Lightspeed 3.0

"Az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyermekkor szellemét." - by Thomas Huxley

Alien Resurrection (Alien 4 – Feltámad a Halál)

2017. május 16. 17:21 - Dzséjt

alien_resurrection_poster.jpgElérkeztünk hát a nagyon sokáig utolsónak számító Alien-történethez. Mert ezután húsz éven át nem készült önálló Alien-film, és mert eztán a minőség drasztikus romlása, az univerzum tiprása és a sci-fi éra majdnem teljes elvetése következett be – remélhetőleg ezen majd szépít az Alien: Covenant.

Nos tehát, ugorjunk vissza húsz évet az időbe, 1997-be. Öt év telt el a kissé balhésan elkészült, megcsonkult, megrontott és se kritikailag, se rajongói körökben nem túl nagy népszerűségnek örvendő Alien3 óta. Ugyanakkor még ez a film sem teljesített rosszul (50 milliós büdzséjére 150 milliós bevételt hozott), szóval a 20th Century Fox mégis belevágott a negyedik részbe, amit természetesen ezúttal sem akart senki elkészíteni. Egyrészt David Giler és Walter Hill lezártnak tekintette Ripley és az idegenek történetét, másrészt a hátuk közepére sem kívánta azt a balhét, ami az előző film forgatását... Mit forgatását, az egész megvalósítását jellemezte. Ám a Fox rendíthetetlennek bizonyult, a pénz is jól jön, úgyhogy Giler és Hill újra összeültek, hogy negyedszerre is rázavarják a dögöket az emberiségre.

Gilerék ezúttal nem szöszöltek. Bár eljátszottak azzal a gondolattal, hogy az Alien3-at meg nem történté teszik azáltal, hogy Ripley csak álmodta, végül inkább felfogadták Joss Whedont (Firefly; Serenity; The AvengersAvengers: Age of Ultron), hogy írja meg a forgatókönyvet, amibe a klónozást is beleveszi. Whedon, aki egész jó mesélő vénával lett megáldva, meglepő megoldást választott: Nyuszi (Newt) klónja került a történet középpontjába. Elő is állt egy harmincoldalas szkripttel, ami ugyan állításuk szerint lenyűgözte a Fox fejeseit, eszük ágában sem volt Ripley nélkül Alien-filmet készíteni. Szóval Whedon újraírhatta a sztorit, hogy immár Ripley legyen a főhős. Érdekesség még, hogy Whedon öt különböző befejezést írt a filmhez, nem tudván, melyiket valósítanák meg. Ezek közül egyik-másik a Földön játszódott volna.

Szóval, a forgatókönyv, ha nem is minden zavar nélkül, de az előző részhez képest mindenképp könnyen állt össze. Már csak az volt a bibi, hogy Sigourney Weaver nem akar újra Ripley bőrébe bújni. Végül Whedon szkriptje győzte meg, meg a tény, hogy annyi pénzt fizetett neki a stúdió, hogy 1997-ben a legjobban kereső színésznő lett Hollywoodban - és ebben még nincs benne, hogy producerként a film bevételéből is jócskán részesült.

alien_resurrection_gedimans_xenomorph.jpg

Vajon ki tanulmányoz kit?

Lassan minden összeállt, már csak egy kérdés maradt: ki a túró legyen a rendező? A producerek újra egy ifjú titánt akartak megnyerni maguknak, aki újra más szellemben nyúlna a filmekhez. Lendületből európai szakira gondoltak. Első jelöltjük Danny Boyle (Trainspotting) volt, ám ő visszautasította a felkérést. Ekkor jelölték meg a francia Jean-Pierre Jeunet-t, aki a Kukorica gyermekeivel és a Delicatessennel lett híres-hírhedt horrorkörökben. Az ekkor még angolul sem beszélő Jeunet cefetül nem akart ezzel foglalkozni, és voltaképpen csak egy kalandnak tartotta. Viszont ő megkapta azt, amit Fincher nem: szabad kezet. Jeunet pedig, ha már elfogadta, és ha már szereti a kalandokat, akkor ki is használta ezt.

Az operatőri posztra bekérte Darius Khondji-t (A Hetedik), vágónak Hervé Schneid-t (Delicatessen), illetve Pitof-ot (Delicatessen) speciális effektusi munkára. Jeunet, mivel nem akart francia filmet csinálni (ennek ellenére a hatás kézzel fogható), alaposan áttanulmányozta kollégáival az amerikai filmeket, illetve belemélyedtek az előző három Alien-filmbe is. Lenyűgözte őket Scott műve, de mivel az akkori (és a mai) sikerfilmek akciódúsak voltak, úgy döntöttek, hogy az Aliens mintáját követik, és sci-fi-akció-horrort kotyvasztanak. Jeunet-nek ezenfelül szándékában állt humort adni a történethez (amihez remek asszisztens volt Whedon amúgy sem humortalan scriptje). A stáb állt, a színészek, élükön Sigorney Weaverrel, a producerek pedig majdnem mindenre rábólintottak, amit Jeunet kitalált, így hát a film forgatásra készen állt. Ezúttal azonban nem Londonban, hanem Los Angelesben, mivel Weaver nem akart elszakadni a családjától. Ennyit számít a neve ebben a franchise-ban. Nézzük hát a filmet.

Innentől spoiler!

Vissza a jövőbe

Kétszáz évvel járunk azután, hogy a Fiorina „Fury” 161 büntetőtelepet lezárták és az őrszemélyzetet "visszavonták". Ellen Ripley halott. A Weyland-Yutani Társaság a változó világnak hála tönkrement, darabkáit felvásárolta a z Egyesült Rendszerek és a Wal-Mart. Az LV-426 pedig lakhatatlanná vált. Az idegenek eltűntek az emberlakta világokról, tehát Ripley győzelmet aratott. Vagy mégsem?

Az Egyesült Rendszerek orvosi kutatóhajóján, a USM Aurigán Dr. Mason Wren (J.E. Freeman) vezetésével egy tudós csapat a Fury 161-ről (a filmben és a könyvben valamiért 16-ot mondanak) szerzett vérminták alapján sikeresen klónozza Ripley-t és a benne lévő királynőt. Persze nem állnak meg itt. Az egyszerű másolás helyett genetikai fúziót hajtanak végre, így hét borzalmas mutáns után létrejön Ripley 8. A teremtmény messze nem egyszerű ember. Rendkívül gyorsan megnő, és legalább ilyen tempóban regenerálódik. Ösztönei olyan fejlettek, mint az idegeneké, agressziója és ereje meghaladja az emberekét. Vére pedig enyhén savas.

Az orvosok kioperálják belőle a királynőt, akit aztán karámba zárva felnevelnek. Eközben az Aurigára érkezik a Betty legénysége. A kutatást felügyelő Perez tábornok (Dan Hedaya) őket bízta meg azzal, hogy raboljanak el néhány civilt, akik keltetőként működhetnek közre a kísérletekben. Mialatt Elgyn (Michael Wincott) csapata a hajón vendégeskedik, az idegenek kikelnek és felnőnek. Azt azonban senki sem tudja, hogy a Betty-vel egy terrorista is a fedélzetre jutott a szemrevaló Annalee Call (Winona Ryder) képében. A nő egyetlen vágya Ripley és ezáltal az idegenek elpusztítása, ám rendesen elkésett, ráadásul még el is fogják.

Míg Callt és a Betty legénységét Wren megkísérli felelősségre vonni, az időközben felnevelt fészekaljnyi alien magas intelligenciáról téve tanúbizonyságot megszökik és hamar rendet tesz az Auriga fedélzetén. Végül csak a Betty legénysége, Wren, a USM egy katona, azaz Distephano (Raymond Cruz), Ripley 8 valamint egy szerencsétlen civil, Purvis (Leland Orser) marad talpon, de nekik sincs végtelen idejük, mert az Auriga bizony hazafelé tart a Földre, az idegenek pedig bizony szaporodnak, vadásznak és mutálódnak.

alien_resurrection_ripley_call.jpg

Hogy mennyire szürreális ez a film, azt mi sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy ezen a képen egyetlen embert sem látni.

Ez tehát a sztori, hellyel-közzel dióhéjban. Nem túl csavaros, voltaképpen a Jurassic Park mintáját követi. Szereplők A-pontból C-be futnak B érintésével, majd megküzdenek a főbestiával, és végül boldogan távoznak azok, akik még élnek.

Prekoncepciók

Nos, ezzel a filmmel nekem eléggé furán indult a kapcsolatom. Ez volt az első Alien-film, amit már vártam (a ’86-os Aliensnél még egy éves sem voltam, és azért ilyen korán nem kezdtem a horrofilmezést, a ’92-es Alien3-nál pedig nem tudtam arról, hogy az Aliensnek van egyáltalán előzménye, illetve utózmánya). A trailert a Cinema című, azóta megboldogult TV3-as műsorban láttam (párja az HBO-n futó Mozi, mozi, mozi volt), és hát nem kicsit örültem, hogy milyen csodásan megmutatják benne a dögöket, lesz új űrhajó, bazi nagy lézerfegyverek és persze királynő. Ez utóbbival kapcsolatban iszonyúra vártam egy hasonló harcot, mint amilyen az Aliensben volt. Szóval hamar kialakult bennem egy kép, amelyben kábé az Aliens modernizált változatát láttam. Aztán jött a film.

A moziban először furcsán nézett rám a jegyszedő, mit keres egy kisgyerek egy ilyen filmen, de apámmal csakhamar meggyőztük, hogy az alien szüzességemet már rég elvesztettem, néhány savas vérű szörny a lelki fejlődésemnek már nem árt. Szóval bejutottunk. A film elkezdődött, tartott (egyszer még egy csúnya nézést is kaptam az előttem ülőtől, mert a trailerben már szerepelt a víz alatti jelenet és lelkesedésemben elszóltam magam, hogy mikor jön), aztán véget ért. Tetszett a film, de messze nem azt kaptam, amit vártam. Bele estem abba a csapdába, hogy a lécet az Aliens szintjére rúgtam.

A csata a királynővel elmaradt, az akciók messze nem olyan pergők, mint az Aliensben, a film végi undormányt (a newbornt) pedig máig utálom. És persze ott van Ripley, akitől végleg kivert a víz. Szóval nem igazán rajongtam a filmért. Sőt mivel akkoriban lett megvéve az újra kiadott VHS verzió, és szembesültem a ténnyel, hogy az Alienen és az Aliensen nem a megszokott (és remek) szinkron van, hanem valami förtelem (ekkor kezdtem rájönni, hogy valami nincs rendben a magyar szinkron háza táján), így szép lassan elhatárolódtam az Alien-univerzumtól. Meg-megnéztem néha napján őket, de messze nem éreztem már azt a rajongást, mint kezdetben. Ráadásul eluralt a Star Wars és a Star Trek, amelyek ekkoriban élték új virágkorukat.

alien_resurrection_queen.jpg

A királynő szülési szabadságon, hát erre nem voltam felkészülve.

Egészen 2003. végéig tartott ez az állapot, amikor regisztráltam az Aliensonline fórumára (akkor még egy másik fórumra és egy másik AOL-re – sőt az sem biztos, hogy akkor online volt a neve). Itt értesültem először arról, hogy készül az AVP: Alien versus Predator (akkor még optimista voltam), ezzel együtt újra beindult a lelkesedés és szép lassan visszazökkentem a rajongásba. Befaltam a fellelhető könyveket és képregényeket, feltúrtam az akkoriban készülő (és azóta megboldogult) adatbázist, és minden információt megpróbáltam összeszedni, amit akkoriban össze lehetett szedni az internetnek hála (akkoriban még nem voltak ilyen nyalánkságok, mint Xenopedia vagy Alien Anthology Wiki). Egyúttal újra elővettem a filmeket. Hála a Star Warsnak, megtanultam a részletekre odafigyelve kombinálni, apró nüánszoknak jelentéseket adni, így teljesen új szemszögből néztem végig az egyes részeket, és ennek köszönhetően az AR is hatalmasat változott a szememben. Mára imádom ezt a filmet.

Egy más film

Az első, ami megfog, miután elindítom a filmet, az a hangulat. Az Alien Resurrectionből árad az európai, még konkrétabban a francia hatás, és bár nem szívlelem ezt más filmeknél, valahogy az AR-hez passzol. Ezzel is elhatárolódik az előző háromtól, mintha csak azt érzékeltetné: az a történet lezárult. Ez már egy új fejezet, egy új korszak. Tovább erősíti ezt az érzést a két cselekmény közötti 200 év. Történetileg nincs sok haszna, hiszen annyi a különbség az idősíkok között, hogy nagyobbak a hajók, nem kell már annyira a hibernáció, illetve vannak lézerfegyverek is. Azonban ez elég indok volt arra, hogy az AR-ben teljesen új világot építsenek fel. Egy modernebb, de szürreálisabb, nyomasztóbb világot. Olyasmit, amiből az alienek már egyáltalán nem lógnak ki. Bár csak az Aurigát csodálhatjuk meg (illetve az SE verzióban a lerobbant Párizst), összehasonlítva azt a Sulaco vagy a Nostromo kivilágított termeivel, érezhető a két világ közti különbség. Az előző három filmtől való elkülönülés remek példája még, hogy már nem egy kapzsi cég, hanem maga a kormány akarja a dögöket, illetve Ripley és az idegenek mutációja is eme célt szolgálja. Ezekről azonban később.

A nyomott, szürreális hangulatot nagyban erősítik John Frizzell poszt-apokaliptikus dallamai, illetve a komor, lerobbant, sötét díszletek. Ahogy az eddigiekben, itt is lehet egyetlen színnel jellemezni a film világát, ezúttal a rozsdabarnával (Alien: fekete; Aliens: kékeszöld; Alien3: narancs).

Szereplők tekintetében maradtunk az Alien3 vonalán, vagyis ezúttal nem kristálytiszta, hogy ki melyik oldalon áll. Sokkal árnyaltabb a helyzet. A tudósok közül Wren karaktere kissé elmehibbant és gonosz, ez világos. Ellenben Gediman pusztán kíváncsi, bár végül ő is bedilizik, mégsem sorolnám abba a kategóriába, ahová Burke-öt, Michael Weylandot és Wrent. És akkor itt van a Betty legénysége. Egyértelműen nem a jóság mintapéldái, hiszen ők rabolják el azokat, akikből kikelnek a dögök. Azaz segédkeztek a gonosznak elszaporítani a dögöket. Kétszáz évvel korábban valószínűleg hamar beutalót kaptak volna a Fiorina 161-re, mégis ők a jófiúk, pedig maximum Christie (Gary Dourdan) az, aki elől nem térnék ki egy sötét utcán. Johner (Ron Perlman) nagyobb állat, mint a Fury lakói együttvéve. Elgyin tahó paraszt, Hillard (Kim Flowers) hisztis liba, Vriess (Dominique Pinon)… Na, ő egy olyan ember, akit sosem jutott volna eszembe hasonló filmbe tenni. Egy nyomorék, tolószékhez kötve. Ja, és itt van Call, aki nem csak szépségével, de idealista hisztijével (ahogy azt Ripley oly jól megfogalmazta: a buta liba sorozat legújabb modellje) eléggé kilóg társai közül (teszem hozzá, a moziban ő lepett meg a legjobban, kétszer is). Ráadásul, ahhoz képest, hogy az élet védelmére programozták a szentemet, lazán hagyta, hogy feláldozzák azokat a szerencsétleneket, akiket a Betty-n hoztak.

alien_resurrection_betty_crew.jpg

A Betty legénysége igazi hősök... Bizonyos szemszögből nézve... Jó megvilágításban... Pár fényévről...

Szóval, ezért az érdekes színtársulatért szurkolhatunk. Vegyes és érdekes karakterek, hamisítatlan Whedon figurák. Akár amúgy a Serenity legénységének előképének is tekinthetőek, merthogy tagadhatatlan a rokoni vonás Johner és Jayne között, illetve Call és Kaylee között.

Persze, van itt még két ember, két szerencsétlen, aki kénytelen ezzel a fura branccsal tartani. Az egyikük Purvis, aki azt sem tudja, mi folyik körülötte, hiszen hibernálva került a hajóra. Miután magához tért, valószínűleg végignézte társai rémületes agóniáját, majd megjelent előtte ez a jóképű társaság, és közölték vele, hogy a halálán van. Aztán szépen megszavazták a kivégzését, s csak Call állt ki érte. Purvis éppen ezért válik talán a film egyetlen szerethető karakterévé. Érte kezd izgulni, a szerencsétlenért, aki semmivel sem felkészültebb, mint anno a Nostromo legénysége volt. És akárcsak anni Ripley-nek, most Purvisnek jut a végső önfeláldozás lehetősége.

A másik figura pedig újra a rosszfiúk csapatából került ki, mégsem rosszfiú. Ő Distephano, az Aurigán szolgálatot teljesítő katonák egyike. Sajnálatos mód a karaktere enyhén háttérben van, mégis érdemes figyelemmel kísérni, mert finoman, de látványosan vált oldalt. A film elején még buzgón áll Dr. Wren és a ráfogott lőfegyverek közé, míg a végén szó szerint elküldi melegebb éghajlatra a dokit. Ebből olyan plusz információt is levehetünk, hogy az Aurigán szolgálatot teljesítő katonák valószínűleg azt sem tudták, mi folyik a hajón, ami tovább színezi a film hangulatát.

Hibridek az alagsorban

Bár még a karakterek közé tartozik, ebben a filmben már külön kell tárgyalni az eddigi filmek hősnőjét... Állj! Nem, SICC! Ripley 8 nem Ellen Ripley, nem az a nő, aki végigharcolta az előző három filmet. Ellen Ripley végül feláldozta magát az emberiség javára, akit az Alien Resurrectionban látunk, csak egy másolat, egy silány másolat, ha szabad megjegyeznem, mert Ellen Ripley-ből Ripley 8-ban nem sok van.

A harmadik részben volt egy mondata, ami ebben a filmben szó szerintivé vált: „ne félj tőlem, már én is a családhoz tartozom.” Ripley fejlődése itt elért egy csúcspontot. Az Alienben független volt a lénytől. Az Aliensben vele álmodott. Az Alien3-ban benne fejlődött. Az Alien Resurrectionben ő is idegenné vált. Egy szép ívet leírva Ripley és az idegen fokozatosan eggyé vált. A negyedik rész ilyen formán gyönyörűen viszi tovább az előző végét. Ott ugyanis keblére ölelte a kis királynőt és vele halt, majd ebből a halálból egy új élet sarjadt (hogy visszautaljak kicsit Dillon beszédére): Ripley 8. Még egy kis Főnix-szimbolika is akad itt, ha azt vesszük, hogy Ripley tűzbe vetette magát.

Szürreális? Az bizony, de az AR már csak ilyen és pont ez a szép benne, legalábbis nekem ez tetszett meg nagyon.

Amúgy a film alaposan belénk sulykolja, hogy az a nő, akit először a Nostromón hozott össze a sors (és a Weyland-Yutani) az idegennel, valóban halott és sosem támadt fel. Ripley 8 teljesen más karakter, más identitás, aki mindössze rendelkezik Ellen Ripley emlékeivel. A ráébredés mind a karakter, mind a nézők szintjén legkésőbb akkor megtörténik, amikor elérik azt a groteszk múzeumot, ahol az előző hét kísérlet maradványai találhatóak.

De nem csak Ripley 8 itt az egyetlen idegen hibrid, mert az Alienvégén két fél hullott el, és most kettő született újjá. Az AVP-t (és a trailerek alapján a Covenantot) leszámítva talán itt szemlélhetjük meg a legjobban eme bestiákat. Bár a horror-hangulaton sokat ront, egy magamfajta rajongónak igazi gyönyörűség az ilyesmi. Egyrészt a lények alapvető változáson mentek át, és már csak távoli rokonai annak, amelyik majdnem sterilizálta a Nostromo fedélzetét. De fontosabb tényező, hogy most először láthatjuk közelről, mennyire okosak ezek a lények. Bár már az Aliensben látott tetteikből is tudhattuk, hogy nem csupán állatok, itt a szemünk láttára tanulnak, terveket szőnek, csapdát állítanak. Először láthatjuk őket a víz alól szemlélve úszni (de nem először úsznak, hiszen erre volt már precedens az Aliensben), végre jobban megnézhetjük, hogyan köpnek savat (ez se első alkalom a hiedelemmel ellentétben, mert már az Alien3-ban is köpködött a dög). Szóval, az előző részekhez képest igazán szemügyre vehetjük őket.

S akkor itt a királynő és a mutációja. Maga a szülés jelenete tetszik, mert ezúttal fordított a helyzet. Ezúttal az alienből bújuk ki egy hozzá képest idegen lény, majd pusztítja el. Mintha a rendező úgy döntött volna, visszaadja azt, amit a filmekben kaptunk a dögöktől. Szóval érdekes és bizarr az egész. Másrészről viszont jobb lett volna, ha az eredeti elképzelésekkel jelenik meg a newborn vagy újszülött, nem azzal, amivel végül világra jött. Az újítási szándék dicséretes, de a kivitelezés nem jött össze. Az új lény, ahhoz képest, hogy ember-idegen hibrid akart lenni, inkább volt egy groteszk ember. A fej formáját leszámítva semmit nem örökölt meg az alienektől, ami szerintem nem volt jó húzás. Szemek, nyelv, vörös vér, fehér és egyáltalán nem kitines bőr… Szóval nagyon-nagyon távoli rokonságban állhat az eredeti alienekkel. Mindezek tetejében még feleslegesen szadista is - bár ez inkább kikacsintás az emberi énje felé, merthogy a dögök módszeresen, gyorsan öltek, de ez szó szerint szadista. És még lassú is, ami miatt nem érzem annyira fenyegetőnek. Most komolyan, Distephano simán lelőhette volna, ha nem szarik úgy be.

alien_resurrection_newborn.jpg

Anya és pici fia. Szerencsére, a Fox a Ripley és a szörny közötti "látványosabb" erotikus jelenetet már kivágatta.

Az érzelmekkel pedig végkép elkülönítették az alienektől, bár ez a motívum még tetszik is, főleg ahogy használja őket. Szintén egy emberektől örökölt jellemző, az alamusziság. De minden pozitívuma ellenére azt mondom, hogy élvezettel néztem végig, amikor ledarálták apróléknak. 

Kicsit bővebb verzió

Az Alien Qadrilogy-hoz újravágták az A3-at, és természetesen az AR sem kerülhette el a sorsát. Nehogy már ennek ne legyen bővített változata. Jeunet a film elejei audiókommentárba leszögezi, hogy az SE verzió inkább egy alternatíva, mintsem rendezői változat, ugyanis ő teljesen elégedett a moziváltozattal. Ezzel én is egyetértek, annak ellenére, hogy szerintem az Aliens után ennek sikerült a legjobban az újravágása, ugyanis semmit nem vettek el, és éppen eleget adtak hozzá.

A film új kezdése messze hangulatosabb, mint az eredeti, ráadásul azonnal felkészít rá, hogy ebben a filmben nem csekély humorra is számíthatunk (ugyanakkor az eredeti változat a szürreális motívumokat erősíti). Hasonlóan remek a vége, amely az eredeti verzió pozitív kicsengésével ellentétben kifejezetten negatív. Ez két okból jó. Egyrészt igazolódik Johner Földre tett „szarfészek” megjegyzése, másrészt bebizonyosodik, hogy az emberiségre végül nem az alienek, hanem önmaguk jelentették a legnagyobb veszélyt, ami újabb pluszt ad az Alien-mitológiának, és persze az örök kérdésnek: mi veszélyesebb, az ember vagy a xenomorph?

A további betoldások főleg a karakterekről szólnak, mint Dr. Wren kifakadása, amikor megtalálják Purvist, ezzel picit emberibbé tették. Azonkívül a Distephano és Christie közötti beszélgetés, amely kicsit jobban jelenlévővé teszi a katonát. Ezenfelül újravágták a Betty megérkezését és legénységének bemutatását, amely így már logikusabb, és pluszt ad Call és Vriess kapcsolatához.

A saga szempontjából jelentős az a jelenet, amelyben Ripley elszomorodik egy kislány arcképét látva, továbbá amelyben Dr. Wren elmondja Ripley-nek, hogy a Weyland-Yutani csődbe ment. Valamint érdekes az a jelenet, amely Call robot mivoltával, illetve Ripley álmaival foglalkozik.

Sikeres feltámadás

Összességében azt kell mondjam, az Alien Resurrection olyan film, amelynek erőssége a részletekben lapul. Elkülönül az elődöktől, mégis ugyanannak az univerzumnak nyit egy új fejezetet. A felvonultatott karakterek rendkívül változatosak és érdekesek, ráadásul messze nem egyértelmű, melyik oldalon harcolnak. Mégis, itt is fellelhető az „ember-e a rosszabb, vagy az idegen” kérdés, jelen van az arctalan gonosz egyik csatlósa, illetve mint mindig, a végső cél újfent a Föld megmentése az idegenektől. A film lezárása pedig egy újabb kört fejez be, hiszen Ripley végre hazajutott és végleg kiirtotta az idegeneket.

  • Erősség: szürreális, nyomasztó hangulat, részletekben lapuló finomságok
  • Gyengeség: logikai bukfencek a történetben
  • SEBESSÉGI FOKOZAT: 8/10
2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lightspeed.blog.hu/api/trackback/id/tr6112508413

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

==T== 2017.05.18. 23:55:38

Üdv!

Az AvP fórumról ismerhetsz, ott Tarzaan-ként vagy Tarzi-ként toltam (nagy veszteség, hogy nyom nélkül törölték azt a fórumot).

Nagyjából egyetértek azzal, amit leírtál, azzal a kivétellel, hogy szerintem a Newborn baromira félelmetesen néz ki. Persze undorító is, de a szemei miatt rohadt félelmetes. Gonosz.

A királynőt szvsz azért öli meg, mert nem tekint rá "szülőkén", pláne nem királynőként.

A film erősségét szerintem is a hangulat ill. a karakterek adják.

Ráadásul ellentétben korábbi (és pár későbbi) Alien filmektől, itt az emberi főszereplők sem nettó idióták. A tenyésztésre is elég "szépen" felkészültek, csak nem számítottak rá, hogy akár gyalogáldozattal is kimarják magukat a fogságból (ez mondjuk elég nagy hiba).

Ui: amúgy egy Star Wars fórumról jutottam el ide, majd lehet, hogy hivatkozni fogok rád, amikor megpróbálok regelni, mert nincs és nem is lesz fb-m.:)

Dzséjt · http://lightspeed.blog.hu 2017.05.19. 20:51:34

Csak nyugodtan hivazkoz rám, szívesen igazollak.
Viszont az szereplők itt is nettó idióták.