Lightspeed 3.0

"Az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyermekkor szellemét." - by Thomas Huxley

Jurassic Park

2018. június 05. 16:38 - Dzséjt

jurassic_park_poster.jpgEddig talán itt a blogon csak elvétve említettem, hogy a Star Wars és az Alien franchise mellett van még egy trilógia, aminek rajongója vagyok. Nem úgy, mint a felsoroltaknak, hanem kicsit máshogy. Nincs belőle szobányi legóm (pedig jelent meg legóban), nincs szekrénynyi figurám, csak egy szem, az, ami a Blu-ray mellé jelent meg (plusz van egy T-rex és egy Spinosaurus fejem, szintén JP-sek).

Ehhez a filmhez gyermeki rajongás fűz. Mivel ugye részben elfelejtettem felnőni, így sosem szerettem ki a dinoszauruszokból. A legtöbb gyerek ugyan imádja őket, de mire felnő, ez a rajongás szelídül vagy elmúlik. Nálam ez nem következett be. A dinoszauruszokat máig szeretem, még a játékdinókat is őrzöm a polcom legtetején. Ráadásul a Jurassic Park széria más tekintetben is meghatározta, a maga faramuci módján átjárta az életemet, de erről majd kicsit később, egy másik résznél.

1990, Michael Crichton elkészül az Őslénypark című könyvvel. Steven Spielberg kezébe kerül egy kiadás előtti változat, elolvassa és a végén azt mondja: „ebből filmet akarok csinálni.” Így szól a legenda a Jurassic Park fogantatásáról. Igaz-e vagy sem, nem tudom, az biztos, hogy 1993-ban megremegett a mozi és egy valósághű Tyrannosaurus Rex trappolt végig a mozivásznon.

Sajnos én nem voltam ott. Valahogy kimaradtam az egész Jurassic Park hercehurcából, nekem már csak a videotékából másolt, a másolásvédelemtől csíkos, majd egy régi videomagnón történt lejátszás után viszonylag nézhető állapotúvá javult (értsd: eltűntek a csíkok, de a hang és a kép még mindig borzalom volt) verzió jutott. Szerelem volt első látásra? Részben igen, részben nem. Akkor nekem az Alienek, Power kapitány és a Star Trek körül forgott az életem, a dinoszauruszok csak sokadlagos szerepet töltöttek be. A szerelem négy évvel később jött, de az egy másik történet.

jurassic_park_01.jpg

Most 2018-at írunk. A másolásvédelemtől csíkos kazetta már a múlté. Azóta a Jurassic Park megvolt gyári VHS-en, díszdobozos DVD-n és megvan már Blu-ray-en is. Sokat változott a világ az elmúlt huszonöt év (jajj!!!) alatt, de a Nublar-szigetet feldúló dinoszauruszok ugyanolyanok maradtak. Hála istennek, teszem hozzá.

Akik olvasták a könyvet, azok egy dolgot megállapíthatnak (amennyiben nem tudnak elvonatkoztatni attól, hogy ez könyvadaptáció, keserű szájízzel): a film csak nyomokban tartalmazza a regény cselekményét. A koncepció ugyanaz maradt, a filozófiai és tudományos eszmefuttatásokat drasztikusan megkurtították, a karaktereket teljesen átírták. Így is működik? Mi az hogy! Zseniális a film!

Nos, ami maradt: John Hammond (Richard Attenborough) vagyonával és idejével nem spórolva berendez egy parkot a Costa Ricától nem messze fekvő Nublar-szigeten. A rezervátumot klónozott, génmódosított (hibridizált) dinoszauruszokkal népesíti be. Az egyik újonnan érkezett Velociraptor azonban megöl egy munkást, így a befektetők szakértőkkel szeretnék ellenőriztetni a parkot. Így hát a Nublarra érkezik Dr. Alan Grant (Sam Neill) paleontológus, Dr. Ellie Sattler (Laura Dern) paleobotanikus és Dr. Ian Malcolm (Jeff Goldblum) matematikus. És persze a befektetőket képviselő Donald Gennaro (Martin Ferrero). A szakértőket először lenyűgözik az élő őshüllők, ám csakhamar kételkedni kezdenek a terv sikerében. Kétségeik akkor nyernek igazolást, amikor az InGen konkurenciája által felbérelt Dennis Nedry (Wayne Knight), hogy embriókat lophasson, megbénítja a parkot. A dinoszauruszok kiszabadulnak karámjaikból, és bizony egyik-másik igencsak éhes. Grant kint ragad a parkban Hammond két unokájával, Tim (Joseph Mazzello) és Lex Murphy-vel (Ariana Richards), miközben a többiek Ray Arnold (Samuel L. Jackson) és Robert Muldoon (Bob Peck) segítségével próbálják visszanyerni az irányítást, hogy aztán élve kijuthassanak a szigetről.

A film vérbeli kalandfilm, ami nem csoda, hiszen ugyanaz a Spielberg rendezte, aki Indiana Jonest is vászonra vitte. Spielberg remek érzékkel szabadult meg mindentől, ami elvonhatta volna a figyelmet a dinoszauruszokról. Nem alkalmazott sztárokat, helyette ismert, szimpatikus színészeket szedett össze, akik részben korábbi Spielberg filmekből összegyúrt karaktereket alakítottak. Nem bajlódik a következetességgel, ha egy bazinagy szakadékra van szüksége, amibe lehajíthat egy autót, akkor hopp, a szakadék ott terem. És nem untat senkit hosszú, elgondolkodtató monológokkal, ezekből csak azok lényegét tartotta meg. Mindent a látványnak, a kalandnak rendelt alá, ezzel elérve, hogy a film maga is egy parkbeli hullámvasútra emlékeztessen.

Természetesen a látványnak hihetőnek kellett lennie. Ezen állt vagy bukott a film sikere. Minden mehetett volna a kukába, ha a nézők nem hiszik el, hogy valódi dinoszauruszok mászkálnak a vásznon. Az egyik megoldás a klónozás lett volna, de hiába vizionálta ezt a könyv és a film, sajnos a technológia nem állt rendelkezésre. Maradtak a bevált alternatívák: életnagyságú robotok, kicsinyített bábok, és go motion. Minden, amivel Spielberg már jó barátságban volt a Cápa, az E.T. és a Harmadik típusú találkozások óta.

jurassic_park_02.jpg

Az életnagyságú robotokkal nem volt különösebben baj, leszámítva, hogy még senki sem épített hat méter magas, tizennégy méter hosszú és tíz tonnát nyomó T-rexet, de Stan Winston és csapata ezt az akadályt hamar legyűrte. Az egyetlen problémát az okozta, hogy szegény Rexy megvadult a mobiltelefonok hatására és remegni kezdett a víztől (fázott szegény). Ez utóbbi különösen kellemetlen volt, tekintve, hogy a Rex első feltűnése szakadó esőben van.

A go motion eljáráshoz használt bábok elkészítését Phil Tippettre bízták, aki megcsinált egy tesztfelvételt a T-rex támadásáról, ám az nem győzte meg Spielberget (a felvétel megtekinthető mind a DVD-n, mind a BD-n – szerintem sem az igazi). Ekkor caplatott be a képbe Spielberg puszipajtásának, George Lucasnak a cégétől, az ILM-től Dennis Muren és azt mondta: „te figyu, nem lenne ez jobb CGI-jal?” Mint ismeretes, 1991-ben (amikor eme események lezajlottak) a CG még nem volt mindennapi használati kellék a filmszakmában. Éppen csak megszokta az ember a The Abyss vízi csápját, a Terminator 2 T-1000-esét meg még feldolgozni sem volt idő. Mindkettő látványos, de alapjaiban egyszerű animációs trükk, hiszen az egyik víz, a másik folyékony fém volt. Muren viszont azzal állt Spielberg elé, hogy élethű dinoszauruszok komplett csordáit varázsolja a vászonra. Spielberg joggal kételkedett, mígnem elé tettek egy pár másodperces tesztfelvételt, amiben a T-rex üldözi a Gallimimus csordát (eme felvétel szintén megtalálható a lemezeken, és a vicc: gagyibb az animáció, mint amit a filmben láthatunk). A rendezőúr meg lett győzve. Akárcsak Tippett, aki hamar átállította a csapatát virtuális dinoszauruszok gyártására, közösen dolgozva az ILM-mel.

A CG őshüllők meggyőzően alakítottak, a film hatalmas siker lett. Az animált és motorizált dinókat olyan jól összehozták, hogy még ma is simán megállják a helyüket, noha észre lehet venni a turpisságot. De mégsem annyira, mint más, hasonszőrű és korú szuperprodukciókban. A Jurassic Park tehát nem csak sikeres, de a filmtörténelem mérföldköve lett. Általa a CG véglegesen megvetette a lábát a filmiparban.

jurassic_park_03.jpg

Persze a hangzásvilág is alaposan hozzátett ehhez a sikerhez. Méltatlan lenne nem megemlíteni a hangmérnökök csapatát, akik olyan jellegzetes hangokat adtak az őshüllőknek, amiket a mai napig bárhol felismerünk (köztük az Avatarban… Khm… Cameron…). És persze ott van John Williams, de még hogy! A ’70-es, ’80-as és ’90-es évek filmzene királya, aki a Star Wars és Indiana Jones filmek után megint olyat alkotott, amit még sokáig nem fog tudni megismételni az utókor. A Jurassic Park főtémája az egyik legszebb zene a mozi történelmében. Kedves, kalandos, erőteljes, gyönyörűen idézi meg a dinoszauruszokért rajongó gyereket a nézőben.

Mindez a Jurassic Park! Lehet utálni, mert a CG kitúrta a go motiont és a filmtrükkök elkerülhetetlen részévé vált. Mert kifilézte a könyvet, vagy azért, mert a története és megvalósítása rengeteg logikai buktatóval és következetlenséggel van tele. De ha valakiben ott bujkál még a dinoszaurusz figurákkal játszó kisgyerek, és el tudja nyomni a begyepesedett nézeteket vagy az önjelölt filmesztétát, ha két óra erejéig képes gyerek lenni, akkor még ma is imádni fogja ezt a filmet. Persze azok előnyben vannak, akik eleve gyerekként látták, esetleg a kezükben dinoszaurusz figurával, mert azok még emlékeznek, milyen volt, amikor a Jurassic Parkban az élet utat tört magának.

  • Erősség: máig remek látvány, hangulatos, kiváló zene, elgondolkodtató, dinoszauruszok
  • Gyengeség: a logikát sokszor alárendelik a kalandnak
  • SEBESSÉGI FOKOZAT: 9/10
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lightspeed.blog.hu/api/trackback/id/tr5314025460

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.