Lightspeed 3.0

"Az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyermekkor szellemét." - by Thomas Huxley

Ant-Man (Hangya)

2017. május 05. 12:00 - Dzséjt

ant-man_poster.pngElérkeztünk oda, hogy bár még mindig régebbi filmről írok (ez amúgy általános jelenség a Lightspeeden, alapjában véve ez a profilom), de újra friss, eddig nem publikált írásról van szó – s az MCU esetében már csak egy ilyen lesz, holnap, a Guardians of the Galaxy. Amúgy nem véletlen, hogy az Ant-Manről eddig nem írtam, elsőre ugyanis baromira nem tetszett. A moziban a legvégét leszámítva végig unatkoztam rajta, és csak helyenként tartottam viccesnek. Azóta egy kicsit javult a helyzet… Na de innentől jön a kritikázós rész, meg a spoileres cucc.

SPOILER

Az Ant-Mant, vagy magyar keresztségben, a Hangyát magam is a premier idején tekintettem meg, mint minden MCU-filmet a The Avengers óta. Bevallom, már a legelső trailerek sem győztek meg arról, hogy ezt a filmet én annyira látni akarom, mert hát na, ez egy ici-pici szuperhős. Mit tud ez Thorhoz, Lokihoz, Hulkhoz, Vízióhoz vagy Skarlátboszorkányhoz képest? Hiszen még Stark is kiröhögi! Megjegyzem, ezek a gondolatok most, hogy már a Captain America: Civil Waron is túlvagyok (erről még ma este lesz kritika), már viccesen hatnak, hiszen ott kiderült, mit ér Hangya. De tekerjünk kicsit vissza az Ant-Man idejére.

A film körül folyó ügyködéseket, mint például Edgar Wright kipenderítése a rendezői székből, szintén baljós előjelnek vettem. Illetve ott volt az is, hogy az Avengers: Age of Ultron sem nyűgözött le annyira.

Mégis adtam neki esélyt, elvégre egy miniatűr szuperhős semmivel sem rosszabb, mint egy fegyvermániás mosómedve és egy háromszavas szókinccsel bíró, beszélő fa. Aztán a Guardians of the Galaxy is mennyire tetszett, meg aztán, botrányos forgatásból is született már jó film (Alien3), és persze, ne az Age of Ultron alapján ítéljek.

Sajnos az első benyomás mégis negatív lett. A poénokat valahogy nem találtam viccesnek. Egészen pontosan fogalmazva, csak a végső csatánál nevettem, amikor a kisvasúttal meg a gigahangyával szórakoztak. A történet lapos volt, a karaktereket sehogy sem tudtam megszeretni – Scott Lang (Paul Rudd) és Luis (Michael Peña) kifejezetten idegesített. Ráadásul végig az a kérdés lebegett a szemem előtt, hogy tényleg ez a 2. fázis záró filmje? Miért nem az Age of Ultron? Az legalább monumentalitásában passzolt egy lezáráshoz, ez meg elment volna egy új korszak nyitásának.

Ráadásul, valahogy a sok-sok globális esemény után (chitauri invázió, S.H.I.E.L.D. beborulása, Ultron támadása, háború az inhumanok ellen, a sötét tündék univerzumpusztító terve, Ronan univerzumpusztító terve, stb.) ez a személyes eredettörténet egy sorozatepizódra is kevés lett volna, nemhogy egy filmre a 2. fázis végén.

Szóval az Ant-Man nem jött be, nem is vettem meg végül BD-n, és meg sem néztem újra, egészen addig, amíg nem került vészes távolságra a Civil War premierje, amire viszont nagyon-nagyon kíváncsi voltam. És mint általában minden filmsorozat következő része előtt, ezúttal is újranéztem az előzményeket (ez esetben egy hét alatt daráltam be a tizenkét filmet, mert előbb jutottam el a kapitány harmadik kalandjára, min ahogy számítottam rá).

Így természetesen az Ant-Man is sorra került, és másodszorra sokkal jobban tetszett. Itt jegyezném meg, hogy az Age of Ultron is jobban bejött másodjára. Utóbbinál valószínűleg nagyban hozzájárult az is, hogy mint általában, második megtekintésre a filmek lelassulnak, a történet ismeretével könnyebben fogadtam be a részleteket, ezzel kevéssé tűnt zsúfoltnak a mozi. Plusz az sem utolsó, és ez már az Ant-Manre ugyanúgy vonatkozik, hogy nem a pocsék magyar szinkron szólt.

Az Age of Ultronnál sok apró dolog, amit hibának véltem, valójában csak a szinkron hibája, az Ant-Mannél pedig – és ez mutatja meg igazán, mennyire jobb számomra eredeti nyelven nézni a filmeket – szerethetővé váltak a karakterek, végre ültek a poénok. Lehet, hogy a mozizás alatt rossz passzban is voltam, nem tudom, de az biztos, hogy akkor a „meh” kategóriába soroltam a filmet, most pedig már adnék rá egy erős közepest.

ant-man_antony.jpg

Igen, ez durva felértékelődés, bár még így is csak arra jó, hogy a The Incredible Hulk fölé emelkedjen. Mert attól függetlenül, hogy jobban tetszett, még nem lett jobb film. Sajnos a történet még mindig iszonyú lapos, még mindig hiányolom az epikusságot, és ez még mindig egy ici-pici hős egy ici-pici ellenféllel. Egyszerűen nem tudok komoly fenyegetésként tekinteni az amúgy rettenetesen gáz főgonoszra, Darren Crossra (Corey Stoll), akinek se múltja, se jelene, se jövője, se motivációja, se semmije. Azért van a filmben, mert kellett egy gonosz karakter.

Mert miért csinálta ő, amit? Csak. Próbálták besajtolni az emberek fejébe azt, hogy ő csak megőrült a Pym-részecskék miatt, de hahó! Az egész film arról szólt, hogy csak Hanknek van működő ruhája, és a Pym-részecskék csak akkor gyakorolnak hatást az emberre, ha megfelelő sityak nélkül használja a ruhát.  Cross pedig csak a film legvégén használta a ruhát.

Szóval van egy fenyegetést nem jelentő, funkció nélküli, de legalább sablonos és kapanyél egyszerűségű gonoszunk, aki ellen a főhős hangyákkal küzd. További no comment…

Na jó, mégis kommentálom. Ez az egész működhetett volna, ha úgy oldják meg, ahogy a Guardians of the Galaxy-ban. Ha abszolúte nem veszik komolyan magukat. Ha idiótábbnál idiótább momentumokat hoznak be. Mert kit érdekel, hogy Ronan csak a bosszúval teli motiváció miatt bonyolultabb Crossnál, ha a győzelmi monológját Quill táncikálással akasztja meg? Abszurd, de váratlan és működik.

Itt az abszurd inkább az volt, hogy mindenhol van egy hangyasereg. Komolyan, még a játékasztal szőnyegében is komplett boly lapult, de az autók belsejében is bármikor megjelenhetett egy sereg – de persze a Bosszúállók épületét csak repülővel közelíthetik meg.

Szóval az Ant-Man túlontúl komoly, ahhoz képest, hogy baromi komolyan vehetetlen. A poénjai kiszámíthatóak, a sztorija lapos, a főgonosza semmilyen. Ami menti a menthetőt, az tényleg a karakterek. Scott, Pym (Michael Douglas), Luis és csapata, Hope (Evangeline Lilly – valaki küldje el fodrászhoz!), és ennek a díszes társaságnak a monológjai. Mert az mosolyogtat meg, amikor beszélgetnek egymással, nem az, amikor Scott nekiugrik az ajtónak, mert úgyis tudom, hogy ez következik. A szituációs humor megmaradt a végső csatára – na, ott tényleg működnek az abszurd, váratlan pillanatok, ilyenből kellett volna több.

Mindent összevetve azt mondom, Hangya nem jó alapanyag egy filmre, de a Civil War alapján sidekicknek nagyszerű figura lehet. Bár lehet, hogy egy bátrabb rendező, és egy szabadabb kezet biztosító stúdió tudna valami jobbat is kezdeni vele, és többre vihetné, mint egy nézhető, kedélyes, de a szürke középmezőnyből egyáltalán nem kiemelkedő film, amilyen az Ant-Man lett.

  • Erősség: vannak benne jó poénok, látványos akciók
  • Gyengeség: többségében unalmas
  • SEBESSÉGI FOKOZAT: 6/10
komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lightspeed.blog.hu/api/trackback/id/tr3112482815

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

==T== 2017.05.19. 10:22:07

Az első Amerika kapitány mellett a kedvenc Marvel filmem. Talán ez az egyetlen Marveles filmek, ami tényleg poénos, és nem erőltetett poénkodás. Nem érezni rajta, hogy 10-enéveseknek készült volna, és bár a főgonosz itt sem túl karakteres, de legalább nem arról van szó, hogy meg kell akadályozni a bolygó elpusztulását. A karakterek is bejöttek.
süti beállítások módosítása