Lightspeed 3.0

"Az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyermekkor szellemét." - by Thomas Huxley

Alien: Covenant – A franchise sorsa most nem halál

2017. május 29. 16:14 - Dzséjt

alien_covenant_poster.jpgUgyan már egy hete, de én is eljutottam az Alien: Covenantre. A filmre, ami a Prometheus után egy kicsit sem érdekelt. A folytatásra/előzményre, ami a trailerek folyamán kezdte felkelteni az érdeklődésemet. Ridley Scott új filmjére, amitől nem tudtam, mit várjak. Egy sorozat új részére, ami 20 év után tért vissza rendesen a mozikba.

Sok kritika született már erről a filmről az elmúlt pár napban, kapott hideget, meleget; egyesek szerint rosszabb, mint a Prometheus, mások szerint az Aliens óta nem készült ilyen jó Alien-film. Nos, én ezt biztos nem fogom állítani, inkább azt mondom: a Prometheusnál jobban összerakott, de nem lett jobb az Alien3-nál és az Alien Resurrectionnél. De akárcsak Shaw kalandja, úgy Daniels túlélőtúrája is nagyjából egy szinten van azokkal.

Maratoni kritikám nem csak a film minőségére koncentrál, sőt sokkal több figyelmet fordítok a mélyelemzésre, az összefüggésekre, a sorozat többi részére gyakorolt hatásra, szóval aki belevág ebbe, az készüljön fel, hogy többről lesz szó, mint csak arról, hogy jó vagy rossz az Alien: Covenant.

És innentől spoileresen folytatom az irományt.

Bátraké a szerencse

Az Alien: Covenant mindenképpen egy bátor film. Ridley Scott 2017-ben képes volt egy olyan Alien-mozival előállni, ami sokkal inkább hajaz az 1979-es Alienre, mint eddig bármelyik folytatás, beleértve a Prometheust is. A Covenant lassú, nagyon lassú, hosszú idő eltelik, mire valami akcióhoz érünk. Ez egy olyan korszakban, ahol vannak, akik szerint a Rogue One: A Star Wars Story is unalmas, mert az első felében nem történik semmi, nagy bátorság.

Igen, a Rogue One-ban fél órát kell várni az első nagy akcióra, ez tényleg lassabb, mint mondjuk egy IQ-light Transformers, amiben öt perc után már húszperces bunyó van, vagy egy hasonlóan IQ-szegény Halálos irambanhoz képest, ahol egy percen belül olyan autós akciókat mutatnak, amik a fizika összes lehetséges törvényét elölről és hátulról is meghágják (írom ezt úgy, hogy ezeket a filmeket is szeretem). Az Alien: Covenantban viszont majdnem egy órát kell várni addig, amíg megszületik az első neomorph, és másfél órát, mire először lecsap a klasszikus xenomorph.

Eme két esemény között pedig csak a neomorph-okkal történő rövid, de intenzív akció van, semmi más, ami mozgalmas lenne. Persze az utolsó két akciószekvencia (először a rakodóhajón, aztán a Covenanton) bőven kárpótol minket, de még ezek sem olyan pergősek, mint mondjuk az Aliens puskaporos jelenetei.

Ridley Scott tehát egy rendkívül lassú filmet épített fel, aminek első szakasza kőkeményen a hangulatteremtésre és a karakterek megismerésére gyúr, aztán pedig olyan témákat kezd el párbeszédeken és kissé szürreális, absztrakt vagy homoerotikus jeleneteken át ábrázolni, amiket már a Prometheusban és a Blade Runnerben is feszegetett, azaz az alkotás lehetőségeit, az ember isteni mivoltát és a létezés kérdését.

Érzésem szerint ez az, ami az emberek gyomrát megfekszi az Alien: Covenanttal kapcsolatban – egyebek mellett, mert azért nyilván van más is, de arról később. Sajnos vagy sem, 1986 óta várja mindenki az Aliens megismétlődését. Ez ellen én sem tiltakoznék, ugyanakkor tény, hogy ennek a franchise-nak nem az akció a kiindulópontja, hanem a szürreális horror, így a Covenant egy percében több van az Alien szellemiségéből, mint James Cameron egész filmjében. Persze az nyilván szórakoztatóbb, és némileg jobban összerakott is.

Ez a film az elmélkedésről, a frusztrációról és az ismeretlen fenyegetésről szól. Utóbbi esetében nem csak az idegenre magára gondolok, hanem az emberiségre, Davidre és a világűrre is. Mindezt olyan hangulatba csavarva, ami az Alient és a Prometheust is körüllengte: az ismeretlen, az idegen és a halál frusztráló, fullasztó egyvelege. Ha az ember képes elfogadni, hogy ez a film nem olcsó és kiszámítható ijesztgetéssel operál, hanem egy folytonos, kényelmetlen és nyomasztó hangulattal, s egy olyan gondolatvilággal, ami rémisztőbb, mint maga a xenomorph, akkor élvezheti is. Ha csak akcióorgiát vár, akkor be se üljön rá.

Stabilan összerakva

A film jól lett összerakva. A Prometheus egyik nagy baja az volt, hogy rosszul vágták meg, fontos információk kerültek ki, miközben olyan jeleneteket helyeztek időben hátrébb, amik le sem tagadhatják, hogy előrébb játszódtak. Mégpedig azért nem, mert korábban látványosan elhalálozott szereplők tűntek fel bennük.

A Covenantban nincs feltámadás, sem karakterek rejtélyes eltűnése, Scott stabilan tartja szereplőit és az idővonalat sem rúgja fel felesleges hatásvadászat okán. Apropó, a szereplők sokkal szerethetőbbek és érthetőbbek, mint bárki a Prometheusban. Persze itt is el kell játszani, hogy idegen világra védőruha nélkül szállnak le – úgy tűnik, Ripley kora előtt meglehetősen alacsony volt az IQ szint –, de ezek legalább nem egy egybillió dolláros kutatóküldetés tagjai, csak csillagközi buszsofőrök.

alien_covenant_crew.jpg

A USCSS Covenant legénysége

Jó ötlet volt párokat alkotni, ez ad egyfajta kötődést, noha sajnos Scott megint túl sok karaktert halmozott fel, így végső soron nehéz követni, ki kihez kapcsolódik. Persze nem is kell mindenkivel foglalkozni, elég a kiemelt szereplőkkel. Közülük Daniels (Katherine Waterston) jobban megfogott, mint Shaw, bár azzal, hogy már a film elején elveszti a férjét, lényegében leválasztották a legénységről, és ez végig érződik is. Daniels elkülönül, a film végéig mélabús. Kicsit olyan karakter, aki egy lépésre van a lelki összeomlástól, de azt az egy lépést makacsul nem hajlandó megtenni. Ez szimpatikussá teszi.

Kellemes meglepetés volt az új kapitány, Oram (Billy Crudup). Féltem, hogy ő lesz a szokásos bizonyítani vágyó ostoba karakter, aki a fasza csávó helyére lépett, de végig nagyon emberségesen viselkedett, a döntései is érthetőek voltak és képes volt elismerni, ha rossz döntést hozott. Nem volt alkalmas kapitánynak, de idővel – a felesége támogatásával – jó vezető lett volna. Nekem talán a legszimpatikusabb figura volt a Covenant legénységéből.

Emellett még bírtam Tennessee-t (Danny McBride) és valamiért nagyon bejött Rosenthal (Tess Haubrich), pedig ő aztán tényleg csak egy noname figura volt a háttérben. De az abszolút kedvenc Walter és David lett, a két Pinocchio – róluk mindjárt részletesebben megemlékezem.

A film zenei anyagát némileg gyengébbnek tartom a Prometheusnál, sőt Jed Kurzel az Alien, az Aliens és az Alien3 zenéjénél is gyengébbet alkotott, méghozzá azért, mert főleg a Prometheusból és az Alienből építkezett. Kellemes a csengése, és remekül megidézi eme két filmet, ugyanakkor nem tudott önálló, maradandó témákat alkotnia magához a Covenanthoz. Van egy-két taktus, ami megmarad az emberben, de ezeket is elnyomják az ismerős motívumok.

Látvány tekintetében nem lehet a filmre panasz. Mondjuk a xenomorph CGI-megvalósítása fura, de itt sem igazán az animáció minőségével van a gond, hanem azzal, hogy így még nem nagyon láttuk az alieneket. Persze volt már szerencsénk megcsodálni őket teljes alakban, de ennyire felegyenesedett, gyors mozgással és ilyen sokszor nem igazán. Nekem szokatlansága ellenére tetszett, meglehetősen nyersek és brutálisak voltak, ráadásul azok a villám sebességű ragadozóknak bizonyultak, amiknek mindig is képzeltem őket.

A látványt amúgy már csak azért is szívesen méltatom, mert a Covenant kevesebb pénzből készült, mint a Prometheus. Míg utóbbira 130 milliót adott a 20th Century Fox, előbbire már csak 97 milliót szántak, ez viszont nem látszik meg a filmen. Persze nyilván sokat tudtak spórolni azon, hogy az LV-223-mal ellentétben a Mérnökök bolygóját a szabadban is felvehették, nem kellett díszletet építeni.

alien_covenant_ship.jpg

A USCSS Covenant teljes pompájában

Igazán komoly hibát csak egyet tudnék felróni: a film végét A Covenanton játszódó utolsó szakasz nagyon összecsapott és érzésem szerint inkább csak a rajongók kedvéért tették bele. Nehogy már sziszegjenek, mert a xenomorph keveset szerepelt. Emiatt enyhén szólva sem tiszta, hogy a bánatba került az idegen a Covenant fedélzetére. Oké, az világos, hogy Lopé-ból (Demián Bichir) kelt ki, de mikor fertőződött meg? Az egyik lehetőség szerint akkor, amikor pár pillanatra rácuppant az arctámadó, ami nem feltétlen kizárt, de az eddigi filmek tükrében minimum furcsa. A másik lehetőség az, hogy David felcsempészett arctámadói egyikét kiköltötte, és az fertőzte meg Lopé-t. Akárhogy is, ezt azért körültekintőbben is elintézhette volna Scott. Az az utolsó mészárlás és szaladgálás nem feltétlen kellett volna, vagy ha már beleszuszakolták, kicsit jobban átgondolhatták volna.

Ugyanez igaz a végső csavarra is, ami esetében sajnos nem tisztázott, hogy most akkor David ment fel teljes testi valójában, vagy a harc után csak áttöltötte a tudatát Walterba. Hogy kiszámítható volt, az nem zavart, szerencsére a készítők nem akartak ezzel hülyére venni, egy percig sem titkolták, hogy valójában David van ott (csak gondoljunk arra, hogy amikor a xenomorph elszabadul, hős mikrobink halványan elmosolyodik, de a mozgásából már akkor kiderült, hogy az David, amikor fut a mentőhajó felé).

Álmodnak az androidok!

Akárcsak a Prometheusban, úgy az Alien: Covenantban is Michael Fassbender vitte a hátán a filmet, ráadásul ezúttal kettős szerepben. Bár a filmekben újdonság, a kánonban nem ez az első eset, hogy azonos arcú androidok kerülnek elő, viszont az első eset, hogy nem ugyanúgy hívják őket. Persze érthető, fura lenne egy David 8 és egy David 9, nehéz lenne követni, éppen kihez szólnak.

Először is, nagy pacsi Fassbendernek, amiért képes volt két teljesen eltérő figurát megalkotni. Davidet remekül továbbformálta, a madzagjaitól megfosztott, életre kelt Pinocchiót, aki már maga is alkotni akar. Illetve Waltert, aki megmaradt a vezetékeken lógó fabábunak. A két figura bár egyazon arcon osztozkodik, mozgásában, hangjában és viselkedésében is eltér.

A Prometheuus kritikámban említettem, hogy David talán túlságosan is emberi lett, így valamikor eme film és az Aliens között talán elkezdte ez zavarni az embereket, emiatt kaphattak a későbbi androidok viselkedés gátlókat. Nos, egyvalamiben tévedtem: a lebutított modelleket már a David 8-as után fejleszteni kezdték, s Walter egyike ezen példányoknak.

Persze felmerülhet a kérdés, hogy akkor mi a helyzet Ash-sel, de ne feledjük, hogy Bishop első sorban arról beszélt, hogy képtelen szándékosan vagy mulasztással ártani az embernek. Ash, akárcsak David még tudta bántani az embert, és az az érzésem, hogy ha úgy alakul, Walter is képes lenne kárt okozni egy emberben. Viszont Ash, mint ahogy Walter, csak szolgálta az embert, alkotásvágy benne sem nagyon akadt.

Felmerülhet, hogy mi lehetett David célja azzal, hogy legyilkolta a Mérnököket. Nos, ha emlékeztek, a Prometheusban ezt mondja: „ahhoz, hogy alkossunk, előtte néha rombolni kell.” És David ezt tette. Az alkotási vágy már az előzményben elkapta, kísérletezni kezdett Halloway-jel, és van egy olyan sanda gyanúm, hogy senkinek sem árulta el, mi növekszik Shaw-ban – persze ez sajnos nincs benne a filmben, de csak ezzel tudom magyarázni, hogy miért nem érdekelt senkit a lény (mondjuk az, hogy Shaw nyakig véresen jelent meg és ez sem érdekelt senkit, még így sincs megmagyarázva, szóval tök mindegy).

Akárhogy is, David az LV-223-on elég információt szerzett a Mérnök hajóból ahhoz, hogy tudja: szerves anyagra lesz szüksége a fekete kemikália (hivatalos nevén A0-3959X.91 – 15-ös kemikália) használatához. Hogy miért nem a Földet vette célba? Szerintem azért, mert az emberiségen már az alkotását szeretné tesztelni, másrészt a Mérnökök talán jobban a bögyében vannak, és most nem csak arra gondolok, hogy az egyik letépte a fejét.

David lenézi az embert, méltatlannak találja a létezésre, hiszen az ember meghal, és mint kiderült, a Mérnökök is halandóak. A Prometheusban van is egy ezzel kapcsolatos lesújtó megjegyzése, amikor a fej szétrobban. Gondoljuk csak bele: ha az embert méltatlannak találja a létezésre, mit gondolhat azokról, akik megteremtettek minket? Szóval először inkább a mi teremtőinket pusztítja el, aztán majd jöhetünk mi, a szülők, akiknek egyúttal a saját gyermekeit, a xenomorph-okat is megmutathatja, mintegy reprezentálva, hogy felülmúlt minket.

Hogy ez nagyon emberi? Nos, David már meglehetősen emberi a Covenantban. Hogy az őrülete valódi-e vagy csak programhiba, azt nem lehet megmondani, hiszen ehhez először konkrét választ kéne tudni adni arra a kérdésre, hogy mitől számít valami élőnek. De egy biztos, David nagyszerűen szimulálja az embert, és ez esetben a mi sztenderdjeink szerint az őrült embert. Hogy mennyire tökéletesen, az a testvérén, Walteren szűrhető le, aki bár szintén nagyon emberien viselkedik, érezhetően visszafogottabb, távolságtartóbb, mint David. Érezhető, hogy kevésbé független, és ezt maga is kihangsúlyozza azzal, hogy ő a szolgálat mellett elkötelezett.

A két mesterséges személy közötti különbséget a furulyázós jelenet írja le a legjobban. Meglehetősen szokatlan jelenetsor, az tény, de a homoerotikus kicsengésen túl benne van, hogy mennyire másképpen fogják fel ugyanazt a dolgot. Mindkettő képes a tanulásra, mindkettő látja a zenében a szépséget, ugyanakkor Walter ennél többet nem akar. Ezzel szemben David szeretne alkotni, valami újat teremteni. Ironikus, hogy erre képtelen, hiszen mindig csak már létező zenét játszik. Az első és egyetlen alkotása a xenomorph, de még ez sem teljesen a sajátja, hiszen idegen lények eszközeit és tudását kellett használnia, és amit teremtett, ahhoz hasonlót a fekete kemikália már két ízben is létrehozott.

S van még egy jelenet, ami nagyon tetszett, ami rámutat arra, hogy Daviddel mekkora gond van. Idézi az Ozymandias utolsó sorát, de tévesen abban a hitben él, hogy Byron alkotta. Egy gép, akit ennyire érdekel a művészet, ekkorát nem tévedhet, pláne úgy, hogy éveket töltött el a Prometheus adatbankját bújva. Walter kijavítja, és rávilágít, hogy egyetlen hibás gondolat is felboríthatja az egész elképzelést. Ez egyrészt nagyon emberi, mármint az, hogy David hibás tudás alapján hibás következtetésre jutott. Másrészt rendkívül elegánsan mutat rá, hogy David őrült vagy hibás.

alien_covenant_david_weyland.jpg

Alkotó és alkotása, apa és fia

De mitől kattanhatott be? Érzésem szerint a magánytól. David a Prometheusban leginkább egy kisgyereknek tűnik, aki szomjazik a tudásra, amit meg is szerez, de erkölcsi iránymutató nélkül. Az egyetlen, aki úgyszólván neveli, az Peter Weyland (Guy Pearce), aki sok minden, de nem erkölcsös figura, ráadásul retteg a haláltól. Ezért is mesés a Covenant nyitánya, amiben Weyland (ezer hála, hogy szerepel a filmben, mert megdobta a karaktert; végre nem egy gyenge vénembert látok a rettegett Társaság atyja szerepében) és David beszélgetnek. Hamar kiütközik, hogy mi a hiba Davidben és mi Weylandban. Utóbbi először megtanítja a felsőbbrendűségre az androidot, majd közvetlen ezután véletlenül rávilágít saját gyengeségére, azaz a halandóságára, rávezetve Davidet arra, hogy mesterséges személyként ő halhatatlan, így valójában ő a felsőbbrendű. Ugyanakkor Weyland azt is megmutatja, hogy minden felsőbbrendűsége ellenére David csak egy szolga, s ezzel valószínűleg heveny ellenérzést váltott ki a robotból.

Ezt követően David kontrollálatlanul, rossz erkölcsi útmutatóval a tarsolyában szívta magába a tudást a Prometheus két éves útja alatt, s felsőbbrendűsége ki is ütközik rajta: igen lekicsinylően beszél az emberekkel, különösen a vele folyton bunkózó Holloway-jel. Aztán újra egyedül marad tíz évre (miután megölte Shaw-t), ami alatt még inkább eldeformálódhatott a digitális lelke.

Mindez tulajdonképpen egy dologból indult ki: Davidet emberire tervezték. Vele szemben Waltert vagy például Ash-t szolgálatra. Persze az sem mindegy, hogy kit szolgálnak. Walter a Covenant legénységét, Ash a Weyland-Yutanit. És ezzel máris jöhet a kérdés: rossz-e az a gép, amit rossz célra használnak? Ash rendkívül fejlett volt, csodálta a lényt, de ha nem arra programozzák, hogy a Társaságot szolgálja, vajon akkor is feláldozza a legénységet? Walter és Ash képes elérni azt a függetlenséget, amit David vagy Call? Ez az a kérdés, amit a Covenant Daviddel és Walterral feszeget.

Mert vajon Walter tényleg szeretetből lógott Daniels mellett vagy csak a programja döntött úgy, hogy mivel a nő elvesztette a férjét, sebezhetőbb, így nagyobb védelemre szorul? Mert ha az előbbi a válasz, akkor Walter semmivel sem gépiesebb, mint David, és ennek függvényében Ash is lehet rossz. Sajnos persze a film nem ad erre a kérdésre választ, pláne úgy nem, hogy Waltert kivonták a képletből. Viszont nem is feladata ez, Scott egyetlen célja a kérdés feltevése és a lehetőségek körbejárása volt, amit meglehetősen jól megtett.

Shaw sorsa

Egy ismerősömnek a következőt fogalmaztam meg: a Covenant szereplőiből bárkit jobban bírok, mint a Prometheus szereplőinek nagy többségét, és a Prometheus karakterei közül még a legutolsó noname szereplőt is jobban kedvelem, mint Shaw-t. Ahogy az előzményt körüljáró kritikámban leírtam, számomra Shaw egy rendkívül unszimpatikus nő. Egy elvakult fanatikus, akitől én igyekeznék a lehető legtávolabb kerülni.

Ennek ellenére nem kívántam neki azt a sorsot, ami jutott, de mégis, ez a sors az, ami méltó egy Alien-filmhez. Mert valljuk be, itt sosincs happy end, sosem kaphatja meg valaki azt, amit remél. Ripley megmenekül a Nostromóról, de sosem jut haza (a Földre nem tér vissza, a családját elvesztette). Megment egy kislányt, aki végül mégis meghal. A halálba viszi a dögöket, de még onnan is visszarángatják.

Shaw sorsa hasonló, csak gyorsabban rövidre zárták, és a vége legalább olyan groteszk. A jó doktornő választ akart arra a kérdésre, miért akarták a Mérnökök elpusztítani az általuk teremtett emberiséget. Választ azonban nem kaphatott, mert David megölte. Ironikus, hogy ahogy az a The Crossing című rövidfilmből kiderül (lásd fent), Shaw maga rakta össze saját hóhérját.

És végül a hithű Shaw lett minden xenomorph ős-ős-ősanyja. A nő, aki anno meddő volt az univerzum egyik legveszedelmesebb teremtményének adott életet. Persze azért a xenomorph-ig hosszú út vezetett, de a kezdet részben Shaw volt. S ez bizony groteszk.

Pláne az, amikor megmutatják, hogy David mivé változtatta. Az a genetikai szörnyszülött legalább olyan ocsmány látvány, mint Ripley 7, akit Ripley 8 küld a túlvilágra a többi klónnal együtt. Ezzel pedig tulajdonképpen párhuzamot vonhatunk Ripley és Shaw között, mert mindkét nő végül valamilyen módon egy genetikai korcs lett és a xenomorph-ok anyja. Csak Ripley 8 kicsit életképesebb volt.

Született xenomorph

Persze kit érdekelnek az androidok vagy az emberek, hiszen ez egy Alien-film, lássuk hát őt magát. Nos, arra bizony sokat kell várni, ahogy fent is jeleztem, laza másfél óra telik el, mire vért ont, és nagyjából öt perccel azelőtt született játékidő szerint. Tehát az, aki a klasszikus szörnyeteg miatt ül be a filmre, az csalódni fog, már ha nincs annak tudatában, hogy az eredeti filmben is több mint egy óra telik el, mire a lény teljes valójában tiszteletét teszi a vásznon. Sőt az Aliensben is legalább egy órát kell erre várni (a bővített változatban egy és egy negyed órát).

alien_covenant_neomorph.jpg

A neomorph semmivel sem barátságosabb a xenomorph-nál

Persze nyilván 2017-ben ennyit húzni az időt nem fair, de mint írtam, ez egy bátor film. Addig persze azért gyönyörködhetünk a neomorph-ban, ami nem olyan dögös, mint a tesója, de még mindig jobban fest, mint a deacon. Illetve nem jobban, csak nincs meg az a béna második állkapcsa, és ez nagy erény.

De kit érdekel a neomorph, amikor van egy (kettő) xenomorph? Ja, hogy a tökéletes organizmust David teremtette meg? Hogy mi? Na igen, elhiszem, hogy ez sokaknál kiveri a biztosítékot. Bevallom – ahogy azt a Prometheus kritikámban is jeleztem –, én is ódzkodtam a lények eredetének megmagyarázásától. De a Covenant magyarázata minden várakozásomat (bajsejtelmemet) felülmúlta. Konkrétan én azt vizionáltam, hogy a xenomorph-ok csak a Mérnökök vegyi fegyvere, amikbe az emberiség (újra) véletlen belebotlik a Mérnökök bolygóján, aztán ennyi. Ehhez képest hogyan csavarták meg? A xenomorph a Mérnökök teremtményének a teremtményének a teremtménye. Egy hosszú lánc végterméke, aminek elején az istent játszó, ámbár talán jóságos idegenek állnak, akik meg akarták óvni a galaxist szörnyeteg gyermekeiktől, a végén pedig a ténylegesen szörnyeteg „dédunokák”, amik talán kiirtják majd a galaxist.

Az egész sorozatra vetítve valahol ironikus, hogy a Weyland-Yutani Társaság valami olyat akar megszerezni, ami szegről-végről az ő termékük. Hiszen Davidet a Weyland Társaság hozta létre. Hogy ez elvesz a misztikumból? Hogy már megint az ember a ludas? Nos, igen is meg nem is.

Csak gondoljuk végig. Ha a xenókat az ember érdemének tekintjük csak azért, mert Davidet is az ember teremtette, akkor nyugodtan tekinthetnénk a Mérnökök érdemének is. Hiszen ha az úton visszafelé továbblépünk, őket találjuk meg. Az ember teremtette Davidet, de az embert a Mérnökök alkották meg. Mi az ő termékük vagyunk, így ugyanolyan közvetett módon a xenomorph is az övék. Tulajdonképpen minden az övék: az ember, az android, a hammerpede, a trilobite, a deakon, a neomorph, a xenomorph, de még a newborn és Ripley 8 is. És ehhez még vegyük hozzá, hogy David a Mérnökök tudását, eszközeit és anyagát (fekete kemikália) használta, az ő bolygójukon, az ő élővilágukon kísérletezve. A xenomorph a Mérnökökhöz sokkal több szálon kapcsolódik, mint az emberekhez, jóllehet utóbbi komponens sem elhanyagolható.

Más szemszögből nézve pedig abszolút nem a Mérnököké, nem is az emberé. David, egy android alkotta meg a fajt. Példával élve, ha a gyerek megteremt valamit, azt nem a szülei alkották. Az Ozymandiast Percy Bysshe Shelley alkotta, nem az apja, Sir Timothy Shelley, és pláne nem a nagyapja, Sir Bysshe Shelley. Ezen a vonalon, mint alkotóknak, az emberiségnek és a Mérnököknek közük nincs a xenomorph-okhoz.

Ez a kettőség máris egy olyan csavar, ami nekem őszintén szólva, nagyon bejön. Igazán érdekes és több szempontból vizsgálható koncepció, de most térjünk rá egy újabb szemszögre, mégpedig arra a tényre, hogy az ősanyja a lényeknek Elizabeth Shaw volt. Persze nem közvetlen, ez megint olyasmi, amit észben kell tartani. A mutálódott Shaw és a végleges xenomorph között tíz év és megannyi mutáns teremtmény van. Tehát Shaw-nak és a xenomorph-nak annyi köze van egymáshoz, mint a homo sapiensnek ahhoz a halacskához, ami egy szép napon kimászott a vízből és az ember őse lett. Tartom valószínűnek, hogy ha valaki képes lenne egy xenomorph DNS-ét megvizsgálni, nem sok hasonlóságot találna az emberével.

alien_covenant_xenomorph.jpg

A tökéletes organizmus

Ugyanakkor a tény, hogy Shaw (egy elvakult fanatikus) az alienek ősanyja, meglehetősen bizarr. Nemcsak a nő sorsa miatt, hanem mert így bennük van az emberiség szelleme. Korábban a Prometheus kritikájában már ecseteltem azt az elképzelést, amely szerint a Mérnökök azért akarták kiirtani az embereket, mert mi magunk is szörnyetegek lettünk (pusztítjuk a bolygónkat, egymást), ezért úgyszólván meg akarták menteni az univerzumot tőlünk. Azzal, hogy a tervüket nem tudták véghezvinni, rászabadultunk a galaxisra, ahol máris igazoltuk a Mérnökök félelmét. Eleve elég pusztító faj vagyunk, hiszen hatalmas hajókon hordjuk el az ásványokat más bolygóról. Csak a Nostromón 20 millió tonnát vittek el a Thedusról. Hány hajó lehet, hányszor fordulnak azok? De akár a terraformálást is ide vehetem, vagy csak emlékezzünk arra, milyen állapotban van a Föld az Alien Resurrection idején.

Már ez elég lenne arra bármilyen idegen, civilizált fajnak hogy elrendelje a kiirtásunkat a galaxis érdekében. Erre most mit adnak ehhez hozzá? Hogy létrehoztunk egy lényt, ami a mi DNS-ünket felhasználva létrehozta a valaha létezett legveszélyesebb organizmust. Persze itt visszakanyarodhatunk oda, amit az elején ecseteltem, vagyis ez ugyanúgy a Mérnökök érdeme is, de ahogy a Prometheusból kiderült: ők is csak emberek. Minket csak a saját képmásukra teremtettek.

És van még valami: az alienek mindig is az emberi természet kifordult manifesztációi voltak. A káros, romboló hatásunk a környezetünkre, a szexualitásunk, a szaporodásunk, az agresszivitásunk, minden, ami jellemez minket, benne van ezekben a lényekben. Azzal, hogy az emberi DNS is hozzájárult e teremtmény megalkotásához, még mélyebb értelmet nyert mindez. Mintha az emberi lélek legsötétebb részei összeálltak és életre keltek volna egy szörnyetegben, ami kívül-belül a mi groteszk tükörképünk.

És mindez miért? Mert istent játszottunk. Elkövettük ugyanazt a hibát, amit a Mérnökök. Ők teremtettek egy szörnyet, azaz az embert. Mi pusztítani kezdtük alkotóinkat, és teremtettünk egy szörnyet, azaz Davidet. David pusztítani kezdett minket, és ő is teremtett egy szörnyet. A gyermek megismétli szülei hibáit újra, és újra, és újra. A farkába harapó kígyó esete. Az már csak hab a tortán, hogy a Mérnökök unokája (David) tömegpusztítást végzett köztük, míg az emberek unokája (xenomorph) meg közöttük végez tömegpusztítást. Vajon mi fogja megritkítani az androidok sorát?

De ez ugyanaz a lény?

A fentiek ellenére nem jelenthető ki biztosan, hogy a David által teremtett xenomorph (vagy ahogy rajongói körökben emlegetik, protomorph) ugyanannak a fajnak a tagja, ami az LV-426-on került közel hozzánk. Az Alien: Covenantban speciel nincs jele annak, hogy nem így lenne, de a Prometheusban és az Alienben van.

Előbbiben az edények kamrájában látható egy dombormű, rajta egy xenomorph-ra igencsak emlékeztető lénnyel. Az utóbbi filmben pedig az LV-426-on a Space Jockey már megkövült, ami évezredek vagy évmilliók alatt megy végbe, szóval a fedélzeten lévő idegen lények már jóval a Covenant előttről származhattak. Az Alien egy korai forgatókönyv-vázlatában azt írták, hogy a hajó 10 millió évvel a Nostromo érkezése előtt zuhant le vagy szállt le az LV-426-on.

Ez a két elem eme két filmben nagyon arra mutat, hogy a Mérnökök valamilyen módon már kapcsolatba léptek a xenomorph-okkal, sőt az a művészetükbe is beivódott. Ehhez még tegyük hozzá, hogy a Covenant könyvváltozatában David egyértelműen elmondja, hogy az alieneket a Mérnökök hozták létre, ő csak megpróbálja újraalkotni a fajt a saját maga módján, hozzátéve a neomorph és az emberi DNS-t.

alien_covenant_xenomorph_2.jpg

Sokaknak lesz még egy hasonló kép az utolsó pillanata az életben

Eme három elem jelzi, hogy a készítők nem feltétlen David érdemének akarták tulajdonítani a klasszikus szörnyeteg megteremtését. Ám a fentiek mégsem teszik biztossá, hogy David valóban csak újrakreálta a fajt. Ugyanis a fekete kemikália hatására is megkövültek a Mérnökök, szóval a film mutat alternatív megoldást az LV-426-on fosszilizálódott lényre. Könnyen lehet, hogy ott is elszabadult a kemikália, és az akkor még friss halott Mérnök ezért kövült meg. Így akár a Prometheus idején is odaérkezhetett a hajó.

Az alienes dombormű is inkább csak hajaz egy xenomorph-ra, ugyanakkor a deacon és a neomorph után a lény körvonalai már kevésbé egyediek. Így könnyen lehet, hogy csak egy xenomorph-ra hasonlító lényt ismertek a Mérnökök.

Ami pedig a könyvet illeti, nos, az meg nem kánon. A filmbe okkal nem került bele ez a szövegrész. Hogy mi ez az ok, azt nem tudni. Lehet, hogy Scott inkább a „David kreálta a szörnyet” vonalra tette le a voksát, és nem akarta már belekeverni a Mérnököket is – amivel amúgy a Prometheus-szálat mellékszállá silányítja, hiszen így nem lenne hatása az Alien-vonalra –, de az is lehet, hogy ezt az információt majd csak a folytatásban fogja ellőni.

Akárhogy is, hadd osszam meg az én elméletemet, amit pusztán a filmekre alapozok, s tulajdonképpen nem most, hanem még a Prometheus idején fogant meg, a Covenant csak árnyalta, új infókkal látta el. Elgondolásom szerint a Mérnökök ismerték az eredeti xenomorph-ot. Hogy ők alkották vagy természetes élőhelyükön találkoztak velük, az szinte mindegy, a lényeg, hogy ők is játszadozni kezdtek velük. Tenyésztették, alakították a fajt, s ebben a fekete kemikália nagy szerepet játszott, vagy eleve ezzel teremthették meg.

A fekete kemikália jellegzetes tulajdonsága ugyanis, hogy folyton valami olyasmit teremt, ami nagyon közel áll a xenomorph-hoz. Mindegyik lény agresszív, parazita életforma. A hammerpede vére savas, a deacon és a neomorph több fázisú életciklussal bír, és a végső forma eléréséhez egy eleven szervezet kell. Vagyis nagyon úgy tűnik, hogy a kemikália rendkívül adaptív módon mindig arra törekszik, hogy végül megteremtse a xenomorph-ot, mint végső formát, a tökéletes organizmust.

Szóval szerintem a Mérnökök felfedezték vagy megteremtették a lényt, majd David újra megteremtette, hozzáadva az emberi tényezőt. A nagy kérdés már csak az, hogy az LV-426-ról származó xenomorph-ok az eredeti példányok, vagy David „protomorph-jainak” leszármazottai. A fentiek tükrében, s mert így a Prometheus-szál szervesen kapcsolódna az Alien-szálhoz, az utóbbi elképzelés jobban tetszene. Ugyanakkor így is eltűnne az a sokakat zavaró tényező, vagyis az, hogy David alkotta a lényeket.

Körforgás

Ha már fentebb szóba jött a farkába harapó kígyó, nem mehetek el amellett szó nélkül, hogy az Alien: Covenantnak az egész Alien-franchise-ra vannak hatásai. Még inkább bizarr párhuzamai, méghozzá a negyedik résszel, az Alien Resurrectionnel. A Shaw-Ripley párhuzamot már fent kifejtettem, de az egész „teremtsünk xenomorph-ot” folyamatban is tetten érhető ez.

Kezdjük mindjárt Call-lal, az autonnal, aki egy android alkotta android, ergo kifordult módon a xenomorph testvére. De David voltaképpen csak egy extrém, példa nélküli eset, egy fekete bárány, így az alienek csak a Prometheus-szálon tekinthetőek az androidok gyermekének. Globálisan nézve az androidok gyermekei az autonok. Az érző, álmodó androidok. Lények, amik nagyon hasonlítanak Davidre, de míg David egy anomália, az autonok már általános jelenségek. És ezek a lények az emberek ellen fordultak, ahogy mi a Mérnökök ellen. Csak míg a Mérnököknek nem sikerült kiirtania minket, mi nagyrészt leszámoltunk az autonokkal. Most a Covenant tudatában képzeljük el, mi történhetett volna, ha mi is elbukunk. Milyen szörnyűséget teremthettek volna az autonok?

alien_call.jpg

David utódja

Aztán, az Alien Covenantben egy android akarja elpusztítani az embereket szörnyek által, míg az Alien Resurrectionben egy android akarja megmenteni az emberiséget ugyanazoktól a szörnyektől. Az az érzésem, hogy David és Call között remek beszélgetés zajlana le, hiszen a világnézetük meglehetősen ellentétes, ugyanakkor érzelmi szinten mindkét modell rendkívül fejlett.

Aztán itt van a génkísérlet és a hibridizáció. Ennek eredménye mindkét esetben egy teljesen új faj, ami ráadásul a gazdatest agóniájával és végül pusztulásával jön a világra. Az irónia ebben, hogy az AR-ben a xenomorph a szenvedő alany. És ez is egy plusz, mert kiderül, hogy mi annyira szörnyű teremtmények vagyunk, hogy még az univerzum legveszedelmesebb lényének is képesek voltunk fájdalmat okozni. Amihez már csak extra, hogy az „unokáinkról” van szó. És ez is igazolja a Mérnököket: ki kellett volna irtani minket, mert nálunk nagyobb sorscsapást nem biztos, hogy rá lehetne szabadítani a világra.

alien_resurrection_newborn_1.jpg

Majdnem négyszáz évvel David után az ember újraformálja a xenomorph-ok DNS-ét

És itt vissza is jön a franchise-ba az örök dilemma: melyik faj a rosszabb? Az ember vagy a xenomorph. Nos, a kérdés költőibb, mint valaha, hiszen a xenomorph-ban már ott az emberi DNS. Mégis, a fentiek tükrében talán még mindig ők a kisebbik rossz.

Apró kiigazítások

Neten olvastam pár dolgot, ami állítólag szembemegy a korábbi Alien-filmekkel. Nos, hadd ejtsek ezekről is pár szót. Az első, az arctámadó kérdése. Általánosan elfogadott tény, hogy az arctámadó nagyjából 24 óra alatt implantálta a petét Kane-be az Alienben, de több mint valószínű, hogy ennyi idő nem telt el.

Brett a javítási munkálatokat 17 órára becsülte, erre kontrázott rá Parker 25 órával, de ezt csak azért, hogy lustálkodva csinálhassák meg a Nostromót. Ezután Kane, Lambert és Dallas nem azonnal indult el. Még meg kellett várniuk a vihar elmúltát, beöltözni, aztán megtenni két kilométert nehéz, idegen terepen. A hajóba is fel kellett mászni, azt felderíteni, a csörlőrendszert összeszerelni, s végül Kane-nek leereszkedni a tojáskamrába. A szerelők jelentése és a tojás kinyílása között több óra is eltelhetett.

Mindezen túl Parker és Brett az idegen lény feltűnésével már valószínűleg nem akart annyira lustálkodni – ahogy beszélgetnek is arról, hogy mihamarább fel akarnak szállni, így nyilván 25 óránál gyorsabban röpképessé tették a Nostromót. Sőt még azt is tudjuk, hogy a javítási munkálatokat nem fejezték be teljesen. Ripley jelenti, mi van még hátra, csak a kapitányt ez nem érdekli, fel akar szállni. Szóval feltehető, hogy a Nostromo egy napot sem állt az LV-426-on.

Viszont még a bolygón volt, amikor Kane-ről levált az arctámadó, majd nem sokkal a felszállás után már ki is tört belőle az embrió. Szóval az, hogy Oramból is gyorsan előbújt a kicsi, annyira nem megy szembe az Aliennel, bár a vágás azt sugallja, hogy pillanatok teltek el. Ugyanakkor a filmben akár órák is eltelhettek, hiszen a vihar közben elvonult. Persze nyilván nem telt el tíz óra, de 1-2 óra belefér.

A gyors implantációra amúgy máshol is volt példa a sorozatban. Az Alien3-ban Ripley-t nagyon gyorsan megtermékenyíti az idegen (mindkét változatban). A tűz kitörésekor a mutatják a tomográfot, s akkor Ripley arcán ott a lény. Amikor a hibernátorát a számítógép belöki az EEV-be, már sehol sincs. Ha a Sulaco vészhelyzeti evakuálása nem egy napig tart, akkor az arctámadó Ripley-t pár perc alatt itt is megfertőzte (tulajdonképpen egy ponton a számítógép említi, hogy 20 másodperc múlva kilövi a mentőhajót, a következő snittben meg már nincs ott Ripley-n az arctámadó). Emellett a kutyából is gyorsan előbújhatott a lény, hiszen az EEV reggel 6 körül zuhant le, este 9-kor meg megszületett a runner.

Ugyanígy az Alien3-ban láthatjuk először, amint a mellkasrobbantó már az íves fejjel, lábbal és farokkal jön a világra (sőt karja már az Aliensben is van), szóval a Covenantban ez sem újdonság. Az Alien Resurrectionből pedig azt is tudjuk, hogy még a fejlődési idő is más és más lehet egyénenként, hiszen Purvisből (a könyv szerint pajzsmirigy problémák miatt) lassabban bújt elő a lény.

alien_3_runner.jpg

Nincs kőbe vésve, mennyire lehet kifejlett egy mellkasrobbantó

Ehhez még hozzátenném, hogy Kane esetében az arctámadó egy rendkívül extrém helyzetben cuppant rá áldozata arcára, hiszen a gazdaszervezet sisakját átmarva kitette azt és önmagát a bolygó embertelen körülményeinek. Ash-től tudjuk, hogy piszok alkalmazkodó lényekről van szó, képesek a környezetükhöz idomulni. Ki tudja, mit eredményezett az a tény, hogy egy ideig életre alkalmatlan környezetben kellett életben tartania a gazdatestet.

Jó úton

A Prometheus után nem voltam optimista a sorozat jövőjével kapcsolatban. Az Alien: Covenant némiképpen visszaadta ezt a reményt, noha a teljes megnyugvást akkor fogom csak megkapni, ha a Prometheus-szál végre hozzákapcsolódik az Alien-szálhoz, ami jelenleg még nagyon nem történt meg.  De most nyugodtan mondom azt, hogy az Alien: Covenant jó film lett. Akinek ennyi nem elég, az tényleg ne nézze meg. Aki számára a csak jó még nem számít leminősítésnek, az nyugodtan üljön be rá, mert érdekes, sajátságos és remekül idézi meg az 1979-es Alient. Van hangulata, jó karakterei, remek látványvilága, s néha még meglehetősen félelmetes is. Soha rosszabb Alien-filmet.

  • Erősség: hangulatos, érdekes a sztori, David és Walter kettőse páratlan
  • Gyengeség: a vége átgondoltabb is lehetne
  • SEBESSÉGI FOKOZAT: 7.5/10
komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lightspeed.blog.hu/api/trackback/id/tr3212548371

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

==T== 2017.05.30. 23:49:39

Nekem elég lesújtó a véleményem a filmről. A karakterek többsége pl. komplett idióta.

Elve milyen már midnenféle komolyabb felderítés meg szkafander nélkül leszállni egy ismeretlen bolygóra, meg csak úgy meghozni egy döntést a célállomás módosításáról, kockáztatva több ezer ember életét.

Miután rájönnek, hogy veszélyes a bolygó, nem marad egyben a csapat, hanem egyessével kóricálnak David épületében.

Az az ostoba kapitány miután rájön, hogy David mit tett, nem lövi szét azonnal, hanem még meg is kuksizza a tojásait.

Walter pedig szintetikusént ahelyett, hogy célirányosan a leggyorsabban végezne David-el, fölöslegesen elnyújtja a dolgot.

A pilótagyereknek (McBride) sem lett volan szabad lemennie a potenciálisan fertőzöttekért, még akkor sem, ha ott a csaja.

A bolygóról visszatérve nem várják meg karanténban, hogy kidrüljön fertzött-e valaki.

Meg Anya nem szúrja ki a David/Walter cserét.

Az meg valóban elég érdekes lesz, hogy hol fog kapcsolódni a két szál, hiszen az A4 szerint ugye miután Ripley az A3-ban megölte magát, átkutatták a galaxist, és Ripley pár vércseppjén kívül semmit nem találtak a lényekkel kapcsolatban.

Szóval még az is lehet, hogy David több száz év után fog felbukkanni, de addig kerít valahonnan még egy mérnök hajót és elhelyez rajta pár tojást.

Dzséjt · http://lightspeed.blog.hu 2017.05.31. 10:44:07

@==T==:
"Elve milyen már midnenféle komolyabb felderítés meg szkafander nélkül leszállni egy ismeretlen bolygóra, meg csak úgy meghozni egy döntést a célállomás módosításáról, kockáztatva több ezer ember életét."
A védőruha hiányát én is kifogásoltam, de úgy tűnik, ez már olyasmi, amivel meg kell békélnünk. Mondjuk nem teljesen idegen az univerzumtól, csak gondoljuk végig, hányszor kerültek már hőseink kontaktusba idegen fajjal minden védőruha nélkül. Ripley már simán megfertőzhette volna a fél univerzumot. :)
Oram döntésével én egyetértek. Eleve kockáztatnak, évek óta repülnek és még hét hátravan. És már halott az eredeti kapitány, plusz 47 telepes, a Covenant pedig megsérült. Bármikor meghalhatnak, semmi sem garantálja, hogy élve eljutnak az Origae-6-ra. Ehhez mérten egy kitérő (az utasok nem voltak veszélyben, a fent maradt legénység, vagy Anya önállóan még simán elvihette volna őket az eredeti célhoz) nem nagy kockázat.

"Miután rájönnek, hogy veszélyes a bolygó, nem marad egyben a csapat, hanem egyessével kóricálnak David épületében."
A Föld is veszélyes, akkor már nem mehetek sehová sem egyedül? David közölte velük, hogy ott biztonságban vannak és akkor még semmi okuk nem volt megkérdőjelezni a szavát. Akkor meg miért ne mehetnének egyedül akárhová? Ennyi erővel akkor Ripley miért egyedül ment el felkészíteni a Narcissust? A Nostromo veszélyesebb hely volt abban az időben? Vagy miért hagyta egyedül Nyuszit? Bishop miért egyedül ment ki? Ripley miért egyedül akarta megszerezni az EEV-t? Miért volt egyedül Bishop kihallgatásánál? A válasz mindig ugyanaz: akkor és ott az adott körülmények között biztonságosak voltak a körülmények. Semmi okuk nem volt arra, hogy csoportban járjanak pisilni (nem mintha számítana).

"Az az ostoba kapitány miután rájön, hogy David mit tett, nem lövi szét azonnal, hanem még meg is kuksizza a tojásait."
Mert nem katona, hanem egy zaklatott, a helyzet előtt értetlenül álló, választ csak Davidtől remélő civil? Ilyen az ember, ha nem a fotel biztonságából okoskodik utólag, nem minden tette a vulcani logika mintaképe. ;)

"Walter pedig szintetikusént ahelyett, hogy célirányosan a leggyorsabban végezne David-el, fölöslegesen elnyújtja a dolgot."
Talán mert David igencsak óvta magát, védekezett. Plusz ezek az androidok alapesetben sem éppen a célirányos pusztításról ismertek. Most azon túl, hogy a gyilkolásra teremtett Terminator is inkább dobálta a célpontját (T1), Ash sem éppen a leggyorsabb és legcélirányosabb módon próbált végezni Ripley-vel. Sőt határozottan emlékszem, hogy kicsit dobálta, majd egy újságot próbált legyömöszölni a torkán, miközben már az ajtóban kitörhette volna a nő nyakát. Ha Waltert kritizáljuk, tessék szépen Ash-t is. ;)

"A pilótagyereknek (McBride) sem lett volan szabad lemennie a potenciálisan fertőzöttekért, még akkor sem, ha ott a csaja."
Újfent csak az emberi természet. Ez ugyanaz a természet, aminek hála ha nincs Ripley, Dallas és Lambert azonnal beviszik Kane-t a hajóba.

"A bolygóról visszatérve nem várják meg karanténban, hogy kidrüljön fertzött-e valaki."
Honnan veszed, hogy nem vártak? Bár Davidtől (meg a két fertőzöttől) már tudták, hogy a fertőzés percek alatt látványosan jelentkezik, szóval ha bárki fertőzött lenne, élve vissza sem jutott volna a Covenantra. Az ilyen gyors lefolyású "betegségeknél" ez külön előny.

"Meg Anya nem szúrja ki a David/Walter cserét."
Miért is kellett volna kiszúrnia? Öt filmből eddig egy sem mutatta azt, hogy Anya ennyire önálló lenne (az Alienben még arra is képtelen, hogy meghatározza az idegen lény helyét), David ráadásul kapcsolatba sem lépett vele, aztán meg Tennessee lekapcsolta (David nyilván ezután vitte be a saját parancskódjait).

"Az meg valóban elég érdekes lesz, hogy hol fog kapcsolódni a két szál, hiszen az A4 szerint ugye miután Ripley az A3-ban megölte magát, átkutatták a galaxist, és Ripley pár vércseppjén kívül semmit nem találtak a lényekkel kapcsolatban.
Szóval még az is lehet, hogy David több száz év után fog felbukkanni, de addig kerít valahonnan még egy mérnök hajót és elhelyez rajta pár tojást."
He? Az egész galaxist? Rettenetesen túlbecsülöd az Alien-univerzumban az emberek képességét. Hogyan fésülhetnék át az egész galaxist, amikor még fény feletti sebességre is csak hibernáció mellett képesek? Az AR csak 277 évvel ezután játszódik, nem 2 millió évvel. Az Alien meg mindössze 18 évre van, szóval azt sem értem, hogyan bukkanhatna fel David több száz évvel ezután...

Brail Kast 2017.05.31. 19:35:36

Nekem tetszett a film, kezd osszeerni az Alien univerzum. Kivancsian varom a kovetkezo reszt.
süti beállítások módosítása