Lightspeed 3.0

"Az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyermekkor szellemét." - by Thomas Huxley

Alien 3 (A végső megoldás: a halál)

2017. május 15. 19:32 - Dzséjt

alien_3_poster.jpgTizenhárom évvel járunk az Alien, és hat évvel az Aliens bemutatója után. 1992, a savasvérű bestiák, bár az utolsó film után mindenki azt hitte, végleg végük, visszatértek. Csak éppen kissé faramuci módon. Körülbelül ekkorra datálható az a hihetetlen alkotói folyamat, ami azóta is körüllengi mindegyik Alien-filmet, beleértve a Prometheust és az Alien: Covenantot is. A Fox fejesei ettől kezdve érzik úgy, hogy joguk van belepofázni egy rendező munkájába, az elképzeléseik szerint alakítani, és végül kizsigerelni a művet. Mondhatni, az Alien3-mal a Fox falhoz állította a franchise-t. Kezdetnek tekintsük át, hogyan is zajlik egy nagynevű sorozat kivégzése. Sajnos, még annyira sem humánus, mint a villamosszék…

Hideg-űrháború

Mivel az Aliens meglehetősen nagy sikert aratott a mozikban, a 20th Century Fox azonnal el szerette volna kezdeni a forgatási munkálatokat, amit David Giler és Walter Hill, vagyis a jogokat birtokló Brandywine Productions vezetői nem akartak elkészíteni, de hát a pénz beszél, ugye. Úgyhogy neki is láttak a munkálatoknak és mindjárt két filmet szerettek volna tető alá hozni egy összefüggő, komplex sztorival, aminek középpontjában a Weyland-Yutani állt.

Az elképzelés az volt, hogy az előző két film nemezise, a Társaság szembekerült volna egy merev, szocialista katonai hatalommal a Földön. Ez a titokzatos szervezet az, ami miatt a cég mindent megtesz egy olyan biológiai fegyverért, mint a xenomorphok. A főhős ebben a koncepcióban nem Ripley, hanem Hicks tizedes volt, a korábbi részek hősnője csak cameózott volna, majd a negyedik részben tért volna vissza főszereplőként, amiben „epikus csatát vívott volna az emberiségért az idegenekkel szemben”.

Sigourney Weavernek tetszett az ötlet, hogy Ripley ilyen kevés szerepet kap – úgy érezte, ez jó bosszú azért, mert a Fox annyi Ripley-jelenetet kivágott az Aliensből –, és a hidegháborús elképzelés is kedvére volt. Bár szerinte maga a karakter ekkor inkább már a történet terhére volt, még mindig úgy érezte, hogy van benne kraft, sok oldalát fel lehetett volna még fedni.

Hogy miért nem valósult meg ez az elsőre érdekesnek tűnő elképzelés? Három bűvös szó ad választ: 20th Century Fox. A stúdió ugyanis szkeptikusan fogadta a kétrészes történet ötletét, de belementek, hogy finanszírozzák a forgatást, két feltétellel: Ridley Scott rendezi mindkét filmet, és egyszerre forgatják le azokat költséghatékonysági okokból. Scottot bár érdekelte a munka, ezekben az időkben három filmen is dolgozott, nem érezte magában az erőt arra, hogy még kettőt bevállaljon. Úgyhogy Scottal együtt a kétrészes történet elképzelése is ugrott, hiszen így a Fox elállt az üzlettől – de persze harmadik Alien-filmre még így is szükségük volt.

Úgyhogy Hill és Giler 1987-ben leszerződtette a híres cyberpunk írót, William Gibsont, aki amúgy nagy rajongója volt az Aliennek, állítása szerint ’79-ben komoly hatást gyakorolt rá a film.

Gibson története úgy nyitott volna, hogy a Union of Progressive People nevű csoport átszáll az űrben sodródó USS Sulacóra, ahol Bishop testéből előbújik egy arctámadó, s bár a lényt kinyúvasztják, ezzel megszerzik az idegenek DNS-ét. Azzal, illetve Bishop maradványaival lelépnek, hogy olcsó alkatrészekből helyreállítsák a robotot, majd visszaadják azt a Weyland-Yutaninak jó szándékuk jeleként – közben persze kísérletezgetnek az idegen DNS-sel.

Közben a Sulaco kiköt a Társaság által működtetett Anchorpoint nevű űrállomáson, ami alapjaiban véve leginkább az Alien: Isolation nevű játékban szereplő Szevasztopol koncepcionális elődje lehetett, mert egy szabadkereskedelmi űrállomásnak tűnik (kutatórészlegek és boltok üzemeltek rajta).

alien_isolation_sevastopol_station.jpg

Bár mozivászonra végül nem jutott el, az Alien: Isolationban több elem is felfedezhető a Gibson forgatókönyvből.

A Sulacón tűz üt ki, ami miatt Ripley kómába esik, Hicksnek meg egy csapat élén ki kell derítenie, hogy a cég vajon tényleg idegen kísérleteket folytat-e, míg Nyuszi hazatér a Sulacón a Földre, hogy a nagyszüleivel élhessen. Mondanom sem kell, a Társaság tényleg kísérletezik, méghozzá nem is akárhogy.

Létrehoztak egy idegen harcost, ami sokkal nagyobb, gyorsabb és erősebb, mit a korábbi példányok, ráadásul a genetikai kísérleteknek hála képes vírusként légi úton fertőzni. Akit megfertőzött, az idővel átalakult volna maga is alienné. Ez Gibson szerint plusz feszültséget adott volna a filmnek, hiszen senkiről sem lehetett volna megállapítani, hogy fertőzött-e, amíg hirtelen át nem alakul. (Azt hiszem, Gibsonra nem csak az Alien, de John Carpenter The Thingje is meglehetősen nagy hatást gyakorolt, mert ez az elképzelés szinte egy az egyben megvalósult abban a filmben.)

Természetesen az idegenek az Anchorpointot és a Union of Progressive People állomását is szétkapják, és Hicks meg Bishop kénytelen ezt a káoszt valahogy rendberakni. A cselekmény akcióban meglehetősen gazdagnak bizonyult, Gibson nyolc tengerészgyalogos vs. idegenek csatát írt bele (az Aliensben csak kettő volt), és a történet vége már az Alien 4-et készítette volna elő, miután Bishop azt sugallja, hogy az emberiség összefog a közös ellenség, a xenomorphok ellen.

A Fox jött, a menedzs ment

Bár Scott és ezzel a kétrészes sztori ötlete a Fox részéről ugrott, mint látható, azért Hill és Giler nyitva hagyta a lehetőségeket, hiszen a vak is láthatta, hogy ha az Alien 3 sikeres lesz, akkor elkészül az Alien 4 is. Szóval a munkálatok folytatódtak, itt volt az ideje rendezőt találni a filmhez. A főnökök elképzeléseihez tökéletes illett Renny Harlin (Die Hard 2 – Még drágább az életed; Cliffhanger – Függő játszma; Utánunk a tűzözön).

Nos, jöttek az első gondok. Az egyik, hogy a film a kiterjedt szereplőgárda és a két űrállomás miatt meglehetősen költségesnek tűnt, ráadásul a Foxnak nem tetszett az ötlet, hogy Ripley az egészet kómában tölti. Szóval megkérték Gibsont, hogy Harlinnal közösen írják újra a forgatókönyvet, amiben nagyobb szerepet kap Ripley és a családi szál, valamint faragjanak le a költségekből. A baj az volt alapvetően, hogy Ripley-t se Harlin, se Gibson, se Weaver nem akarta szerepeltetni. Mivel nem tudtak megegyezni, Gibson lelépett, bár még előtte, ’88-ban írt egy rövidített változatot, amiben radikálisan csökkentette az idegenek és az akciók számát, ám Ripley-t ebbe sem volt hajlandó beleszőni.

Szóval, ebben az időszakban hirtelen úgy állt az Alien 3 projekt, hogy nem volt forgatókönyv, Sigousney Weaver sem akart visszatérni és a forgatókönyvíróval otthagyta a munkát. Az egészben az a poén, hogy ennek ellenére, valamikor a '80-as évek végén a mozikban elkezdték az alant látható teaser trailert játszani, ami 1992-re datálta a film premierjét, a Földet jelölte meg helyszínnek és Sigourney Weavert főszereplőnek.

Új szelek fújnak

’89-ben jött Eric Red forgatókönyvíró, akinek egyebek mellett a The Hitchert és a Near Darkot köszönhettük. Ő nem újraírta Gibson korábbi sztoriját, hanem teljesen újat írt, ami őszintén szólva a kolosszális baromságok teljes tárházát felkínálta. Ebben a tengerészgyalogosok már egy fertőzött Sulacóra szálltak át, ahol már egy túlélő sem maradt. A történet egy űrbéli amerikai kisvárosban játszódott volna, afféle bolygóközi biodómban, és természetesen a városlakóknak kellett volna az idegen hordákkal küzdeni.

Red visszahozta volna az elképzelést az Alienből, vagyis azt, hogy a tojásokat az idegenek az emberek holtestéből alakítják ki. Emellett átvette az idegen vírus ötletét, és még az Alien Resurrectionban megvalósult ember-idegen hibrid is megjelent a cselekményben. Apropó, az idegen vírus ekkor már szúnyogokat, macskákat, kutyákat, de még a technológiát is megfertőzhette, így a film végére maga az űrállomás is idegen lénnyé alakult volna. Khm…

Renny Harlin a forgatókönyvet meglátva inkább elment megrendezni a Die Hard 2-t, Redet meg kirúgták – nem is értem, hogy miért… Hill és Giler pedig ekkor végleg feladták a tervüket, hogy két folytatást csinálnak.

Alien 3: Pitch Black

Ekkor a már amúgy sem kicsi káosz tovább terebélyesedett, és a Fox sietségében 12(!) írót bízott meg a forgatókönyv elkészítésével, amelynek vagy a Földre, vagy az alienek bolygójára kellett volna kalauzolnia a nézőt, és persze Ripley sem maradhatott ki. Az új szerződést végül David Twohyval (Riddick-filmek) írták alá. Ő találta ki a börtön koncepcióját, bár itt még a Földön volt a Moloch-szigeten.

pitch_black_bioraptors.jpg

A premierje idején sokan tartották a Pitch Blacket Alien-klón filmnek. Nos, nem véletlen a hasonlóság...

A koncepciója szerint ebben a börtönben a Weyland-Yutany biofegyver részlege illegális kísérleteket folytatott volna a rabokon. Beküldik őket az állítólagos gázkamrákba kivégzésre, de valójában életben hagyták őket, hogy rajtuk kísérletezhessenek. Természetesen a lények kiszabadultak, és a börtönlakóknak fel kellett venniük velük a harcot.

Érdekessége a forgatókönyvnek, hogy ebben szerepelt először több különböző alien típus (Rogue Alien, Spike Alien, Alien Chameleon, Brute Alien, stb.), ráadásul a balul elsült klónozás témája, ami valószínűleg későbbi alapanyaga lett az Alien Resurrectionnak. Sőt még egy newbreed nevű hibrid is feltűnt benne, ami egyértelműen a negyedik film newbornjának az elődje.

További érdekesség még, hogy Twohy eredeti szkriptjében nem szerepelt Ripley, csupán egy képet láttunk volna róla, ami alá azt írták: elhunyt. Természetesen ez utóbbi továbbra sem tetszett a Fox akkori elnökének, Joe Roth-nak. Sigourney Weaver volt eddig a sorozat központi figurája, ráadásul a stúdió egyetlen női harcosa. Szóval Twohy kénytelen volt egy alternatív változatot írni, amiben már Ripley és nem egy szabaduló művész játszotta a főszerepet, míg Weaver hajlandó volt visszatérni 5 millió dollárért (ez 1989-ben nagyon sok pénz volt, pláne egy színésznő esetében), és ha részesedést kap a bevételből.

A Halál az űrpapok ellen

Már-már azt hinné az ember, hogy végre megoldódott minden, de ez tévedés. Merthogy 1990-ben jött Vincent Ward (The Navigator: A Mediaeval Odyssey) rendező, aki új íróhoz, John Fasanohoz (Megint 48 óra) ragaszkodott, úgy Thowy-t kirúgták. Csak éppen őt nem tájékoztatták, egy barátjától tudta meg a hírt.

Az új páros kiötlötte, hogy Ripley-t egy fából és kőből készült, középkori szerzetesekkel benépesített űrállomásra, az Arceonra sodorta a jóságos isten, akik megvetik a technológiát, ráadásul semmiféle fegyverük sincs. Ward és Fasano már megölték Hickset és Nyuszit, Ripley pedig kezdetben a jó szerencsét, később sorscsapást jelentett volna a szerzetesek számára, míg az idegenben isteni büntetést láttak volna, amiért maguk közé engedtek egy nőt.

alien_3_arceon_concept.jpg

Az Arceont meglehetősen aprólékosan kidolgozták, a neten számtalan koncepciórajz fellelhető hozzá.

Az idegen itt egy bárányból bújt volna elő és egy üveggyárban ölték meg, Ripley pedig egy lángoló búzamezőn halt volna meg, miután az idegen kis szex után megtermékenyítette. Viszont készült egy alternatív változat is, amiben Ripley életben marad – igen, a Fox kérésére. Weaver nagyjából mindkét változatot baromságnak tartotta és csak úgy volt hajlandó vállalni a szerepet, ha Ripley a végén meghal.

Ward és Fasano szkriptjével senki sem volt elégedett, egyrészt a fából készült űrmonostor sem jött be nekik, másrészt az űrpapok sem, ráadásul Ward végig inkább afféle dokumentumfilmben gondolkozott, nem egy közönségsikere készülő moziban. Úgyhogy a stúdió finoman próbálta rávenni, hogy itt-ott írja át a könyvet, majd egy kicsit drasztikusabban is beleszóltak, mire ez a páros is maga mögött hagyta a projektet.

Ekkor jött a képbe Greg Pruss és Larry Ferguson, akik átírták Ward forgatókönyvét, amivel Weaver megint nem volt elégedett, szerinte Ripley-t teljesen elcseszték. Mivel ekkor már 1990-et írunk, a filmet meg 1992-ben be kéne mutatni – viszont megint forgatókönyv, rendező és kis híján Weaver nélkül voltak –, Hill és Giler vette a kezébe az írási munkákat. Nem spilázták túl, fogták Ward és Twohy forgatókönyvét és összegyúrták őket azzá, amit végül a mozivásznon láthattunk. Rendezőnek pedig felvették a kezdő filmes David Finchert.

Forgatása következik

A forgatás '91-ben kezdődött a londoni Pinewood stúdióban (ahol a másik két Alien-film is készült). A projekthez új alient kreáltak, méghozzá a lény eredeti megalkotója, H. R. Giger által, de ez a szörny csak nagyvonalakban hasonlított a filmben látotthoz. Gigert ráadásul csak néhányszor hívták fel, majd a stáblistáról is lemaradt a neve. Az azóta elhunyt művész természetesen megorrolt a Foxra mindezért, és az Alien-témához csak évtizedekkel később, a Prometheus forgatásakor volt hajlandó visszatérni Scott kérésére.

alien_3_giger_concept.jpg

H. R. Giger egyik vázlata az új alienhez.

Az új alient végül az ADI nevű trükkcég alkotta meg, s csak részben használták Giger ötletét (a lény ökörből kelt ki, állatiasabb lett, karcsúbb és szexibb). Visszatértek az áttetsző burához is – bát pát jelenetet még a redőzött fejjel vettek fel.

Itt érdemes megjegyezni, hogy sokan abban a tévhitben élnek, hogy ebben a filmben az idegent több esetben is CGI-jal teremtették meg. Nos, ez nem igaz, azokban a jelenetekben, amiben úgy tűnik, hogy számítógép alkotta alient látunk, valójában egy úgynevezett Rod Poppet "alakította" a szörnyet, és kompozit technikával illesztették rá a filmre. Ugyanakkor a számítógépes utó munka nem kerülte el teljesen ezeket a jeleneteket, digitális árnyékot és némi motion blur effektet használtak, hogy gyorsabbnak tűnjön a lény mozgása.

alie_3_dragon_rod_puppet.jpg

Nem minden CGI, ami műanyagnak tűnik.

Szóval, úgy tűnt, a film végre sínen van. A Fox örülhetett volna, ha a film nem lépi túl ekkortájt a 10 millió dolláros költségvetést, miközben a tényleges munkák még csak most indultak, ráadásul a premier dátuma is vészesen közeledett.

Az idő tehát szorította őket, de az első csapó összeütésekkor még csak a forgatókönyv negyede volt kész. Szóval a helyzet egyáltalán nem rendeződött, ezt pedig a Fox tovább tetézte, mivel napról napra átírták a jeleneteket, hogy költséghatékonyabb legyen. A film felét elkészítették, ám még nem tudták, mi lesz a vége, állította akkoriban Martin Asbury, az egyik jelenetrajzoló. Tehát Finchernek iszonyú nehéz dolga volt.

Közben a hullámok egyre jobban összecsaptak. A Fox leváltatta Fincher kedvenc operatőrét, Jordan Cronenwelth (Blade Runner), mert szerintük lassan dolgozott. Valójában parkinson kóros volt, de hát miért is értenék ezt meg a pénzesek? Közben Michael Biehn is bekavart, aki megtudta, hogy Hicks meghal a filmben, de egy fénykép erejéig szerepeltetni akarják. Emiatt gázsit kért. Később kiderült, hogy ezért az egy képért majdnem annyit kapott, mint az Aliensért... no comment. Az is egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Foxosok csak bábunak akarták a kezdőfilmes Finchert, akit dróton rángathatnak. Ezért folyton ellenőrizték, ki akarták erőszakolni a költségek csökkentését. Fincher azonban nem hagyta magát, igyekezett véghezvinni elképzeléseit, miközben próbált megfelelni a stúdiónak, ám a vezetők még így is napról-napra egyre jobban aggódtak. Finchernek ezért nagyon sok trükkökkel teli felvételt nem sikerült megcsinálni úgy, ahogy azt elképzelte.

93 nap után a Fox rácsapott a kezére, és leállította a forgatást. Utasítást adtak a film addig leforgatott anyagának összevágására. Fincher vonakodva, de teljesítette a parancsot, és elkészítette a film (állítólag) majdnem 3 órás rendezői változatát. A Fox fejeseinek levetítette és természetesen nem tetszett nekik. Nem csoda, ők egy Aliens 2-t akartak. Kritizálták az elvontságot, a horror-elemek és az akció hiányát, miközben tisztában voltak vele, hogy egyrészt ez csak egy nyersvágás volt, másrészt Fincher még akart a filmhez forgatni jeleneteket (köztük a film eleje sem volt meg teljesen, ami ezért olyan hézagos, amilyen, a vége pedig teljes mértékben hiányzott).

Újabb ukázt adtak ki: vágja újra a filmet, több akció és horror, kevesebb elvontság. Fincher majdnem egy éven át ült a vágószobában és megpróbálta a filmet a Fox igényeire szabni, amelynek folyamán a karakterek elvesztek (pl.: Golic), a cselekmény széttöredezett (pl.: az alien befogása), az elképzelés megcsorbult. Fincher imigyen nyilatkozott, amikor megkérték erre: „az elején mindannyian egyetértettünk abban, hogy egy csodaszép, tetszetős porceláncsészét akarunk csinálni. Amit most önök kérnek tőlem, az egy közönséges söröskorsó.”

A stúdió nagy nehezen engedélyt adott új jeleneteket forgatására, amik között ott volt a film vége is, amelyben kitör a királynő Ripley-ből. Ezek közül néhány öt héttel a film bemutatója előtt készült el. Persze mindez tovább emelte a költségeket, mivel Weaver haja kinőtt és nem akarta újra levágni, ezért egy drága parókát kellett készíteni (hiszen nem volt teljesen kopasz).

A filmet végül 1992. május 22-én bemutatták, David Fincher pedig annyira megutálta a Foxot, hogy amikor felkérték a film rendezői változatának elkészítésére, teljes mértékben elzárkózott tőle, mondván, hogy leforgatott nyersanyag híján az eredeti elképzelés kivitelezhetetlen. Igaza van. Az SE mindenesetre közel állhat ehhez az elképzeléshez.

Tehát, valahogy így készült el a film, amire ezzel rá is térhetünk.

Innentől spoiler!

Hézagos folytatás

A USS Sulaco hazafelé tart a tragédiába fulladt küldetésről. A túlélők, az idegen témában veterán Ellen Ripley (Sigourney Weaver), a nyolcéves Nyuszi (Newt - Danielle Edmond), a súlyosan sérült Dwayne Hicks tizedes (Michael Biehn), és az alien királynő által kettétépett Bishop android (Lance Henriksen) mélyálmát alussza a hibernáló kamrákban. Azonban nem minden élőlény ilyen nyugodt. Apró lábak kelnek életre és másznak elő a királynő által titokban lerakott tojásokból. Az egyik megpróbál hozzáférni Nyuszi kabinjához, ám az üveg megsérül, és a dög megvágja magát. A szétspriccelő sav tüzet okoz a padlótér alatt. A hajó számítógépe, mivel a tűz a hibernálókamra alatt van, veszélyesnek ítéli a helyzetet, ezért a túlélőket áthelyezi a Sulaco EEV-jébe (Emergency Escape Vehicle, azaz Vészhelyzeti Mentőjármű). Sajnálatos mód, az egyik arctámadó már elérte áldozatát, míg egy másik a hibernátorokkal tart a mentőkabinba, amely elhagyja a Sulacót és lezuhan a Fiorina „Fury” 161-es bolygóra.

alien_3_eev.jpg

Az Alien-univerzumban biztonságosabb a lángoló hajón maradni, mint mentőkabinba huppanni.

A becsapódást csak Ripley éli túl. Miután magához tér, szembesülnie kell azzal, hogy a planétán a Weyland-Yutani Társaság finomító-üzemet tart fenn, ami egyben erőszakoskodók és gyilkosok börtöne. Hogy a helyzet még rosszabb legyen, csak férfiak vannak a telepen, s nőt nem láttak évtizedek óta. A huszonöt elítéltre pedig mindössze két felügyelő és egy orvos jutott. Szóval Ripley csodás helyzetbe került, ezt pedig csak tetézi a börtöntelep másik új lakója, az ezúttal egy kutyából kikelt idegen lény, ami természetesen módszeresen vadászni kezd a rabokra.

Ripley élete legnagyobb kihívásával áll szemben: senki sem hisz neki, nincs sehol fegyver, és lehetséges szövetségesei inkább megerőszakolnák és megölnék. Mindezek tetejében a Társaság úton van, hogy elfogja a bestiát. És ez még mindig nem a legrosszabb, amivel hősnőnknek szembesülnie kell.

A történet, mint látható, nem túl bonyolult. Ripley lezuhan, konfrontálódik a helyiekkel, akik nem hisznek neki, miközben a dög takarít. Aztán, mikor már mindenki hisz neki, hirtelen alá is rendelik magukat óhajának-sóhajának. Végül egy embert leszámítva mindenki meghal, és a Társaság újra hoppon marad. A szokásos recept, ezt mégsem lehet felróni a filmnek.

Azt viszont annál inkább, hogy a félidőben lezárt forgatás és a nyűgös vágás miatt még ez az egyszerű sztori is széttöredezett, a karakterek kimúltak vagy elvesztek. Ez utóbbi ráadásul ennél a filmnél hatványozottan igaz, mert a két VS filmmel ellentétben itt a szereplők érdekesnek ígérkeztek, és olyan logikai bukfencek születtek, amikre máig nincsen megnyugtató magyarázat. Csak néhány példa:

  • Hogyan kerültek tojások a Sulacóra? A királynő tojta őket, de akkor miért a Sulaco padlója alatt vannak, nem pedig a leszállóhajón?
  • Hány tojás is van? Az eredeti vágás szerint legalább kettőnek, de még valószínűbb, hogy háromnak kéne lennie, mégis csak egyet látni. Az új változat szerint egy volt, de az a szuper arctámadó máris kétlövetű?
  • Miért lőtte ki a Sulaco az EEV-t? Miért nincs tűzoltórendszer a hajón?
  • Miért csapódott be úgy az EEV, hogy egy kivétellel mindenki meghalt? Ez aztán a frankó mentőjármű!
  • Ripley-n miért nem látni már az arctámadót, amikor a Sulaco evakuálja őket? Egy napig tart az implantálás, ezek szerint a hajó kiürítése is ilyen sokáig tartott?

És ez csak a film első öt-tíz perce... Az Aliens: Colonial Marines persze megpróbálta megmagyarázni a dolgot, de az sajnos több ponton is ellentmond az Alien3-nak, ráadásul még agyon is bonyolították egy második hajóval, a Weyland-Yutani magánhadseregével, meg a Sulacón elszabadult alien hordával (a túlélő Hicksről és a vele helyet cserélő Turkről meg jobb lenne nem is szólni), szóval ebbe most ennél jobban inkább ne menjünk bele. Majd talán máskor, most kanyarodjunk szépen vissza az Alien3-ra.

Szóval hála a Fox nyomásának nagyon sok ponton szétesett a film, és szó szerint komplett cselekményszálak és szereplők tűntek el. Ilyen Golic (Paul McGann) karaktere, ő Dr. Clemens (Charles Dance) halálával szó szerint felszívódik, de súlyosan csonkult Dillon (Charles S. Dutton), a doki, Andrews (Brian Glover) és Aaron (Ralph Brown) szerepe is.

A sztorivonalról nem is beszélve, hiszen teljesen eltűntek a bolygót, az idegen befogását és Golic őrületét bemutató jelenetek, vagy éppen az a momentum, amely alapján kijelenthetjük, hogy Bishop II valóban ember, azaz Michael Weyland (Lance Henriksen - bár a film cast listáján még Bishop II-ként szerepelt, a könyvben Michael Bishopként hivatkoztak rá, később pedig megkapta a Weyland nevet).

Kit érdekelnek az elődök?

A másik gondom a filmmel az, ami az AVP-filmek esetében is komoly ellenszenvet váltott ki nálam, vagyis az addigi Alien-filmek majdnem teljes mértékű semmibe vétele. Eleve itt a kezdés, melyben a Sulaco belsejét totálisan átalakították. A hibernátorok az Alien mintájára készültek, holott eléggé szembetűnő, hogy az Aliensben nem ilyenek voltak. Fincher magyarázata körülbelül ez volt: „így akartam”. Én meg nem mondom, mit akarnék vele tenni. Az ilyen fokú tiszteletlenséget nem igazán szeressem. Jó ellenpélda ugye Cameron, aki tervek híján is ugyanolyanra építette vissza a Narcissus belsejét, mint amilyen az Alienben volt. Fincher meg egy kézlegyintéssel leszarta (vannak olyan legendák, hogy Cameron az Alien3 miatt utálja Finchert, illetve a filmet).

Ugyanez vonatkozik a mellkasrobbantókra. A dogalien szinte teljesen kifejlett már, amikor előbújik, de ugyanígy a királynőn is jól felismerhetőek a különböző jellegzetességek. Nem beszélve az arctámadók rövid implantációs idejéről, de erről fentebb már megemlékeztem.

És mégsem annyira rossz

Bár lehet, hogy úgy tűnik, utálom az Alien3-at, valójában egyáltalán nem tartom rossz filmnek. Sőt a fentiekből kiviláglik, hogy sokkal-sokkal rosszabb is lehetett volna, ha nem Fincher kapja kézhez. Mert bár a sztori széttöredezett és a karakterek sokat vesztettek, ennek a filmnek rendkívül egyedi hangulata és hihetetlen szimbolikája van.

Az egész történetet körüllengi a kétségbeesettség. Nyuszi és Hicks halottak, Bishop működésképtelen, így az előző rész boldog végét a reményvesztettség vette át (bár az Alien3 ismeretében az Aliens vége már nem örömteli, hanem kifejezetten szomorú). Mindezt tetézi, hogy a dogalien sokkal agresszívabb, mint elődei, hiszen felhagyott az áldozat élve elszállításával, mindenkit kapásból megöl. S mivel tudnak szembeszállni a bestiával? Késekkel, ollókkal és hússzeletelő bárdokkal! Ennyire hátrányban még a Nostromo legénysége sem volt, pedig ők jóval kevesebben voltak, és még a szörnyeteg is „barátságosabban” viszonyult hozzájuk. A Fury lakóinak egyetlen igazi fegyvere a eszük lehetne, de hát na... Nem éppen az emberiség lángelméit zárták be ide.

És ez az, ami Fincher egyedi megközelítését jól jellemzi. Ripley-nek nem feltétlen az idegentől kell félnie. Legalábbis nem úgy, mint eddig, hiszen a lény nem bántja, mivel a mellkasában fejlődik a királynő. Ellenben annál jobban kell tartania az emberektől. A fegyencektől, akik megpróbálják megerőszakolni, majd később a Társaságtól, akik megölnék azért, hogy hozzájussanak a mamához. Imigyen az Alien-filmek örök kérdése, amely úgy szól, hogy „melyik faj a rosszabb?”, még inkább elgondolkodtatóvá vált. Hiszen ezúttal már nem jólelkű kamionosok és vagány, de a jóért harcoló tengerészgyalogosok, hanem gyilkosok, nemi erőszaktevők, vagyis az emberiség legalja képezik Ripley szövetségeseit.

alien_3_fury_161.jpg

Ripley az oroszlán barlangjában. Vajon ez a hely biztonságosabb, vagy az idegenek fészke?

Tegyük csak fel a kérdést: mennyivel jobb a nőket és gyerekeket megerőszakoló és megölő, de megtért Dillon, mint egy egész kolónia elpusztításáért csak közvetetten felelős Burke? Szerény véleményem szerint egyik sem jobb, mégis Dillon a szimpatikusabb, mert segít Ripley-nek a szörny ellen - és nem csak az idegenre gondolok.

Ebben a történetben tehát inkább csak antihősök vannak, akikre földöntúli hóhérként csap le az idegen lény. Sokszor hozzák fel azt is a film pozitívumaként, hogy az egynemű környezetben az idegen az AIDS szimbolikája. Ez igaz lehet, bár nekem kicsit haloványnak tűnik eme vonal, sokkal erősebbnek tartom a fent ecsetelt képet, vagyis azt, hogy a gyilkosok között az idegen a hóhér. A bosszúálló angyal, ha úgy tetszik, ami a vallási vonallal vegyítve meglehetősen éles képet fest.

Hős antihősök

Maradjunk még kicsit a karakterek. Ezen a vonalon a film igazán a 2003-as SE verzió óta érdekes. Eme verzióba ugyanis – Fincher jegyzetei nyomán számos olyan jelenet visszakerült, amely kibővítette és új megvilágításba helyezte az egyes szereplőket. Persze már a moziváltozatban sem csak Ripley-re korlátozódott a sztori, Clemenst, Dillont és Andrews-t sikerült kiemelni a többi szerencsétlen közül. Ráadásul szokatlan az a felállás is, hogy a börtönőrök nem tűnnek ki a fegyencek közül, sőt Andrews felügyelő modora sokkalta rosszabb, mint egyik-másik többszörösen elítélt gyilkosé. Mindez hatványozottan igaz Clemens dokira, akiről a történet folyamán kiderül, hogy voltaképpen sokáig valóban fogoly volt a telepen egy súlyos hiba miatt. Ám mikor felszámolták a börtönt, úgy döntött, marad és segít a hátra maradt rabokon.

alien_3_xenomorph.jpg

A halál angyala lecsapott.

Érdekes adaléka a sztorinak a fegyencek már említett vallásossága, amely szintén az SE-ben teljesedett ki. A gyilkosok állandó jelleggel imádkoznak valamiféle istenhez a megváltásért, de a legérdekesebb ezen a téren az a kontraszt, ami Dillon vallásos áhítata és Golic vallásos őrülete között fedezhető fel. Fincher nagyon jól érzékelteti, mi az enyhe különbség az elhivatottság és az őrület között. Ehhez már csak bónusz, hogy a többi rab azonnal megválik hitétől, amikor a helyzetük kritikussá válik – s ez szintén egy, csak az SE verzióban megjelent adalék.

Ugyancsak hatásos húzás a heroikus önfeláldozás ezektől az emberektől, míg az elméletben jó oldalon álló, kissé ügyefogyott, de makulátlan előéletű Aaron inkább a bujdosást és a semmittevést választja.

A legnagyobb dobása Finchernek mégis a film legvége. Ripley-t már az Aliens óta rémálmok gyötrik arról, hogy egy idegen kikel belőle. Erre a rendező ahelyett, hogy az öngyilkossággal megkímélné a karaktert eme brutális végzettől, szó szerint belekényszeríti a rémálomba, és a megváltó halál előtt pár pillanattal kikelteti a királynőt, amelyet végül keblére ölel. Groteszk, sötét korona Ripley életének zárására.

alien_3_queen.jpg

Ripley halála pillanatában keblére öleli rémálmai főszereplőjét.

Furi ez a Fury

A film egyszerű sztoriját Fincher bámulatos képi megoldásokkal turbózta fel. Ilyen például a párhuzamos vágás a temetéssel egybekötött születéskor. Ez a jelenet szintén hatalmas, már-már ikonikus. Ahogy Dillon Hicks és Nyuszi temetése alatt beszél, azzal párhuzamban szavai groteszkül kifordulva megelevenednek. Spike kutya agonizálása, majd a „minden halálból egy új élet sarjad” sornál történő kikelés szó szerint összefoglalja az alienek létét: amikor ők életre kelnek, valaki meghal.

Emellett még megemlíteném az idegen szemszögéből felvett jeleneteket, ezekkel ugyanis új perspektívába helyezi a filmet, s először a ragadozó "szemén át" láthatjuk az eseményeket. Mivel a lény hajlamos a mennyezeten szaladni, a fejjel lefelé vagy éppen oldalasan felvett jelenetek nagyon hangulatossá és dinamikussá teszik a végső összecsapást.

A hangulatot pedig csak tovább fokozza Elliot Goldenthal gótikus zenéje. Hogy mennyire sokra tartom ezt a művet, azt azzal tudnám lefesteni, hogy véleményem szerint máig ez a legjobb Alien-filmzene. Nagyszerűen harmonizál a képekkel, s önállóan is jól hallgathatóak, még úgy is nagyszerű atmoszférát teremtenek.

alien_3_fiorina_161.jpg

Sötét, végtelen folyosók, fáklyák, rozsdabarna szín... Mindez tökéletes hangulatot teremt, ráadásul a hatalmas terek szöges ellentétben állnak az eddigi két film szűk díszleteivel. Mégis fojtogatóak.

Végül nagy erénye a műnek, hogy az Alienhez hasonlóan a „kevesebb-több” elvet vallja, így az Aliensszel ellentétben újra egyetlen (bár ha szigorúak akarunk lenni, akkor másfél) idegent láthatunk, azt sem sokszor. Ez lehetőséget nyitott arra, hogy újfent egy végletekig kidolgozott idegen randalírozzon a vásznon. Az úgynevezett dogalien jelentősen eltér elődjeitől. Mozgása állatiasabb, nem emberszerű, inkább négykézláb közlekedik. Vékonyabb a teste, tömzsibb a feje. Nőiesebb a szája, és lekerültek a hátáról a nyúlványok. Ezenfelül más szín, karok, lábak és farok jellemzi. S bár az ADI a Giger-féle dogalienből szinte semmit sem tartott meg, úgy vélem, a filmben látott lény sokkal alienebb, mint az eredetileg tervezett, amely kicsit túlságosan is elrugaszkodott az elődöktől.

SE lett rossz

Essen pár szó a 2003-ban az Alien Quadrilogy (itthon Tertalogia) című DVD kiadásra elkészült Special Edition változatról. A Fox szerette volna megnyerni Finchert, hogy vágja újra az Alien3-at, azaz készítse el azt, amit eredendően megálmodott. Ám hiába kínáltak fel neki sok-sok pénzt, ő teljes mértékben elhatárolódott ettől (ugye ilyet is lehet, nem kell részt venni a „sci-fi haldoklik a pénz miatt” kampányban, majd utána sírni erről, Mr. Scott).

Persze a Foxot ilyesmi nem tántorítja el, így előkerítették Fincher jegyzeteit, illetve a nyersanyagot, amelyet szépen letisztítottak és újranyesték a filmet. A végeredmény bár közelebb áll az elképzelt verzióhoz, ami jobbá teszi a moziváltozatnál, két jelenet átformálása miatt mégsem tudom teljes mértékben elfogadni (pont úgy áll a helyzet, mint az Aliennél).

Remek, mert a karakterek jobban kibontakoznak, a cselekmény sokkal folyékonyabb. Rengeteg dolog, ami érthetetlen a moziváltozatban, az az SE-ben megmagyarázásra került (pl.: Bishop emberi mivolta, bár sokan még mindig makacsul ragaszkodnak a robothoz, mindenféle erőltet magyarázatot adva). Ugyanígy érdekes adalék a szuper arctámadó, amely tovább növelte a lények rejtélyességét. Azonban nagy hiba, hogy Spike kutyust Babe ökörre cserélték, ami újabb pofont adott az Alien szabályainak. Ugyanis a boci döglött, márpedig hullában nem fejlődik alien. Ezzel ráadásul jelentősen sérült a fent ecsetelt párhuzamos vágás, hiszen Babe nem agonizál, és nem sarjad élet a halálból.

Hasonlóan kizsigerelték a film végét, ahol Ripley bár látványosabban ég el, nem kell ki a királynő, így mindaz a plusz tartalom, ami a moziban benne van, az SE-ből elvész. Azaz, amíg Fincher nem, addig az új vágó (David Crowther) megkegyelmezett Ripley-nek, nem hagyta megelevenedni a rémálmát. Az ebben a jelenetben keletkező otromba zenei vágás meg szabályosan kipofozza az embert a hangulatból.

A végső ítélet: halál

Hogy zárjam hosszúra nyúlt eszmefuttatásomat, azt kell mondjam, az Alien3 viszontagságos elkészítése ellenére Fincherben volt annyi tehetség, hogy jó filmet farigcsáljon mindebből. Ennek ellenére nem aratott osztatlan sikert, és sokan jegyzik ettől kezdve az Alien-univerzum hanyatlását. Nem állítom, hogy nincs igazuk, de még mindig messze jobb minőségű ez a film, mint az az AVP: Alien versus Predator és az AVPR: Aliens versus Predator – Requiem. Vagy éppen a Prometheus, bár azt azért megjegyezném itt, hogy az a film inkább csak a karakterek miatt múlja alul ezt. Ha pedig az SE-t vesszük, egy még jobb alkotást kapunk, amelyet bár nem Fincher vágott, de a jeleneteket ő forgatta. S hála a DVD/Blu-ray korszakának, pár gombnyomással Spike kutya és a királynő is bekerülhet ebbe a verzióba, mindezért pedig csak minimális hangulati törést kell elviselni.

  • Erősség: zseniális hangulat és látvány, mély tartalom, kiváló zene
  • Gyengeség: rengeteg logikai bukfenc, széttöredezett sztori és érződik, hogy nem szívvel készült
  • SEBESSÉGI FOKOZAT: 7/10

Végezetül hadd ajánljak a figyelmetekbe a Film Book blogot, ahol egy, az enyémnél sokkal átfogóbb és részletesebb cikket találhattok az Alien3 viszontagságos forgatásáról.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lightspeed.blog.hu/api/trackback/id/tr912504253

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

==T== 2017.05.19. 00:14:48

Szeritnem a legjobb alien film.

Miért?

Részben a szereplőgárda miatt - a karakterek is jól ki lettek találva, és a casting is remek volt - részben a film hangulata miatt (hasonlóan nyomasztó, mint a 7edik esetén), részben mert a reménytelennek tűnő helyzet ellenére a telep lakói egész épkézláb módon reagáltak a helyzetre - persze Ripley révén voltak információik.

A trükkök/CGI néhol gázosak, de nem befolyásolja az élvezhetőséget.

Nagyon hatásos a zene, ill. hogy a sztori tulajdonképp azzal kezdődik, hogy lemegy a nap, sötétség borul a bolygóra, és a sztori végére jön fel.

Érdekes kérdés a két változat összehasonlítása. A bővített nyilván jóval többet mutat, de pl. nekem is a kutyás megoldás jobban működött.
süti beállítások módosítása