valóságtól nem elrugaszkodott gondolat. A Jurassic Worldnek legfeljebb azt lehet felróni, hogy a projekt élére a nem túl eszes, de legalább türelmetlen és bunkó Vic Hoskins került.

(Megjegyzem, az Indominus rex, az Indoraptor vagy a Velociraptor felhasználása biológiai fegyverként egyáltalán nem másabb elgondolás, mint a xenomorph-ok ilyen módon történő hasznosítása, ami szintén rengeteg életbe és pénzbe került a Weyland-Yutaninak, ráadásul az a történet sem mentes a klónozástól és génmanipulációtól.)

Így kell istent játszani

A Jurassic Park-sorozat másik fontos vonása, hogy az emberek önkényesen isteni szintre emelkedve elkezdenek játszadozni a természettel, a teremtéssel, nem gondolva a következményekre. Miért? Mert megtehetik. Ugyan nem mondják ki, de Hammond szavai mind a filmben, mind a könyvben erre irányulnak. Megtehették és meg is tették. És az Indominus rex vagy éppen az Indoraptor képében ez a vonal, ami a Jurassic Park III-ban nem képviseltette magát, visszatért.

Na de miért vonzóbb egy házi készítésű dinoszaurusz, mint egy valódi dinoszaurusz? Miért kell az új attrakciónak egy Indominus rex, miért nem jó egy Gigantosaurus? Ugyanúgy nagy, ragadozó és félelmetes. Elviekben megvan benne a „hűha faktor”.

indoraptor2.jpg

A genetika csodája és veszélye.

Nos, először nézzük meg a dolgot a való világ szempontjából. Ez a hibrid dinoszaurusz az, amivel a filmkészítők újdonságként elő tudtak állni. Ugye a folytatások törvényszerűsége, hogy fokozni kell az előzőekben látottakat. Ha nem teszik, a néző csalódottan jön ki a moziból és nem fog jegyet váltani a következőre.

A Jurassic Park-szériában pedig volt már T-rexünk, két és fél T-rexünk, T-rexnél is nagyobb Spinosaurusunk, és vége. A valóság talaján maradva már nem lehet ezt hová érdemben, értelmesen fokozni. Három Rex? Meh… Két Spinosaurus? Ötlettelen. A Spinosaurusnál is nagyobb dinoszaurusz, mondjuk az említett Gigantosaurus? Ugyan! Kit érdekel, hogy még nagyobb?

Hibrid dinoszaurusz? Na, kérem, az már valami! És ez így működött. Ha bedobtak volna egy Gigantoszauruszt, hiába létezett, hiába minden eddig látott ragadozónál nagyobb dög, csak unottan megvontuk volna a vállunkat. Ám egy hibrid dínóra felkaptuk a fejünket, mi nézők és a média egyaránt. Érdekelni kezdett a téma. Lehet, hogy sziszegünk, hogy ez milyen B kategóriás húzás, de attól még működik. Magamból kiindulva: engem sokkal jobban érdekelt az Indominus rex miatt a Jurassic Wolrd, mint anno a Spinosaurus miatt a Jurassic Park III. Továbbmegyek: az Indominus miatt kezdett érdekelni a Jurassic World, és írok cikket a hibrid dínókról.

Ugyanez a dolog a film világán belül is működik. Tíz éve üzemel a Jurassic Wolrd. Az emberek láttak már nagy ragadozót: ott van az öreg T-rex, a Metriacanthosaurus, a Suchomimus és a Baryonyx, és feltehetően egy ideig a Spinosaurus is megcsodálható volt. Utóbbi kettő ráadásul nagyobb a T-rexnél. Ráadásul a Suchomimus, Baryonyx és a Spinosaurus még hasonlít is egymásra. (A Jurassci Park III-ban Billy az első kettőt említi, amikor találgatja, hogy mi támadta meg a repülőt.) Hát mennyire mozgatná meg az embereket egy újabb nagy ragadozó? Ideig-óráig talán, de nem érné el a kívánt hatást.

Ezzel amúgy szintén foglalkozik a film, a park ügyvezetője, Claire mondja ki: „ma már senkit sem döbbent meg egy dinoszaurusz. Húsz éve a feltámasztásuk kész varázslattal ért fel, manapság a kölyköknek egy Stegosaurus annyi, mint egy elefánt az állatkertben.”

És ez így lenne a valóságban is. Az ember hozzászokik az ilyesmihez, elfogadja, hogy újra vannak dinoszauruszok a világon. A mindennap részévé válik, és ha esetleg a felnőttekben megmarad a „hűha”, az a gyerek, aki már ebbe születik bele, tényleg természetesnek fogja venni az élő dinoszauruszt. Erre szintén remek példa a valóság: 1993-ban lehengerelt minket a Jurassic Park a valósághű CG dinoszaurusszal. Ma már természetes, hogy élethű dinoszauruszok vannak a vásznon, a gyerekeknek eszébe sem jutnak olyan gondolatok, mint nekünk anno.

indominus_rex_02.jpg

Sokak érdeklődését felkeltette az Indominus rex.

Ám egy hibrid dinoszaurusz, akárcsak a valóságban, a film világában is nagyobb érdeklődést válthat ki. Hiszen új, szó szerint vadonatúj, ilyet se 65 millió évvel ezelőtt, se most nem láthatott még senki. És ott az ember nagyságának hirdetése, tetszeleghetünk isteni mivoltunkban. Az I-rex ilyen téren hatalmas potenciállal bír. Már az felkelti az érdeklődést világszerte, hogy az ember eljutott új fajok megteremtéséig. Az a tény már csak hab a tortán, hogy mindezt kihalt és létező fajok összekutyulásával teszi meg. Sokkal érdekesebb, mint a sokadik feltámasztott dinoszaurusz.

Szóval az Indominusnak, mint új látványosságnak, van helye a Jurassic Wolrdben. Na de van helye-e ennek a B kategóriás ötletnek a filmsorozatban?

Szörnyek szigete

Már nem tudom, ki és mikor mondta – sajnos nem találtam meg az interjút –, de egyszer régen elhangzott, hogy az akkor még cím nélküli Jurassic Park 4-ben semmi olyasmi nem lesz, ami nem lenne benne a könyvekben. Aztán, amikor meghallottam a hibrid dinoszauruszok ötletét (ezek még az ember-dínó-kutya hibridek voltak), alaposan felbosszantott. Mert hát mi van ebben olyan, ami benne volt Chrichton műveiben? Később sem csillapodott haragom, amikor már a Diabolus rexről jöttek a hírek – mint kiderült, az Ankylosaurus, Stegosaurus, Triceratops, T-rex és Velociraptor keverék csak pletyka volt, de nem állt távol az Indominus rextől.

Hogy akkor mégis hogyan jutottam el a „menjetek a fenébe” felfogástól odáig, hogy szerintem van létjogosultsága a hibrideknek a filmsorozatban? A válasz pofonegyszerű: újra elolvastam az Őslényparkot. Ott van az Indominus rex esszenciája Chrichton soraiban, egész pontosan, itt:

– Maga le akarja cserélni az egész jelenlegi állatállományt? – kérdezte Hammond.
– Úgy van. Ezt akarom.
– De miért? Mi a baj velük?
– Voltaképpen semmi – felelte Wu –, kivéve azt, hogy ezek igazi dinoszauruszok.
– De hiszen azt kértem magától, Henry! – mosolygott Hammond. – És meg is kaptam!
– Tudom – mondta Wu. – Csakhogy... – elhallgatott. Hogy fogja ezt megmagyarázni Hammondnak? Hogyan lehetne? Hiszen Hammond alig-alig fordult meg a szigeten. És az a helyzet, amit szeretne megértetni vele, nagyon sajátos. – Nézze – kezdett bele mégis –, most, amikor itt állunk, vagyis ebben a pillanatban, a világon szinte senki sem látott még valódi dinoszauruszt. Senki sem tudja, milyenek voltak az életben.
– Rendben van, és?
– A jelenleg meglévő dinoszauruszaink igaziak – mondta ismét Wu, és közben a szobában lévő képernyőkre mutatott –, de bizonyos tekintetben nem kielégítőek. Nem meggyőzőek. Jobbat is elő tudok állítani.
– Jobbat? Milyen szempontból?
– Hogy csak egy dolgot mondjak: túl gyorsak – mondta Henry Wu. – Az emberek nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy hatalmas állatokat lássanak, amelyek ilyen gyorsak. Attól félek, hogy a látogatók azt fogják hinni, hogy valahogy fel vannak gyorsítva. Mint a film.
– De hát Henry! Ezek igazi dinoszauruszok! Hisz épp maga mondta!
– Tudom – mondta Wu. – De könnyen kitenyészthetnénk lassabb, háziasítottabb dinoszauruszokat is.
– Micsoda? Háziasított dinoszauruszokat?! – horkant fel Hammond. – Kinek kellenek háziasított dinoszauruszok? Az emberek az igazit akarják látni!
– De hiszen épp erről van szó! Én nem hiszem, hogy azt akarják – mondta Wu. – Azt akarják látni, ami a várakozásaiknak megfelel, és az valami egészen más.
Hammond a homlokát ráncolta.
– Maga mondta, John, hogy ez a park a szórakoztatást szolgálja – folytatta Wu. – A szórakoztatásnak pedig semmi köze a valósághoz. A szórakoztatás a valóság antitézise.
Hammond nagyot sóhajtott.
– Kérem, Henry! Megint elvont eszmefuttatásokkal akar szórakoztatni? Tudja, hogy én az egyszerű beszédet szeretem. A mostani dinoszauruszaink igaziak, és...
– Hát szóval... nem teljesen – mondta Wu. – Fel-alá járt a nappaliban. A monitorokra mutatott. – Inkább ne csapjuk be önmagunkat! Mi itt nem teremtettük újjá a múltat. Ami múlt, az múlt. Azt nem is lehet újjáteremteni. Nem tettünk mást, mint rekonstruáltuk a múltat vagy annak egy verzióját. Én pedig azt mondom, hogy jobbat is tudunk ennél.
– Jobbat a valódinál?
– Miért ne? – kérdezte Wu. – Végül is ezek az állatok már amúgy is módosítottak. Olyan géneket vittünk be, amelyek szabadalmaztathatóvá tették őket, meg lizindependenssé. És azért is megtettünk mindent, hogy gyorsítsuk a növekedésüket. Hogy mielőbb elérjék a felnőttkort.
Hammond megvonta a vállát.
– Az elkerülhetetlen volt. Nem akartunk várni. Gondolnunk kellett a befektetőinkre.
– Természetesen. De én azt mondom: miért kellene itt megállnunk? Miért ne folytassuk a munkát, és állítsunk elő pontosan olyan dinoszauruszt, amilyet szeretnénk? Amely elfogadhatóbb a látogatók számára, és amelyet mi magunk is könnyebben kezelhetünk? Egy lassabb, békésebb verziót az állatkertünk számára?
Hammond ismét elkomorodott.
– De akkor a dinoszauruszok nem volnának valódiak.
– De hisz most sem azok! – mondta Wu. – Ezt próbálom megértetni magával. Ez itt nem a valóság! – Reményvesztetten vállat vont. Látta, hogy el sem jut Hammond tudatáig amit mond. Hammondot sosem érdekelték a technikai részletek, és az ő érveinek lényege pedig technikai természetű volt. Hogyan magyarázza most el neki, mi a valós helyzet a DNS-kiesésekkel, a lyukakkal, a szekvenciában előforduló hiányokkal, amelyeket Wunak úgy kellett kitöltenie, hogy minden erejét összeszedve kitalált valamit – szerinte a legjobbat –, de mégis csak kitalálta. A dinoszauruszok DNS-e olyan volt, mint a régi fénykép, amelyet retusáltak. Lényegében azonos az eredetivel, de itt-ott kijavítva és tisztázva, aminek eredményeként...

Eme részletből kiviláglik, hogy már a könyvbéli Wu is eljátszott a még jobban módosított dinoszauruszok ötletével. Bár az Őslényparkban a jó doktort megölték a Velociraptorok, a filmben túlélte az első Nublar-incidenst és visszatért a Jurassic Worldben. A háttér információk szerint a könyvben felfestett ötletet átültette a valóságba, és nővényeken már elkezdte a génmanipulálást és a keresztezést nem sokkal a Jurassic Parkban történtek után.

És ahogy már a velociraptoros fejtegetésemben is jeleztem, valamint a fentiekben világosan látható, a Jurassic Park-sorozatban nincsenek valódi dinoszauruszok. Wu szavaival maga Michael Chrichton is elismerte azt a könyvben, amit később Grant a Jurassic Park III-ban kijelentett: „John Hammond és az InGen érdeme annyi volt, hogy genetikus úton teremtettek vidámpark szörnyeket. Nem több és nem kevesebb.”

Tehát nincsenek dinoszauruszok, illetve csak egy, a Jurassic Park: The Game-ben látható Troodon, amiket génmódosítás nélkül tudtak visszahozni. Minden más állat már eleve dinoszaurusz és béka hibrid, a Jurassic Worldben pedig dinoszaurusz és béka, gyík vagy madár hibrid. Az Indominus rex esetében annyi a különbség, hogy ott nem törekedtek a valósághűségre, és dinoszaurusz DNS-t kereszteztek dinoszaurusz DNS-sel.

Az, hogy a Jurassic Parkban és a Sorna-szigeten nem mászkálnak valódi dinoszaruruszok, a filmekben is tetten érhető. Az egyik legjelentősebb változás az első két filmben tapasztalt nemváltás, amit Grant a béka DNS javára írt. Ugyanígy a génmódosítás része a lízin-függőség, még ha ez szándékos is.

Szintén ide sorolandó a legismertebb változás: a Velociraptorok mérete. Az igazi Velociraptorok pulykaméretűek voltak. Michael Chrichton viszont a Deinonychust használta fel a könyvében, amit a ’80-as években Gregory Paul Velociraptor antirrhopusként tartott nyílván (bár a könyvben a park raptorait Velociraptor mongoliensisnek nevezik). Később Spielbergék, hogy megőrizzék a Velociraptorok fenyegető jellegét, szintén a Deinonychust használták modellnek, a szakértők kezdeti nemtetszése ellenére. (A Deinonychusra amúgy Chrichton utal is a könyvben: „helyes a válasz – mondta Grant –, bár ma már a Deinonychust is a velociraptorok egyikének tekintik.”)

velociraptor_pack_02.jpg

A Jurassic World négy raptora is eltér egymástól, ami a génmódosítás eredménye.

Bár a film világán belül a Velociraptorok úgy festenek, ahogy láthatjuk őket – hiszen az első és a harmadik részben látható csontvázak is egyeznek az állat méretével, valamint Grant és a második filmben Dr. Robert Burke is úgy írja le a múltbéli raptorokat, ahogy láthatjuk őket –, változatos színüket, fejformájukat és egyéb testi eltéréseiket már visszavezethetjük hibrid mivoltukra a Jurassic-univerzumon belül is.

A Dilophosaurust még ennél is nagyobb változás érte. Az igazi Dilophosaurus három méter magas és hat méter hosszú volt (a könyvben még ekkora), a filmben mégis inkább a valódi Velociraptorok nagyságát érik el, ráadásul csuklyájuk van és mérget köpnek. Talán mondanom sem kell, de semmi sem utal arra, hogy ezek valamelyike is jellemző lett volna a Dilophosaurusra. A drasztikus méretbeli különbségre az sem lehet magyarázat, hogy kölykök, mert a parkba csak felnőtt egyedeket helyeztek el, ezt Hammond maga mondja a The Lost Worldben. Ráadásul még a Dilophosaurus hologram is kicsi volt a Jurassic Worldben.

Ugyanígy kisebbek a Pachycephalosaurusok is a kelleténél, és akkor még szót sem ejtettünk a Pteranodonról, amiből három különféle változatot láthatunk a filmből, és ezek nemcsak eltérnek egymástól méretben és formában, de a valódi Pteranodokhoz képest is több abnormális tulajdonságuk van. A Jurassic Park III-ban lévők például túl nagyok, foguk van és nem halásznak, hanem vadásznak.

Érdemes megjegyezni, hogy a Jurassic Park: The Game-ben Dr. Laura Sorkin jegyzetei megerősíteni látszanak (hisz csak feltételes módban ír a dologról) azt, hogy a Velociraptor és a Dilophosaurus valóban a béka DNS miatt változott meg (a raptorok esetében a méretüket is ide sorolta). A Pteranodonok változásait pedig a Jurassic Park III háttéranyagai ecsetelik, miszerint az InGen szándékosan növelte meg a méretüket – na persze, nem mindegyikét, vannak kisebb Pteranodonok is a szigeten, ahogy azt láthattuk a The Lost World: Jurassic Park végén. Sőt Sorkin a T-rex látásának gyengeségeit (csak a mozgást észleli) úgyszintén a béka DNS számlájára írta. A Pachycephalosaurusról azonban nincsenek biztos tények, így könnyen lehet, hogy csupán kölyköket látni a filmben.

És végül Dr. Wu szóbeli vallomást is tesz, amikor a Jurassic Worldben technikailag megismétli az Őslényparkban elhangzott szavait: „hiszen a Jurassic Worldben semmi sem természetes. A genom hézagait mindig is más állatokéval pótoltuk ki és, ha tiszta lenne a genetikai kódjuk, a legtöbb teljesen másképp nézne ki.”

Tehát kijelenthető: nem az Indominus rex az első hibrid dinoszaurusz a Jurassic Park szériában. A Troodonoket leszámítva mindegyik hibrid, és ez egyik-másik fajon bizony jól észrevehető. Az Indominusban és az Indoraptorban annyi az újdonság, hogy dinoszauruszt kevertek dinoszaurusszal, meg még pár másik állattal, és nyíltan kimondják a filmben, hogy genetikailag megtervezett hibrid.

Az ötlet tehát ott van Chrichton regényében, láthatjuk a filmekben, ergo a koncepció életképes, a hibrideknek van helye és létjogosultsága ebben a világban. Már az Őslénypark is körbejárta eme témát, és bár az első három film jótékonyan megfeledkezett róla, a Jurassic World helyesen elővette és új szintre emelte, s ezt az utat folytatja a Fallen Kingdom is, bemutatva, hogy milyen az, ha úgy teszünk, mint a gyerek, aki megtalálta a papa pisztolyát. Mert bizony Malcolmnak ebben igaza volt: a genetika iszonyú fegyver.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lightspeed.blog.hu/api/trackback/id/tr7214032192

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.