Lightspeed 3.0

"Az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyermekkor szellemét." - by Thomas Huxley

Iron Man (Vasember)

2017. május 01. 18:57 - Dzséjt

E kritika eredetileg 2008. május 21-én lett publikálva a Lightspeed 2.0-n, ide kisebb hibajavításokkal került fel.

iron_man_poster.jpgHétfőn volt alkalmam megtekinteni a Vasember című filmet. Be kell valljam, nem nagyon rajongok a képregény-adaptációkért. A Pókemberekre azt mondom, hogy egyszer nézhetőek, a régi Batmanaktől – még a Tim Burton féléktől is – a falat tudnám kaparni, az ilyen Hulkokról, meg egyebekről nem beszélve. Szóval ott már gáz van, ha például egy Fantasztikus 4-est csak azért tartok érdemesnek megnézésre, mert Jessica Alba mély dekoltázsú, testhez simuló ruhát hord.

Ellenben, azért akadnak jó képregény-adaptációk is, amikre azt mondom, hogy igen, korrekt. A Hellboy tetszett (bár önmagában ez nem kiemelkedő, de Ron Perlman alakítása és a szövegek nekem eladták a filmet), a Batman Beginst máig a legjobb ilyen típusú filmnek tartom. Az X-men trilógiát is szeretem. Aztán ezzel kábé kifújt a „tetszik” lista. Ja nem, ott van még a Transformers.

Na de, hétfőn újabb névvel bővült az a bizonyos lista. Az Iron Mannal. Bevallom, nem sokat vártam a filmtől. A trailert látva abban biztos voltam, hogy a látvány izmos lesz, és voltaképpen úgyis ültem le elé, hogy egy látványos zúzdát szerettem volna látni, a'la Transformers. Teszem hozzá, mint a legtöbb képregény-adaptációnál, itt is hót tudatlan voltam a forrásanyag tekintetében, tehát ilyen szempontból abszolúte nem voltak prekoncepcióim. Egyet tudtam Iron Manről, hogy a képregényekben nem tetszik a ruhája.

SPOILER

Aztán elindult a film. Hummerek, katonák, gépfegyverek. Némi poénkodás aztán durr… Robbanások, lövések, és a főhős máris egy saját maga által gyártott bombára meredt, ami éppen készült felrobbanni. Na mondom: ez tényleg az a zúzda lesz, amit vártam.

És nem az lett. Úgy értem, én tényleg arra számítottam, hogy megépül a páncél, aztán lesz egy ellenpáncél, és ők ketten transformereket megszégyenítő módon végigzúznak néhány utcát. Ilyen nem volt, illetve nem ilyen mértékben. A főhős a film végéig szembe sem került az ellenpáncélt viselő gonosszal, és akkor is csak egy fél utcát taroltak le, igaz, azt porig rombolták. De addig sem kell ám akció nélkül lennünk, nem, sőt Vasember kimenekül egy afganisztáni barlangból, versenyt fut… Pardon, repül két F-22-essel (milyen népszerűek lettek a filmekben ezek a madarak), megküzd a Tíz Gyűrű terroristáival. Szóval hepajkodik eleget.

A történet nem olyan nagy hűbelebum, sőt sok helyen eléggé klisés. Az akciók, ahogy az lenni szokott, látványosak, de néha igencsak lehetetlenek. No de, az ilyen filmektől realisztikusságot várunk? Hát én biztos nem! Szóval, bár felvontam a szemöldökömet, azért hamar túltettem magam azon, hogy Vasembert nem vágja félbe a hangsebességgel haladó F-22-es, vagy hogy a tank lövedéke meg sem karcolja, de a G-36-os gépfegyver tölténye már nyomot hagy a páncélon. Illetve említhetném a legmeredekebb részt, amikor Stark pusztán kacatokból megépíti az első páncélt a barlangban, úgy, hogy a fő Terror Pista az utolsó pillanatig azt hiszi, hogy rakétát épít. Szóval, vannak itt érdekes húzások, de hát a film keretein belül maradva ezek bizony működnek. Mert az az F-22-essel vívott verseny mégis csak látványos, mint ahogy az első páncéllal való dózerolás is. És ez keményen erre épít, mint a Transformers (mondjuk a története sokkal magvasabb az Iron Mannak, mint a Trafónak).

Szereplők tekintetében jobb nem is lehetne a felállás. A főhőst, Tony Starkot alakító Robert Downey Jr. két börtön vagy elvonókúra között is aranyat alkot, még egy ilyen filmben is. Viszi a hátán a mozit, nagyszerűen játszik, hitelesen adja elő a multimilliomos fegyvermogul playboy pálfordulását (amihez az is hozzájárul, hogy jól van felvezetve), miközben képes humoros lenni (a film másik nagy erénye, hogy teli van jó poénokkal). Jobb kezét és szívszerelmét, Miss Pepper Potsot a legnagyobb meglepetést okozó Gwyneth Paltrow alakítja. Bár mindig is tudtam, hogy Paltrow remek színész, a karaktereit többnyire nem igazán komáltam (mindig unszimpatikusnak tartottam a színésznő karaktereit). Most viszont teljes mértékben kedvelhető volt, és leginkább seggbe rúgtam volna Starkot, hogy inkább Pepperrel enyelegjen, semmint minden más útjába kerülővel. (Yep, Stark olyan faszi, aki még a legnagyobb utálóját is ágyba vitte kétpercnyi beszélgetés után… Tiszta James Bond.) A harmadik hős (mert hát azokból ugye három kell) James Rhodes ezredes, akit Terrence Howard formál meg. Őt viszonylag sok filmben látni, ám mindig másod-harmadhegedűs szerepben, és mint mindig, most is hozta a formáját. A hős tipikus társa. Még szót érdemel Jeff Bridges, aki a gonoszt alakítja, azaz Obadiah Stane-t, alias Iron Mongert. Kicsit furán fest a fickó, én először fel sem ismertem. Nem mondom, hogy ez Bridges élete alakítása, de korrektül hozta az alamuszi vérnyuszi szerepét, akinek az indítékai és szándékainak mikéntjei a film vége felé kezdtek kissé homályba veszni. Ja, és ott van még Samuel L. Jackson, akit keressetek meg ti (egy kis segítség: a film legvégén van).

Szóval, összességében jó film lett ez az Iron Man (még a páncélja is megtetszett!). Akció dús, látványos, humoros, klafa zenével (nem kiemelkedő, de a filmhez passzoló), szóval a tökéletes film a kikapcsolódáshoz. Jöhet a második rész.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lightspeed.blog.hu/api/trackback/id/tr5612471975

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.