Lightspeed 3.0

"Az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyermekkor szellemét." - by Thomas Huxley

The Passengers (Utazók) – Nem olyan rossz, mint ahogy a kritikák állítják

2017. június 19. 18:38 - Dzséjt

the_passengers_poster.jpgTegnap éjszaka megnéztem a The Passengers című filmet Jennifer Lawrence-szel és Chris Pratt-tel. A moziba anno nem jutottam el rá, pedig már a trailer felkeltette az érdeklődésemet, plusz Lawrence és Pratt nálam a kedvenc színészek között vannak. Nem feltétlen tehetségük miatt (bár Lawrence-t tehetséges színésznőnek tartom), hanem mert emberileg is meg tudták ragadni a figyelmem.

A filmről olvastam pár kritikát, jobban mondva, átszaladtam rajtuk, mert egyrészt, nem szeretek spoilereket olvasni, másrészt az sem szeretem, ha már előre befolyásolnak pozitív vagy negatív irányban. Tudom, hogy sokan csalódtak benne, sokan nem azt kapták, amit vártak. Tény, a trailer is kicsit megtévesztő, elvégre ez nem egy pszicho-thriller, hanem egy sci-fi köntösbe bújtatott romantikus film. Én magam viszont ugyanazzal az egyszerű elvárással ültem le elé: szórakoztasson. Sikerült! Naná! Sőt, a Titanic után azt hiszem, ez lesz a második kedvenc romantikus filmem. Bár lehet, hogy a Friends with Benefitset azért nem előzi meg… Na, ezen majd még molyolok, de előbb elmerülök kicsit a The Passengers elemezgetésében, természetesen spoileresen.

Korai ébresztő

A film története nem túl bonyolult, kikezdeni annál egyszerűbb. Hősünk, azaz Jim (őt játssza Pratt, ha valaki nem jött volna rá) egyike az Avalon csillaghajó fedélzetén hibernálva utazó ötezer utasnak, akik a Homestead Társaság jóvoltából a Homestead II nevű kolóniára tartanak. Az út 120 évig tart, azonban hősünk mintegy 90 évvel előbb ébred. Pech…

Jimi bátyánk persze kezdetben próbálja visszahibernálni magát, de azt ebben a világban nem lehet. A hidat is jó lezárták, egyetlen társa pedig egy bárpultos, egy bizonyos Arthur (Michael Sheen), aki sajnos egy helyhez kötött robot, így nem túl szórakoztató partner a bajban. Szóval Jim némi szórakozás és mély depresszió, na meg egy majdnem öngyilkosság után rálel egy hibernált bombázóra, Aurorára. A hölgy író, egész kis videoblog sorozata van, amit Jim végignéz, elolvassa a könyveit is és szép lassan belahabarodik ebbe a fantazmagóriába, olyannyira, hogy pár napnyi dilemma után szabotálja Aurora hibernátorát és a nő felébred.

Innentől indul a romantikázás, amelyet végül az a kellemetlenség tör össze a leánykérés napján (ekkor már két évvel járunk Jim ébredése, és egy évvel Aurora ébredése után) a jó Arthur véletlen elmondja hősnőnknek, hogy ébredése nem véletlen. Eztán kitör a hepaj, amit egy újabb társ, Gus Macuso fedélzetmester (Laurence Fishburne) felébredése szakít meg. Szegény nem él sokáig, de elég ideig van a párossal ahhoz, hogy tisztázza: a hajó a katasztrófa szélére sodródott.

A történetet végül egy rövid kis akciózás, némi hősködés, életmentés és megbocsájtás zárja, majd Jim felajánlja Aurorának, hogy újra hibernálhat, hála Gus hátra hagyott hozzáférési kódjának. Hogy a hölgy él-e vele? Nem árulok zsákbamacskát: nem. Úgyhogy boldogan élnek az Avalon fedélzetén, amíg meg nem halnak.

the_passanger_sunrise.jpg

S boldogan éltek, míg meg nem...

Avalon, te csodás

Mielőtt belemennék a film alapvető dilemmájának elemzésébe, megírnám, mi az, ami kicsit végig csípte a csőröm. Az egész történet kiindulópontja az, hogy az Avalon elsüllyeszthetetlen… Vagyis, sérthetetlen. Sosem lehet baja a hibernátoroknak, sosem lehet baja a hajónak. Aztán mégis…

Na most, melyik az az eszement cég, ami 120 éves kolonizációs terve fektet be és erre a történelem során már kismilliószor megcáfolt tézisre alapoz? Titanic, Hindenbug, Apollo 13, Csernobil… Hahó! Bármi közbe jöhet! Erre még 120 év sem kell, elég pár nap, vagy perc. Milyen csúcszuper hajó az, ahol, ha megszólal a vészcsengő, a számítógép senkit sem ébreszt fel? Az egész problémát el lehetett volna hárítani azzal, ha az első vészjelzés esetén a megfelelő személyek felébrednek és kijavítják az amúgy láthatóan pofonegyszerűen kijavítható hibát.

Ja, hogy nem lehet újra hibernálni? Nos, talán nem csak egy robotdoki kellett volna a gyenguszra. Egy ekkora hajón simán be lehetett volna rendezni egy kisebb hibernációs központot, ráadásul láthatóan azért az automatizálás és a robotika terén is eléggé előrehaladott volt a társadalom, szóval akár még egy jobb robotra is rábízhatták volna a problémát.

Pont mint az Alien: Covenantban, ahol a kisebb dolgokat intézte a szintetikus Walter, de amikor beütött a krach, a számítógép, Anya máris ébresztette a legénységet. Persze nyilván a The Passengers el sem készült volna, ha így működik ebben a világban a dolgok, tehát jobb, ha elfogadjuk, hogy itt hisznek az elsüllyeszthetetlen hajóban. Ami azért mégsem annyira irreális, nemde?

A fura megmentő

Sok kritikában olvasom – és voltaképpen a film is ezt sulykolja, talán ezért is maradt meg ez –, hogy Jim meggyilkolta Aurorát, amikor felébresztette a hibernációból. Nos, én ezzel nem tudok maximálisan egyetérteni. Tény, hogy Jim bűnt követett el azzal, hogy saját igényei kielégítésére felébresztette a nőt. Mert azért ne legyenek tévképzeteink, nem Aurora jelleme miatt esett rá a választás, az már inkább csak az, ami megfogta. Bár Jimről is sokat elárult, hogy ezután nem élt vissza a helyzettel, nem erőltette rá magát a nőre és végig udvariasan viselkedett.

the_passengers_alone.jpg

A magány gyilkos ellenség lehet

Mert azért na, egy évnyi magány után tanúk nélkül kiszed egy bombázót a fridzsiderből… Hogy is mondjam, ezt kezelhette volna másképpen is, nagyon-nagyon másképpen. Csúnyán. Azt hiszem, az Index kritikájában olvastam, hogy Jim semmivel sem jobb, mint az a német ipse, aki huszonegynéhány éven át tartotta bezárva a lányát. Az a helyzet, hogy de, sokkal jobb Jim, mert a német ipse a Földön élt, emberek között, Jim egy űrhajón egyedül (ugye hallottunk már az enyhítő körülményekről?). És nem tartotta fogva Aurorát. Nem bánt vele rosszul, nem tett ellene semmit azon túl, hogy felébresztette.

Jim akár egy háremre való nőt is felébreszthetett volna szexrabszolgának, és bánhatott volna velük akárhogy, senki nem szólt volna bele. Senki nem vonhatta volna felelősségre, hiszen bárki, akinek ehhez joga lett volna, csak azután ébred, hogy Jim már rég meghalt. És ez egy fontos adalék. Igen, Jim bűnt követett el, de azért meglehetősen enyhítő körülmény az, amiben ő volt. Komolyan, tegyük a szívünkre a kezünket, és úgy állítsuk, hogy inkább leéljük az életünk egymagunk. Én magam a film nézése közben azt gondoltam, hogy nem is egy embert ébresztettem volna fel.

De nem is ez a lényeg, nem ezt akartam kihozni. Inkább azt, hogy Jim bűnös tettével megmentette Aurorát. Mert dobálózhatunk itt mi vagy ő, hogy meggyilkolta, de mire fel, amikor Aurora maga hiszi azt, hogy nem is élt igazán? Már a videoblogjából kiderül, hogy az apja nyomdokaiban lépdelt, de sosem érezte, hogy igazán tudna írni, mert az apukával ellentétben neki nincsenek történetei. Ő maga mondja, hogy a Földön nem találta a helyét, és a barátai videoüzenetében az egyik barátnője igazolja is ezt. Megjegyzem, nem lehetett valami szoros kötelék közte és a barátai között, ha csak úgy otthagyta őket.

És aztán? Mondhatnánk, hogy új életet kezdhetett volna a kolónián, de nem akart. Returjegye volt. Vázolja Jimnek: egy évig él a kolónián, aztán irány haza, egy olyan Földre, amit nem is ismer. Összegezzük tehát: Aurora a Földön nem élt teljes életet, olyannyira nem, hogy lelépett egy 120 éves útra. Az új világban nem akart új életet kezdeni, egy évvel később már indult volna vissza. A Földön meg nem kezdhet életet, hiszen azt sem tudhatja, milyen lesz a föld nagyjából 250 évvel később. Eleve milyen cél már ez? Egy ismeretlen világot két másikra akar felcserélni?

the_passengers_sex.jpg

Azért ne annak reményében üljetek le elé, hogy többet láthattok Jennifer Lawrence "tehetségéből"

Aurora nem élt, céltalanul ingázott ide-oda, csak ő csillagközi léptékben tette ezt. A barátai csak névlegesen voltak azok, ha képes volt úgy otthagyni őket a Földön. Családja sem volt. És nem is lehetett volna a Homestead II-n sem, hiszen eleve nem letelepülni ment oda. Látogató volt ott, így pedig az ember nem fog örök barátságokat kötni és családot alapítani. Legalábbis olyan ember nem, mint Aurora. Ő a Földön sem volt erre képes, amikor még úgy volt, hogy örökre ott marad, miért tenne ilyen irányú lépéseket egy olyan világban, ahol eleve nem akar maradni? És hogy lenne képes erre egy olyan Földön, amin idegennek számít?

Ez a nő nem élt, inkább ő volt a fuldokló. Vagyis inkább ő is fuldoklott, csak Jimmel ellentétben ő nem tudott róla. Céltalan lődörgéséből Jim ébresztette fel. Nem elvette az életét, megadta neki. Persze itt már a mesék habos-babos világába kell lépnünk és feltételeznünk, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak, de a romantikus filmek amúgy is ezzel a frázissal készülnek.

 

Feltehetjük persze a jogos kérdést, hogy milyen életet lehet élni egy űrhajón? Azt hiszem, az az űrhajótól függ. A Nostromóról tuti kivetettem volna magam az első légzsilipen, na de a film helyszínéül szolgáló Avalon minden volt, csak nem egy koszos, öreg tehervontató. Az Avalon egy luxushajó, aminek minden jóságához hozzáférhet Jim és Aurora. Azért itt az élet sem lehet rossz. Finom ételek, jó italok, hatalmas terek, szórakozási lehetőségek, és végül még az is kiderült, hogy egy kis „földet” is sikerült becsempészniük az űrhajóra. Mondhatjuk, hogy voltaképpen Aurora és Jim semmiben sem szenvedett hiányt, leszámítva az emberi társaságot. Meg talán a gyerekeket.

Nem véletlen

A film mottója az, hogy "nem véletlen ébredtünk fel". Nos, sok kritika felrótta, hogy ez a filmben el sem hangzik, ráadásul ez az, ami tévútra csalja az embert, mert emiatt vár valami misztikus dolgot. Hát igen, ha rejtélyt vár, akkor ez a mottó valóban nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, én azonban a magam faramuci, elvont módján nem kiáltanék hazugságot.

A "nem véletlen" szerintem itt inkább a sorsa értendő. Nem véletlen, hogy az az ember ébredt fel egy hiba miatt, akinek olyan céljai vannak, amit a hajón is teljesíthet. Jim csak egy házat akart építeni és újra fontosnak érezni magát, ehhez pedig csak egy társra volt szüksége. És nem véletlen, hogy Jim pont Aurora hibernátora előtt esett hanyatt az öngyilkosságból menekülve. Pont ama lány előtt, akinek életre volt szüksége. És nem véletlen, hogy pont Gus ébred fel, akinek hála Aurora olyan helyzetbe kerül, amiben megértheti Jimet. Hiszen Gus az, aki rávilágít, hogy baj van a hajóval, és ez indítja el hőseinket azon az úton, aminek a végén Aurora majdnem egyedül marad.

the_passengers_avalon.jpg

A látványra fogékonyak sem maradnak hoppon

Az egyedüllét lehetősége pedig olyannyira megijeszti a nőt, hogy akár ötezer embert is képes lenne feláldozni, hogy elkerülje. Ez az a pont, amikor megérti Jimet, amikor rájön, miért követett el gyilkosságot az ő kárára. Az már csak hab a tortán, hogy ezen a ponton Aurora körül minden lángol, hatalmas a hőség, vagyis képletesen tényleg itt következik be a halála, hogy aztán a lángokból Főnixként újra éledjen.

Gyerek vagy nem gyerek?

Sajnos a film erre már nem ment rá, de jogos kérdés, hogy gyereket vállalhattak-e? Alapjáraton logikus gondolat, hogy nem, mert hát na… Kilencven év volt hátra, vagyis még a gyerek is a hajón öregedne meg, és ebbe még sok dolgot be sem vontunk (alapvető emberi szükségletek ugye, mint például a szex). Ugyanakkor jól átgondolva, egy gyerkőc talán még beleférhetett. Hiszen egy embert tudtak hibernálni.

Szokatlan ötlet, de szokatlan körülmények között éltek. Felnevelnek egy gyereket, akit egy bizonyos kor elérése után hibernálnak, így valamilyen mód a jövőjük is biztosítva lenne. Lenne egy gyerek a Homestead II-n, valaki, aki emlékezne rájuk, és bizonyos értelemben így ők is elérték volna az új világot.

Happy End

Több helyen olvastam, hogy ebből a filmből akár pszicho-thriller, vagy horror is lehetett volna, amiben Aurora megkattan és kikészíti vagy üldözni kezdi Jimet, de én örülök, hogy nem ez lett. Manapság úgyis annyi a bánat és sötétség a filmekben, hogy néha kell a komédia és a happy end. Reális? Nem, de nem a realitás miatt ülök le filmeket nézni. A realitásból nekem általában elég az élet. A filmek, könyvek vagy videojátékok inkább szakítsanak ki abból.

A The Passengersnek valóban vannak hibái. Máshogy is be lehetett volna fejezni (ha én írom, Jim meghal a végén, és a zárókép az lett volna, hogy egy év elteltével Aurora készül felébreszteni egy újabb utazót). Máshogy is el lehetett volna készíteni. De én örülök, hogy végül ez lett. Megmutatta, hogy nem biztos, hogy az az élet az élet, amit élsz, és néha hagynod kell, hogy „megöljenek” azért, hogy új életet kezdhess. És végre a végén boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

Tömören: a The Passengers nem olyan rossz, mint ahogy azt lefestik. Éppen ellenkezőleg, jó film. Érdekes lehetőségeket boncolgat, amibe érdemes belegondolni, amibe érdemes beleképzelni magunkat. Emellett látványos, olyan szereplők vannak benne, akiket jó nézni (még ha nem is ez lesz karrierjük csúcsa, szerintem a lányokat nem zavarja Chris Pratt, és a fiúkat sem Jennifer Lawrence látványa), van itt akció is, és végre nem az a vége, hogy felmetszem az ereimet. Aki szereti ezt a mixet, annak érdemes ezt a filmet megnéznie.

  • Erősség: elgondolkodtató, érdekes, pozitív befejezés, Jennifer Lawrence még mindig szexi
  • Gyengeség: átgondolatlan sci-fi elemek, lehetne kicsit agyalgósabb is
  • SEBESSÉGI FOKOZAT: 8/10
2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lightspeed.blog.hu/api/trackback/id/tr8112606575

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lector Oris 2017.06.20. 13:17:29

Az Utazók egy különleges, ütős és értékes film. Nem mindenki érti meg és nem mindenki veszi észre, hogy mennyi szintje, jelentése, rétege van a történetnek, mely egyszerre szól szerelemről, önzésről, életről, halálról, önfeláldozásról és a leginkább szeretett ember iránti ragaszkodásról. Egyik oldalon akció-scifi, a másikon morális tanmese, miközben gyönyörű szerelmi történet is, az élet legnagyobb kérdéseinek boncolgatásával.

Zseniális az egész, a 2016 -os év legjobbja, ugyanakkor tény: nem mindenkinek való.

DirtyHarry 2017.06.21. 01:03:58

nagy potenciál volt a történetben, de nem lett kihasználva... 6/10

youtu.be/Gksxu-yeWcU