Lightspeed 3.0

"Az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyermekkor szellemét." - by Thomas Huxley

Captain America: The First Avenger (Amerika kapitány: Az első bosszúálló)

2017. május 04. 08:00 - Dzséjt

E kritika eredetileg 2012. április 29-én lett publikálva a Lightspeed 2.0-n, ide kisebb hibajavításokkal került fel.

captain_america_the_first_avenger_poster.jpgNo, mivel kedden megyek megnézni az Avengers-t, úgy gondoltam, előtte gyorsan újra megnézem a filmben feltűnő bandák előző kalandjait (kivéve a Hulkot, mert az azon túl, hogy még nem része az Avengers felvezetésének, rettenetesen szar, ráadásul utálom is). Aztán meg írok pár sort róluk (kivéve az Iron Manről, mert arról már írtam).

Szóval, Captain America, ez egy olyan film, ami tetszik, de azért sűrűn nem nézném meg. Miért? Hát nem nyilvánvaló? A csávót Amerika Kapitánynak hívják és az USA zászlaját viseli ruhaként. Ennél jobban már semmi sem csöpöghetne az amerikai patriotizmustól. De szerencsére a film csak a címében üvölt erről, amúgy próbálták kicsit ironikusra venni a figurát, az más kérdés, hogy ez nem mindig ment.

SPOILER

A sztori ezúttal sem bonyolult. Adva vagyon Steve Rogers (Chris Evans), olyan magas és széles, hogy elbújhatna mögöttem, ami azért már teljesítmény, hiszen én is vasággyal együtt vagyok alig hatvan kiló. De ennek a fickónak minden vágya, hogy katona legyen és menjen a Európába második világháborúzni. Persze mivel minden létező genetikai defekttel rendelkezik, ráadásul a puskát sem tudná felemelni, a menetfelszerelés pedig agyonnyomná, ötször is elutasítják a toborzáson. Hatodszorra aztán egy német emigráns professzor, bizonyos Dr. Abraham Erskine (Stanley Tucci) meglátja benne a tökéletes katonát, így felveszik a legjobbak közé, ahol hamar kitűnik, hogy kitartó, van esze, és jó ember. Szóval megkaphatja a szuperkatona-szérumot és máris kész a tökéletes katona. Csakhogy a proffot kinyírja egy náci disznaj, a labor meg a levegőbe repül, így a projekt befullad. Steve meg mehet a színpadra Amerika Kapitányt játszani. Vagy kétszázszor kiüti Hitlert, miközben népszerűsíti a háborút, egy halom dögös táncos csajszi között, és persze ezalatt ő is híres lesz.

Ám hősünk nem erről álmodott (tehát a kobakjával is lehet valami gond), harcolni akar. Meg is kapja az alkalmat, amikor katonákat akar szórakoztatni (csak hát ugye a frontvonalon nehezebb a háborút népszerűsíteni, meg a katonák általában nem egy zászlót viselő faszit akarnak látni), és közben rájön, hogy legjobb cimbijét elfogták a nácik, azoknak is egy nagyon gonosz alfrakciója, a HYDRA. Szóval Amerika Kapitány nekiindul, hogy megmentse barátját (pipa), majd lezúzza a HYDRA-t (pipa), kinyiffantsa a főgecit, Johann „Vörös Koponya” Schmidtet (Hugo Weaving), mielőtt az leigázza a világot az istenek játékszerével (pipa), és elnyerje szívszerelme szívét (nem pipa).

A film pozitívuma, hogy akció dús és látványos, bár az utóbbin azért megbicsaklik. Néhány trükk elég gáz, főleg a végén a hangárban játszódók, és Chris Evans girnyósítása is néha szembántó (pl. a taxiban a csajjal, valahogy az arányokat nem sikerült belőni). Tetszik, hogy bár a komáját megmenti, az végül tök véletlen mégis meghal. Nincs se „istenveled”, se hősies halál. Szépen, tisztán belezuhan a szakadékba. Pont. Ugyanígy bejön, hogy Rogers csak nem jön össze (na jó, a csók azért elcsattan) Peggy Carter (Hayley Atwell) ügynöknővel, mert közben mélyhibernációba merül. És persze ott van Chester Phillips ezredes (Tommy Lee Jones), aki a legjobb szövegeket kapta. No meg ott vannak az apró utalások a többi Bosszúállóra, amik szintén bejövősek. Ilyen Howard Stark (Dominic Cooper), a Stark Expo, vagy a kocka, ami Odintól származik. Stb.

Ami nem tetszik, hogy ez még mindig egy csávó, aki az USA zászlaját viseli. Kék színben flangál háborúban és egy pajzzsal (természetesen csillagossal) hadonászik. Oké, a pajzs a legkeményebb anyag a világon, de komolyan, senkinek nem jutott eszébe lábon lőni? Esetleg egy kézigránáttal hátba vágni? A Vörös Koponya is elég gáz ellenségnek, és vicces, hogy itt már lézerfegyverekkel lövöldöznek, hetven év múlva meg mindenki tátott szájjal pislog Tony páncéljára. Az egymás közt német akcentussal, de angolul beszélő nácik meg a hab a tortán. A cseresznye meg a „Hail HYDRA”… Jujj de égő!

Összességben a film erős közepes. Egyszer-kétszer nézhető, szórakoztató, vannak jó pillanatai, próbál valami okosságot is átadni, de sajnos Joe Johnston rendező ebben sosem remekelt, nem is fog. Még a zene sem emelheti ki, hiába áll mögötte Alan Silvestri. Szóval a Captain America: The First Avenger egy tisztes iparosmunka, se több, se kevesebb.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lightspeed.blog.hu/api/trackback/id/tr9212477025

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.