Lightspeed 3.0

"Az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyermekkor szellemét." - by Thomas Huxley

Guardians of the Galaxy (A galaxis őrzői)

2017. május 06. 18:00 - Dzséjt

Bár eme kritika eredetileg 2014. szeptember 4-én lett publikálva a Lightspeed 2.0-n, ide kisebb hibajavításokkal, aktualizálva került fel.

the_guardians_of_the_galaxy_poster.jpgNo, essünk neki, mint Hulk Lokinak. Szóval, itt ez a Guardians of the Galaxy, magyar keresztségben A galaxis őrzői, amiben ugye olyan könnyen emészthető teremtmények kapnak kiemelten fontos szerepet, mint egy fegyvermániás mosómedve, egy -10-es IQ-val bíró hústoronym és egy három szavas szókinccsel bíró, járkáló fa. Meg egy zöld bérgyilkosnő és Han Solo sokadik klónja, de rajtuk már a kutya sem lepődik meg. Hm… „Ez a film vagy nagyon jó lesz, vagy nagyon rossz” – jövendöltem nagy magabiztossággal e két nyilvánvaló lehetőséget még a mozi előtt. Hogy melyik lett? Lássunk hozzá annak kielemzéséhez, természetesen spoileresen.

SPOILER

Először is, itt a sztori funkciója annyi, hogy a szereplőket valami az univerzumba tartsa. Az SFportal kritikájában olvasható, hogy inkább tűnik az egész egy sorozat pilotjának, és ez szerintem egy nagyon jó meghatározás rá.

A kiinduló pont azért furfangos. Van ugye a gyerekkorában a Földről elrabolt, magát Star-Lordnak nevező Peter Quill (Chris Pratt), na, ő egy csillagközi tolvaj. Elrablója és főnöke, Yondu Udonta (Michael Rooker) kérésére kézre kerít egy bigyulagömböt (a Végtelen Kövek egyikét), ám azt nem akarja leszállítani, mer’ mégis csak jobb, ha a Bróker (Christopher Fairbank), aki felbérelte Yondut, inkább közvetlen neki fizet. Csakhogy a bigyulagömbre már benyújtotta igényét a galaxis leggonosszabbika, Thanos (Josh Brolin), a beszerzéssel pedig megbízza az aktuális csatlósát, Ronant (Lee Pace). Csakhogy neki meg nem derogál a meló, így tovább passzolja azt a cimbijének, Korath-nak (Djimon Hounsou), akit Quill pöppet lealáz. Utána Ronan Thanos mostohalányának, Nebulának (Karen Gillan) adja át a melót, ám őt meg kiszavazza a másik mostoha leány, Gamora (Zoe Saldana), mert – immár sokadikként a sorban – ő is igényt tart a bigyulagömbre.

És itt most álljunk meg egy kitérőre. Ez úgy nagyjából a film első tíz perce, talán tizenöt, s máris kialakul a Guardians of the Galaxy világáról egy érdekes kép: itt mindenkinek kell a bigyulagömb, na de hogy megdolgozzanak érte, azt már nem. A nagyfőnökök leosszák a melót a kisfőnökökre, azok meg rátestálják az egyszeri melósokra (tisztára, mint a valóságban...). Csakhogy az a melós vagy elcseszi, vagy kicseszik a kisfőnökkel, így a nagyfőnökkel is.

Szóval Quill és Gamorra hajba kap a bigyulagömb miatt, ebbe beszáll a Quill-re vadászó Mordály (Bradley Cooper), a fegyvermániás, fejvadász mósómaci, valamint erősembere, azaz, erősfája, Groot (Vin Diesel), aki annyit tud mondani, hogy „én”, meg „vagyok”, meg „Groot”. Ebben a sorrendben! Persze az utcai verekedés lövöldözéssel és röpködéssel társítva nem dívik a Xandaron, úgyhogy a Nova Corp lecsukja hőseinket.

A sztori innentől kezdve egyszerűsödik, hál’ isten, mert nagyjából ezen a ponton veszti el a fonalat az ember, hogy ki miért akarja a bigyulagöömböt. Hőseinket átszállítják a Fiorina „Fury” 161… ja, nem, bocs, az egy másik sztori. Szóval, a Kyln nevű börtönbe, ahol Gamora hamar összemelegedik Quill-lel, meg Rockettel és Groottal, majd hozzájuk csapódik a Ronant a családja meggyilkolása miatt kinyírni vágyó Drax (Dave Bautista), a Pusztító. A dolgok persze eztán sem úgy alakulnak, ahogy kéne, jön a következő kaland, majd az azt követő kaland, és a végén szépen megmentik a galaxist, vagyis inkább csak Xandart.

Semmi bonyolultság, semmi fordulatosság, ha láttad a Star Warst, a Star Treket, vagy az eddig MCU-filmeket, akkor hót ziher, hogy tíz percre előre megjósolod a film jeleneteit. Szóval kijelenthető, hogy ezt a mozit nem a története miatt fogjuk szeretni. Hanem a karakterek és a világa miatt, legalábbis én személy szerint e kettő miatt öleltem a keblemre – valahogy úgy, mint annak idején a Firefly-t.

guardians_of_the_galaxy_team.jpg

A film legjobb szereplője mindenképpen Mordály és Groot. Bár a többiek sem feleslegesek, erre a két CG-karakterre fogunk igazán emlékezni, miután kijöttünk a teremből, és tuti, hogy az ő szövegeiket idézzük a legtöbbet (bár Draxnak is van pár jó beszólása). Mordály szája eleve folyamatosan jár, ráadásul mindig jó pillanatban süt el egy jó poént, oldva a szándékosan giccses hőspillanatokat, némileg kifigurázva ezzel a korábbi MCU-filmeket – erre amúgy is szépen rájátszott James Gunn rendezőúr. Groot meg, nos, ő egy hihetetlen figura, három szót ismételget a filmben, mégse lehet megunni. „Én vagyok Groot!”

Peter Quill családját a filmben némileg homály fedi, de a valóságban simán lenyomozható a családfája: nagyapja James Teberius Kirk, apja Han Solo, idősebbik bátyja Malcolm „Mal” Reynolds, fiatalabbik bátyja ifj. James Teberius Kirk. Az ő csimbi hajóját Milanónak hívják (Alyssa Milano után!), ő is kikötőnként jegyez legalább egy idegen szépséget, ő is vagány pisztolyhős, és valószínűleg ő is el tud képzelni akármekkora jutalmat.

Gamorra szerepében Saldana kisasszony tovább bővítette sci-fis rezüméjét, kék helyett most zöld űrlányt alakítva. Róla – akárcsak minden más karakter esetében ebben a filmben – sem lehetne egy oldalas leírást adni, ha csak nem a testi jellemzőit firtatjuk, merthogy a háttere ennyi: Thanos megölte a szüleit a szeme láttára, aztán lányává fogadta, telepakolta kibernetikus cuccokkal, orgyilkossá képezte, ezért ő durca rá. Ezen a ponton a készítők át is estek nálam a tolerancia határán, mert Gamora volt nekem a legszimpatikusabb karakter, mégis, pálfordulásának mikéntje konkrétan le van csokizva a filmben. Az egyik jelenetben még elhappolja mostohatesója elől a melót, a következőben közli, hogy elárulta Ronant. He? Miért, mikor, hogy? Mintha kinyisszantottak volna egy komplett sztoriszálat.

Oké, ez valahol a „vágjunk a közepébe” felfogás hátránya, de az alkotók később sem törték össze mgukat Gamora motivációinak firtatásával. Egyszerűen készen odatették a csapat lelkét. Merthogy ő a csapat lelkiismerete. Ha Gamora nem lenne, Quill még Thanosnak is lelkiismeret-furdalás nélkül odaadná a bigyulagömböt, ha az fizet érte. És pont ezért kellett volna Gamora lelkét talán kicsit jobban megismerni, hogy megértsük, miért most lett orgyilkosból ilyen hős természet. Sajnos inkább a harcos cicababa oldalára gyúrtak rá, megfűszerezve a lelkiismeret-cuccal.

Apró kis kitérő megint: ez a Thanos is nagy koponya. Végigüldözi a fél galaxison Quill-t, ahelyett, hogy felhívná és megkérdezné, mennyit kér a gömbért. Biztos olcsóbban kijött volna, mint amekkora a végső számla lett (oda két gyermeke, egy bazi nagy hajó, egy teljesen jó szárnysegéd és egy komplett nekrohadsereg, és még a bigyulagömb sincs meg - oké, ez többségében mind Ronané volt, de nyilván ártott Thanosnak egy ilyen haderő elvesztése).

Drax-szal lelki probléma már nem volt, ahhoz túlságosan egysíkú karakter. Ő a csapat Chewbaccája, bár Chewie szőrösebb és értelmesebb, merthogy Draxnak több tetoválása van, mint esze. Vele az egyetlen probléma, hogy rohadtul nem tudom elképzelni férjként és apaként. A képregényekben ez még működött, ott ugyanis Arthur Douglasként a Földön élt, mint ember, akit Thanos a családjával együtt megölt (több ízben), majd egy felsőbb hatalmú lény visszahozta (több ízben), és átalakította a Pusztítóvá. A sok upgrade miatt vesztett végül drasztikusan értelmi képességeiből, viszont lett egy szinte sebezhetetlen űr-Hulk. Gunnék láthatóan csak az űr-Hulk részt tartották meg, ezért sem árt meg neki, ha elgázolja egy lezuhanó űrhajó - ezzel nincs is gond, csak éppen nála is az van, mint Gamoránál: a motivációi kicsit hiteltelenek és hihetetlenek.

Ami a gonoszokat illeti, nos, ők még a főhősökhöz képest is fapadosak. Ronan azért gonosz, mert gonosz, azért gyűlöli Xandart, mert csak. Thanostól mindenki fosik, mert ő Thanos, bár a film kicsit rontotta a renoméját azzal, hogy technikailag mindenki elárulta, ő meg mindezt tehetetlenül nézte (még a Másikat is kinyírták a szeme láttára a The Avengersből). Nebula pedig egy negatív Gamora, dögös kiberbérgyilkos, aki nem Quill, hanem Ronan mellé csapódott.

Gondolom mostanra már leszűrtétek, hogy a film karakterei itt-ott kicsit túlságosan egyszerűek. Hát igen, a mozi elejei kapkodásban Quill-t leszámítva mindenki elég hirtelen esik be a képbe, de ahogy mindenki porondra kerül, megindul a csapatdinamika, és ha sokat nem is tudunk meg a tagokról, szépen összehozzák az év legszórakoztatóbb bandáját. A lelkükkel meg majd ráérnek a követező részben foglalkozni, amikor már nem kell a csapatépítéssel törődni. Viszont ez adja a Guardians erejét, hogy szereplői még így is remekül működnek, viszik a hátukon a filmet – persze ehhez nem árt a filmet jellemző komolytalanság sem, így azért elnézőbb az ember. Ugyanez például a magát véresen komolyan vevő The Dark Knight-ban már nem működne.

guardians_of_the_galaxy_knowhere.jpg

Ami a világot illeti. Messzire jutottunk az Iron Mantől, amiben a legfurcsább dolog egy páncélban röpködő milliomos volt. A Thor és részben a Captain America: The Firs Avenger aztán megmutatta, hogy van élet a Földön kívül is, a The Avengers pedig azt, hogy van élet a Kilenc Birodalmon kívül. Végül a Thor: The Dark World bizonyította: ennek az univerzumnak a jelene mellett van múltja és jövője. És most, a Guardians of the Galaxy-ban végre tényleg kiléptünk a világűrbe. Mert hiába volt már korábban űrutazás, meg idegenek, a világ még akkor is behatárolt volt (a Kilenc Birodalomra korlátozódott), jóllehet, tágasabbnak számított, mint a kezdetekkor.

Most azonban a Milano legénysége előtt nincsenek akadályok. És ezzel Gunn remekül tudott élni. Jó űropera-készítőhöz méltóan ő sem bástyázza körül magát a fizika törvényeivel, így hőseink űrruha nélkül is ellehetnek az űrben olyan faramuci magyarázatokkal, hogy Quill-t a ruhája erőtere veszi körül, vagy Gamorát az implantátumai megvédik rövid ideig. És ez egy olyan világban, mint az MCU vagy éppen a Star Wars, rendben is van.

A helyszínek igazán pofásak, különösen tetszetős a halott szuperlény levágott fejében létrehozott bányászállomás, a Knowhere, míg Xandar egy kellemesen idilli, csúcstechnikás hely. Egyedül talán Ronan hajója, a Dark Aster aluldizájnozott. A Sötét Tündék űrnyila, a Harrow jobban bejött ilyen téren.

Nagyon baba a sok földönkívüli, a ruhák, a maszkok, az eszközök kivitelezése, az űrhajók megjelenése (a Milano különösen tetszik), egyszóval látványra nagyon egyben van a Guardians of the Galaxy. Akcióban és zenében sem lehet panasz, van itt kézitusa, fegyverpárbaj, légicsata, üldözéses adok-kapok, a zene pedig remekül követi mindezt. Gratula Tyler Bates-nek. Elég csak a Nova Corp hajóinak összeállására és az alatta felcsendülő The Ballad of the Nova Corps című számra gondolni. Audiovizuális orgia! A '80-as évek slágereiről meg kár szólni, mindig a legjobb klasszikus muzsika csendül fel a legjobbkor.

És annyira rendben van ez az egész űrkalamajka, hogy ezután semmi kedvem visszamenni a Földre az Avengers: Age of Ultronban. Már a The Dark World után furcsa volt, hogy a Captain America: The Winter Soldier földhöz ragadt. Egy olyan faj, amely már a Nap előtt létezett, megkísérelte elpusztítani a Kilenc Birodalmat, ehhez képest a S.H.I.E.L.D. és a Hydra acsarkodása piszlicsáré dolog. Sőt, már a The Avengers után kicsit fura, hogy a New Yorkra szakadó idegen invázió után az Iron Man 3-ban USA kormányának legnagyobb gondja a Mandarin.

De oké, New York megtörtént, szép volt, hangos volt, továbbléptek az emberek. Csakhogy két évvel később egy böszöm nagy űrhajó beékelte magát London közepébe, újabb világvége hangulatot teremtve, és ezután a Hydra a szuperfegyvereit mégis inkább a Földre szegezi szuperfegyvereit az űr helyett. He? Szóval így a Guardians of the Galaxy után úgy érzem, hogy a Föld mindennapi gondjairól, még ha azokat csak szuperhősök is tudják kezelni, el kéne fordítani a kamerát. Nehogy aztán az MCU is abba a hibába essen, amibe a Stargate-sorozatok, hogy a Földet már vagy ezerszer megmentették az idegenektől, de a bolygón a társadalom és a technológia sehová se fejlődött a Csillagkapu Parancsnokság falain kívül. Hiába volt flottánk három galaxis legerősebb hajóiból, volt szupervárosunk másik galaxisban, űrállomásunk két galaxis között, meg a kutya tudja hány szipi-szupi faj minden tudása a miénk, a Földön a CsKP-n túl semmi jelét nem láttuk mindennek.

Most az MCU ezen az ösvényen halad. Kicsit gáz, hogy a S.H.I.E.L.D./Hydra repülő anyahajókat épít tömegével, meg sugárfegyvereket fejleszt, míg a New Yorkot védő katonák M4-esekkel és Hummerekkel harcolnak, Londonban pedig mindössze Eurofighter Typhoon vadászgépek próbálják megtámadni a Harrow-t. El kell kezdeni fejleszteni az MCU világát, a szuperkütyüket nem megtartani exkluzív cuccoknak, mert még néhány Thor-, Guardians- és Avengers-film, aztán a kutyát sem fogja érdekelni a Föld és piszlicsáré ügyei. Minek izguljak a Hydra vagy az (igazi) Mandarin miatt, amikor itt van Thanos, akitől egy galaxis retteg? Kérem, betipeg a Földre, és a Vasembert fogja konzervnyitónak használni a HelliCarrierekhez, miközben Rogerst a saját pajzsában fogja megsütni a Fekete Özvegyből, Fury-ból, Coulson csapatából és Sólyomszemből rakott máglyán. Egyedül talán Thornak, Hulknak, Wandának, Víziónak és Strange-nek lehet valami sansza Thanosszal szemben, bár utóbbi kettő még ennyire sem biztos. De ha igazán belegondolunk, a Bosszúállók felének még Yondu ellen sem lenne szemernyi sansza sem, ha csak nem tudják hipergyorsan befogni a fütyülőjét.

Szóval hosszú távon, ha az MCU univerzumában a Földön nem állnak be változások, a Thor- és Guardians-filmek, meg valószínűleg az Avengers-filmek tönkre fogják tenni az ezeken kívüli mozikat. Egyszerűen ezek akkora árnyékot vetnek, hogy egyre nehezebb lesz kiteperni mögülük a fényre, viszont non-stop földönkívüli invázióval sem lehet a végtelenségig operálni.

De akármit hoz a harmadik fázis még, a Guardians of the Galaxy így is egy kellemes kikapcsolódást nyújtó, jó film. Nem zseniális, nem kiemelkedő, nem milyenhűdeszuperfasza, csupán kellemesen jó. Vagy inkább, nagyon jó.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lightspeed.blog.hu/api/trackback/id/tr412484749

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.