Lightspeed 3.0

"Az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyermekkor szellemét." - by Thomas Huxley

Captain America: Civil War (Amerika kapitány: Polgárháború)

2017. május 05. 18:10 - Dzséjt

captain_america_civil_war_poster.jpgHosszú halogatás után eljött az idő, hogy írjak a Captain America: Civil Warról – vagy az Avengers 2.5-ről, mert bizony ezt a történetet így is fel lehet fogni, hiszen a Hulkon és Thoron kívül itt van mindenki a Bosszúállók régi és megújult csapatából – amely szerintem az egyik, ha nem a legjobb MCU-film lett. Nem is húznám tovább a dolgot, és innentől kezdve…

SPOILER

Szóval hőseink Steve Rogers (Chris Evans) vezetésével éppen elkenik Lagosban a Captain America: The Winter Soldierben kicsit lerobbant Brock Rumlow (Frank Grillo) száját, ám a menet nem éppen áldozatmentes: hiába hőseink erőfeszítése, Crossbones pár emeletet felrobbantva távozik az élők sorából. No, a nép ekkor elégeli meg, hogy a Bosszúállók tojnak a határokra, és a jótetteiket komoly járulékos veszteségek követik. A nép szavát Miriam Sharpe közvetíti, aki elárulja Tony Starknak (Robert Downey, Jr.), hogy egyetlen pici fiacskájára rádöntöttek egy egész házat Sokoviában, amikor éppen Ultronnal csatáztak. Ezután már nem kell sokat várni arra, hogy az egykori tábornok, jelenleg pedig külügyminiszterként ténykedő Thaddeus Ross (William Hurt) előálljon a Sokoviai Egyezménnyel, ami korlátozná a Bosszúállók ténykedését.

Na, ezen a ponton álljunk meg egy picit, mert ez a járulékos veszteség dolog kicsit furán veszi ki magát így, a tizenharmadik MCU-filmnél. Merthogy eddig nem igazán jött át, hogy miközben hőseink dorbézolnak, a civilek hullnak, sőt kifejezetten úgy tűnt, hogy mindig mindenkit sikerül megmenteniük. Pedig alapjáraton érthető és reálisabb is, ha azokat a rombolásokat nem minden jámbor polgár éli túl. Bennem többször is felmerült, hogy a New York-i vagy a sokoviai csatát tömegek sínylették meg, de ebből sajnos semmit nem láttunk. A poén, hogy még ebben a filmben sem látni, amint valaki megsérül a robbanásban, csak utána láthatunk hordágyakon emberkéket. Azért ennél lehettek volna érzékletesebbek…

Ilyen téren jobb a Batman v. Superman: Dawn of Justice, mert abban bizony már a Man of Steel idején láttuk, amint a futkosó emberek fejére rádől a toronyház, majd a folytatásban még többet átadtak abból, hogy míg Zod és Superman egymást püfölték, emberek haltak meg. Na ilyen nincsen az MCU-ban, itt elég, ha bemondásra elhisszük, hogy voltak járulékos veszteségek. (Poén, de még a Ross által bemutatott felvételeken sem látni elhalálozó civileket, az egész montázs alatt csak egy halottat mutatnak.)

Ez persze nem feltétlen a Civil War hibája, inkább a Marvelé, hogy ilyen finomkodva építette eddig a sorozatot. Körülbelül olyan a helyzet, mint amilyen a Rebelsig és a Rogue One-ig a Star Warsban a Birodalom volt: elhittük, hogy a császárság zsarnoki és gonosz, mert a hősök azt mondták. Itt el kell hinnünk, hogy a hősök miatt sokan meghaltak, mert azt mondják.

De tekerjünk tovább. Szóval jön a sokoviai egyezmény, ami máris szakadást okoz a Bosszúállók között. Rogers hevesen tiltakozik ellene, mert… Mert ő ilyen, hiába volt katona, a hierarchia és az ellenőrzés számára csak gonosz dolog lehet. Be is áll mögé Wanda Maximoff (Elizabeth Olsen) és Sam Wilson (Anthony Mackie), előbbinél ráadásul az a poén, hogy ő pár éve még ellenség volt, most meg már számít a véleménye. Megbocsátó egy banda, na. Ja, és persze Rogers semmiféle alternatívát nem tud felmutatni, csak üres elvekkel dobálózik, amikhez igazából ő sem tartja magát.

A másik oldal vezetője Stark, akinek érveit szerintem nem lehet kikezdeni – még ha Rogers szavaiban is van igazság. Az ő csapatát James Rhodes (Don Cheadle), Vízió (Paul Bettany) és Natasha Romanoff (Scarlett Johansson) erősíti.

Az ekkor bekövetkező nézeteltérés még a kisebbik gond, hiszen aki nem írja alá a Sokoviai Egyezményt, az legfeljebb nyugdíjba vonul. Akkor üt be igazán a krach, amikor előkerül a Tél Katonája, azaz Bucky Barnes (Sebastian Stan) és akaratán kívül felrobbantja a fél ENSZ tanácsot, amikor alá akarják kanyarítani az egyezményt. Ezzel egyúttal megöli Wakanda királyát, így jól magára haragítja az új királyt, T'Challát (Chadwick Boseman), aki nem mellesleg a Feketepárduc.

Természetesen Rogers hisz régi barátja ártatlanságában, míg Stark le szeretné tartóztatni. A mindig elvhű kapitány itt veszti el az elveit és inkább menti a barátját, ezzel végleg szétszakítva a Bosszúállókat.

clash_of_the_avengers.jpg

A vége mindennek az, hogy a szökevény Rogers, Barnes, Wanda, Wilson és az időközben beszervezett Clint Barton (Jeremy Renner) és Scott Lang (Paul Rudd) az egyik oldalon, Stark, Natasha, Vízió, Rhodes, T'Challa és a második újonc, Peter „Pókember” Parker (Tom Holland) meg a másik oldalon veszi fel a harcot. A Vasember csapat az Amerika Kapitány csapat ellen, mindenki üt mindenkit, és csak egy majdnem halálos baleset után derül ki, hogy valójában mindez előre meg lett tervezve. Mert a járulékos veszteségeknek bizony voltak más következményei is. Vannak anyák, akik csak szóvá teszik gyermekük elvesztését, de akadnak apák, akik bosszút esküdtek ugyanezért.

Ami nagyon tetszik ebben a filmben, és amiért az egyik legjobb MCU-filmnek tartom, hogy a The Winter Soldierhez hasonlóan elmosódtak a határok jó és rossz között, mi több, minden oldalnak igaza van valamilyen szinten. Érthető Stark, Rogers, de Helmut Zemo (Daniel Brühl) és a világ kormányainak álláspontja is. Apropó, nagyon tetszik, hogy a Bosszúállókat végül nem egy félisten, hanem egy egyszerű ember zilálta szét, még ha Zemo terve egy kicsit túlságosan is sokat alapozott a véletlenre.

Én, ahogy az a fentiekből már nyilván kiderült, Stark pártját fognám, de érthető, ha valaki inkább Rogers elveit érzi a magáénak, és az sem lepne meg, ha valaki Zemónak szurkolna. Mert végül is jogos a haragja, Stark és Rogers ölték meg a családját, amikor egy általuk teremtett erő ellen harcoltak. Az más kérdés, hogy a bosszúját kevesebb járulékos veszteséget okozó módon is beteljesíthette volna, mert így végül semmivel sem lett jobb, mint a Bosszúállók. Más kérdés, hogy ő nem is akart a jók képében tetszelegni, egyszerűen csak megnyugvásra vágyott.

Szintén nagy pozitívuma a filmnek, hogy bár rekord mennyiségű szuperhős van benne (több mint amennyi az Avengers: Age of Ultronban volt), Joe és Anthony Russo sokkal jobban tudtak bánni velük, mint Joss Whedon az előző összeröffenés során. Bár egy Captain America filmhez képest Stark igen nagy hangsúlyt kapott (nincs mentség, ennek a filmnek ő is főszereplője), a többieket a megfelelő mértékben és arányban szerepeltetik. Pókember és Fekete Párduc behozatala nagyon jól sikerült, örültem Sharon Carter (Emily VanCamp) és Ross megjelenésének is (utóbbival végre a The Incredible Hulk szervesebben kapcsolódik a sorozathoz). Peggy Carter halála pedig jelzi, hogy valami végleg véget ért, és nem csak az önálló Captian America sztorikra gondolok. Mert ugye Carter egy sorozatot is kapott, amit pont a Civil War évében, 2016-ban töröltek.

Talán csak Hangya és Sólyomszem lett kicsit faramuci módon bemesélve. Náluk is csak az a fura, hogy ők apák, ráadásul az előző filmekből kiderült, hogy a csemetéjük sokat jelent számukra, most mégis mindkettő simán vállalta Steve kedvéért a bűnöző létet. Ezzel mintegy zárójelbe tették az Ant-Manben és az Age of Ultronban történteket eme két karakter részéről.

iron_man_vs_captain_america.jpg

Ráadásul az egész nagyon átérezhető, ha az egész sorozatot figyelemmel kísértük. Azért Stark és Rogers már régóta velünk vannak, és érdekes látni, hogy az Iron Manben a saját maga szórakoztatásán kívül semmivel sem törődő Tony milyen mély depresszióba zuhan mások halála miatt. Anno ezért állította le a Stark Industries fegyverfejlesztési részlegét, de akkor még menthette a lelkiismeretét azzal, hogy a vállalata miatt haltak meg emberek. Most szó szerint miatta történt ugyanez. Ultront ő teremtette, és olyan csatában haltak meg emberek, amiben ő harcolt.

Rogers is érdekes átalakuláson ment át. Egyrészt látszik, hogy katona volt, a csatákra, a veszteségekre másképpen gondol, mint Stark. Másrészt az idealizmusa mintha az évek során inkább egy álszent köpennyé vált volna, ráadásul kezd olyan önző lenni, mint amilyen Stark volt. Mert ugye Bucky-t csak ő és kizárólag ő viheti be, másnak esélye sincs (mintha a Vasember nem állta volna a sarat Thorral és Hulkkal szemben, márpedig mindkettő laposra taposná a Tél Katonáját). Ráadásul amint Bucky-ról van szó, az elvei a feledés homályába vesznek, és simán bajba keveri a barátait is.

Ami az akciókat illeti, pazarok. A reptéri összecsapás mindenképpen az MCU egyik csúcspontja, noha azért Víziót és Wandát meglehetősen visszafogták, illetve tétje is kevés volt a dolognak, hiszen nyilvánvaló volt, hogy a barátok nem fogják megölni egymást szándékosa. Rhodes persze talán belehalhatott volna a zuhanásba (annak a zuhanásnak a túlélése finoman szólva baromság), de én elfogadom a rendezőpáros magyarázatát: ha megölik, azzal a szimpátiamérleg Stark felé billent volna, márpedig ők fenn akarták tartani az egyensúlyt. Ugyanakkor a film vége szerintem így is Stark felé billenti a mérleget, szóval… Plusz egy hős halála még erélyesebben jelezte volna, hogy ez a vita nagyon csúnyán eldurvult. Ennek ellenére ezúttal nem bánom, hogy nem halt meg hős, viszont azért Rhodes lebénulását igazán tartóssá tehették volna.

Zene és látvány terén abszolút nincs ok a panaszra, de hát ez már régóta így van az MCU-ban. Hiába no, az ILM sokat tanult az elmúlt években, a trükktechnika szintén sokat fejlődött, valószínűleg ez már sosem lesz negatív eleme a sorozatnak.

Összességében tehát azt kell mondjam, a Captain America: Civil War a sorozat eddigi egyik legjobb alkotása. Nekem nagyon tetszett, szerintem jól nyúltak a témához, és nem lett olyan üres lufi, mint az említett Batman v. Superman esetén, ahol a végén a probléma már úgy elsikkadt, hogy megoldást sem kellett rá találni. Itt magát a problémát nem oldották fel, de az egyensúlyt végig fenntartották az oldalak között, s ki-ki a maga vérmérséklete szerint döntheti el, kinek van igaza. Remélem, ez az ellentét a jövőben sem oldódik meg varázsütésre (sajnos a film vége nem ezt sugallja), mert ha Stark és Rogers még az Avengers: Infinity War idején is fújna egymásra, na, az érdekes lenne.

  • Erősség: elgondolkodtató sztori, jól kezelt karakterek, látványos összecsapások
  • Gyengeség: az MCU bátortalanul kezelte eddig, és e közben is a járulékos veszteséget
  • SEBESSÉGI FOKOZAT: 9/10
komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lightspeed.blog.hu/api/trackback/id/tr6512483563

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása